Márcfalva erődített temploma

Márcfalva (Marz) már a kőkorban lakott volt, a településtől nem messze a hallstadti kultúra halomsírjait is megtalálták. A frank uralom alatt is lakott volt, egyházlátogatási beszámoló szerint a településnek már 900 előtt volt Szt. Willibald-temploma, bizonytalan adatok szerint pedig 1077-ben is működő plébániája volt.

Márcfalva a 13. század elején a besenyő eredetű Osl nemzetség birtoka volt. A települést 1202-ben "villam Mouruhc" néven Imre király adománylevelében említik először, melyben a király Nagymartont ("villa Martini"), mely ez előtt a budai káptalané volt, Benedek vajdának ("Benedicto voiovode") adományozta. 1230-ban Osl comesnek és testvéreinek a csornai kolostornak tett adományait felsoroló oklevélben szintén villa Mouruch-ként szerepel.

1222-23 körül Osl nembéli Sur fia Péter Ágostonrendi kanonokságot alapított Márcfalván, amely 1413 előtt szűnt meg. Templomuk nagy valószínűség szerint nem azonos a ma ismert erődített templommal. A kolostor elpusztult a tatárjárás alatt, de újjáépítették. Az Osl nemzetség később Sopronhorpácson is alapított Ágostonrendi kanonokságot, annak a templomnak a szentély gótikus átépítése köthető hozzájuk.

A márcfalvai templom a 14. században épülhetett gótikus stílusban (az 1959-es belső renováláskor a gótikus déli portál feletti boltíves területen egy 1390 körül készült freskó került elő).

1439-ben a csornai prépostságnak még volt birtoka Márcfalván, mert Antal csornai prépost kéri a soproni polgárokat, hogy Márcon termett borát ("nostre possessionarie in possessíone Morocz") engedjék át.

1456-ban Márcfalva jeles esemény helyszíne volt: júl. 20-án Lichtenstein Henrik, Grafenegg Ulrik és Enzesdorfer János a maguk, valamint Bazini János gróf, Ellerbach Berchtold és Paumkircher András nevében Sopron városával arra az időre, míg III. Frigyes német császár és köztük a háború tart, békét kötnek. Sopron ekkor Habsburg zálogban volt.

A 15. század végén, 16. században lőréses, egy kisebb félköríves bástyával megerősített védőfallal vették körül a templomot. A templom hajóján és tornyának tetején is láthatók a lőrések, a boltozat felett védőfolyosó. Márcfalvát 1529-ben és 1532-ben is elpusztították a törökök, majd 1605-ben Bocskay hajdú-tatár csapatai dúlták fel. 1620-ban szintén súlyos károkat szenvedett el Bethlen Gábor hadjárata alatt.

Az 1638. évi országgyűlésen a rendek mint olyan helyeket, hol 1608 után részint Esterházy Miklós nádor, részint pedig a kir. fiskus tisztjei templomot, iskolát, paplakot foglaltak el az evangélikusoktól, említik Fraknót, Kismartont, Márcfalvát, Nagymartont, Nádasdot (Rórbak), Somfalvát (Sándori), Szárazvámot, Darufalvát (Drasburg), Heflányt, Szentmargitot, Okkát, Sércet, Fejéregyházát, Feketevárost és Széleskutat. A szarvkői uradalom összes templomait is 1608 után vették el a gazdatisztek.

1683-ban a falut és templomot is teljesen elpusztították a Bécset ostromló törökök. 1691-ben építette újjá saját költségén Esterházy Pál udvari építésze, Zacharias Gundian, ezt a tornyán lévő felirat is tanúsítja. 1696-ban a templom belsejét átalakították. A Rákóczi-szabadságharc alatt a kurucok többször is megsarcolták a falut. Későbarokk főoltára a 18. század végén készült.

Könyöki József 1883-ban felmérte a templomot: "E községen végig megy a sopron-bécsi országút, a község közepén pedig egy dombon áll a templom, melyhez 34 lépcső vezet. A mint az alaprajz feltünteti e templom csúcsíves korú, de a boltozata 1609 ben dongaboltozat által lett pótolva. Belül a templom mindentől mi a középkorra emlékeztetne meg van fosztva, csak a déli oldalon van még egy csúcsíves ajtó, melynek rajzát b) és c) alatt mutatom be, A boltozat fölött van egy védőcsarnok az e) alatt bemutatott lőrésekkel. Mindkét oldalán 15 ily lőrés van. A sanctuarium is bir lőrésekkel. A torony déli részén találtam a d) alatt látható czimert következő felírással: „Tunis ego quod sic ab anno 1691 funditus erectas tarn praenobae G. D. Zachariae Gundiane grates refero." A porta tnumphalis fölött a hajóban van az Esterházy herczegi czimer egy felírással, mely a piszok miatt olvashatatlan. A plébános állítása szerint a felírás azt tartalmazza, hogy a templom 1077-ben épült, 1683-ban a törökök által elpusztíttatott, 1691 ben pedig új boltozattal és toronnyal lett ellátva. Meglehet hogy 1077-ben ott már templom állott és parochia is volt, de a jelenlegi templom a 14. században épültnek mutatkozik. Mint az alaprajz mutatja a templom nem csak lőréses védőfallal, hanem egy rondellával is van ellátva és a templom éjszaki oldalán sánczok mutatkoznak, melyek a templom e részét megvédették." (galéria).

1966 és 1970 között feltárták és restaurálták a késő középkori védőfalat.