Tornalja

Ila Bálint Gömört bemutató munkája szerint már a 10-11. században egy fa őrtornya álhatott itt az u.n. gömörőröknek, a valószínűleg kabar eredetű határőröknek. Ez a tatárjáráskor elpusztult.

1245-ben IV. Béla a gömöri vár birtokai közül Kevy földjét adományozta Boloknak és utódainak. A föld előzőleg a gömöri vár birtoka volt. Az egri káptalan 1291-es határjáró oklevelében Tornalja, másnéven Kövi birtokra épített toronyról van említés ("... et per longum spacium currendo in eodem fluuio Sayo perueuit penes quoddam torn ad possessionem Tornalya alio nomine Kewy constructam, vbi a parte orientis cessisset possessioni Tornalya, et a parte occidentis possessioni Gumur; ..."). Ennek a toronynak az építtetője feltételezés szerint Gál fia Felicián comes volt, aki 1284-ben ungi ispáni tisztséget töltötte be. Győrffy György szerint a tatárjárásban elpusztult Gömörvár szerepét vette át a helyi várjobbágy eredetű nemesek által épített "torony".

1325. június 8-án a váci káptalan előtt Gaal fia János saját és fiai: Mihály, Balázs és László nevében, valamint János édestestvérei: Petheu és Miklós a viszály helyett a békesség útját választva Pál fiaival: Miklóssal és Jánossal Thornolia nevű váruk és az ahhoz tartozó birtokrészek elfoglalása, valamint 60 márkát érő javaik elvitele miatti perben, amelyben Pál fiai Jánossal szemben Lampert mr., egykori országbíró és Sándor országbíró előtt elmarasztaltattak, úgy egyeznek meg, hogy Gaal fiai átadják Pál fiainak az említett várban Gumur felől fekvő kisebb tornyot (turrim), valamint a [Kuy], más néven Vyfalu nevű birtokukat, amely az ő földjük, János földje és Starna fiainak földje között fekszik. Gaal fiai vállalják, hogy Pál fiait a vár és a birtok miatt őket támadóktól megvédik. Megegyeznek abban is, hogy ha a felek valamelyike az egyezséget nem tartaná be, a per indítása előtt 50 márkát tartozik fizetni a másik félnek, 10 márkát pedig a bírónak. Ez az egyetlen ismert oklevél, amely említi a várat. A későbbi oklevelben már Tonaljai néven szerepelnek a család tagjai: 1351-ben Tornalya-i Péter fia János magister, Gömör megyei alispánról lehet olvasni.

Tornalja 1427-ben már jelentős település volt, a 15. század során többször is helyszíne volt a megyei gyűlésnek. A huszita dúlások Tornalját sem kerülték el, sőt meg is szállták. A cseh rablókat 1459-ben Mátyás seregei verték ki. Tornallyay János a mohácsi csatában esett el 1526-ban. 1556-ban török sereg dúlta fel. A várról a kevés forrásban nem történik említés, vagy még a 14. században, vagy a huszita időkben pusztulhatott el.

Tornallyay Károly és felesége építtette valamikor az 1790-es években a kúria mögötti modern angolparkot. Ennek részeként ők emeltettek 1800 körül a kert közepén álló mészkőszikla déli részére a bástyát, nyugati oldalára a pinceszerű, alacsony, bolthajtásos, ismeretlen szerepű építmény. Az ő idejükben már nem voltak láthatók a sziklán álló, a Sajó vizével táplált vizesárokkal körülvett Csonkavárnak és az őrtoronynak a maradványai. Fehérváry István 1935-ban viszont azt írta, hogy láthatók a romok.

Tornallyay Zoltán családi feljegyzéseiben két toronyról írt: "Az egyik torony ott állott a kertünkben lévő sziklán, ez volt a Csonkavár, a kisebbik torony. A nagyobbik torony minden bizonnyal a mai református templom helyén állott, mert ez Tornalja legmagasabb pontja és itt terült el maga a falu is. Itt telepedett le a várúr az ő várkastélyában."

1991-ben és 1992-ben B. Kovács István muzeológus végzett a várhelynél régészeti feltárást. Ennek során kiderült, hogy a vár területe már az őskorban is lakott volt. A kutatás során 13-14. századi kerámia töredékek, vasból készült leletek és áttört kályhacsempe került elő. A vár a 35 x 17 méter alapterületű sziklatömbön, és közvetlenül a szikla mellett terült el. A keleti oldalon kő épületek alapfalait találta meg, a nyugati oldalon cölöp erődítés nyomait. A vár belső területén kis méretű, 1 x 1,4 méter belső méretű toronyszerű épület alapfalai, valamint leégett fa épület nyomai kerültek elő. A várszikla déli oldalán is csekély falmaradványok bukkantak a felszínre. A várat paliszádfal és árok vette körbe. Pusztulását a 14-15. századra tette az ásató szakember.