Lippa

Lippa

Lippa várának és a városát védő falainak ma már nyomát sem látni. Egyedül a török bazár emlékeztet az egykori erősségre.

Lippa várának korai története zavaros, a régebbi szakirodalom szerint IV. Béla a tatárjárás után épített itt várat, de ezt vagy a Maros túlpartján lévő Solymossal, vagy a várostól keletre található toronnyal keverik össze. Lippa várának építése valószínűleg Hunyadi Jánoshoz köthető, de egy jelentősebb udvarháznak már állnia kellett korábban is, hiszen I. Károly uralkodásának elején a királyi udvar gyakran tartózkodott itt, amikor Temesvár volt a király központja. Az Anjou királyok alatt a város gyorsan fejlődött és Arad megye legjelentősebb települése lett. 1325-ben ferences kolostort is alapított itt a király.

I. Lajos Lippán állította fel az ország egyik pénzverő intézetét és kamaráját. Itt volt a Maroson behozott só főraktára s a Maros egyik legnevezetesebb révje, vámja.

1426 szeptember hó 5-én Luxemburgi Zsigmond Lippáról ("Datum in civitate nostra Lippa vocata") ír levelet. Itt halt meg a király hadvezére, Ozorai Pipó.

1440-ben I. Ulászló király Solymost és Lippát Országh Mihálynak és Jánosnak adományozta. Az oklevél megemlíti Csücsködi Tamás várnagyot.

1446. 06. 17-én a budai káptalan által kiadott oklevél szerint Solymos vára és Lippa városa ügyében az Országh család és a Berekszói Hagymás családok között hosszú ideje per folyt, most megegyeztek egymással, hogy mind a két fél átengedi a birtokrészét Hunyadi Jánosnak és fiainak. Hunyadi ennek fejében Bosar várát és Suppan falut, továbbá Bosar meg Suppan nevű kerületeket azok összes tartozékaival és jövedelmeivel együtt átadja Országh Mihálynak és Jánosnak, valamint Berekszói Hagymás Lászlónak és Miklósnak. 1446. 10. 02-án kiadott oklevél ezt megerősítette, Berekszói Hagymás László és Miklós lemondtak Solymos várában és Lippa városában őket illető teljes birtokrészről Hunyadi János javára (galéria). 1447-ben az Országhok is külön szerződést kötnek Hunyadi Jánossal. A kormányzó több oklevelet innen kelteztet.

1456-ban a Hunyadi familiáris Keszi Balázs deák Solymos mellett Lippa várának is várnagya, tehát ekkor már állt a Hunyadi által építtetett vár. 1459. szept. 9. Mátyás király a fogságból kiszabadult Szilágyi Mihály volt kormányzónak ajándékozta Lippát és várát.

1462-ben Mátyás Jan Giskrával kiegyezett, és a felvidéki váraiért cserébe neki Lippa és Solymos várakat adta, valamint 25.000 aranyat. Giskra halála után (~1469) a birtokok visszaszálltak Hunyadi Mátyásra. Innen a birtokviszonyok zavarosak: Mátyás király 1475-ben és 1482-ben 10.000 arany fejében csak zálogképen adta azt Dengelegi Pongrácz Jánosnak, majd ugyanabban az évben, örökjoggal adományozta Lippa várát és városát Bánffy Miklósnak és Jakabnak. A Bánffyak nem akarták kifizetni a 10.000 forintos zálogot, hanem erőszakkal vették birtokba azt. Pongrácz János erdélyi vajda özvegye, Erzsébet és fia, János, Lippa vár és város jogtalan elfoglalásával vádolta meg Bánffyakat, a nádor meg nem jelenésük miatt elmarasztalta őket. A Bánffyak csakhamar elvesztették a király kegyét, 1487-ben a király elfogatta Bánffy Miklóst és Dóczy Péterrel ostrommal visszafoglaltatta Lippát, amit ezután Corvin Jánosnak, törvénytelen fiának adományozott. 1490-ben Haraszthy Ferenc Solymos és Lippa várkapitánya.

Mátyás halála után a Bánffyak pereket indítottak Corvin János herceg ellen II. Ulászló királynál Lippa visszaszerzésére, de Bánffy Miklós 1501 körüli haláláig nem sikerült azokat visszakapnia. Corvin Haraszthy Ferencnek zálogosította el Solymos várával együtt. 1496-ban Haraszthy Solymost visszaadta, de Lippa vára továbbra is zálogban maradt nála.

1509-ben Corvin János özvegye, Frangepán Beatrix házasságot kötött György brandenburgi őrgróffal. Az ifjú párt Lippán 1509 február 14-én találjuk, március 5-én a közeli Solymoson. Az őrgróf fallal vetette körül a mezővárost.

1514-ben Dózsa György parasztseregének közeledtére Bodó Miklós Lippa várnagya átment Solymosra, és aggodalmát fejezte ki az ottani kapitánynak, hogy kevés emberével nem tudja megvédeni Lippát. Bodó végül az őrséggel átment Solymosra, Lippán mindösszesen egy védőt hagyott. A város lakossága ajándékot küldött Dózsának, hogy kímélje meg a várost. A parasztsereg 1514. június 6-án kardcsapás nélkül jutott Lippa birtokába. Vad Tamás bíró Szapolyai János erdélyi vajdához fordult segítségért, aki seregével megszállta Lippát és azt ezután saját tulajdonaként kezelte.

A mohácsi csata után megkoronázott Szapolyai János a koronáért folytatott küzdelmében Erdélyt tekintette első számú bázisának és Lippa az egyik kedvelt tartózkodási helye is volt. Amikor Ferdinánd hadai elől Lengyelországba menekült, Lippát Radics Bosicsra bízta. 1527-ben I. Ferdinánd Lippát és Solymost az őt megválasztató Báthory István nádornak adományozta, de sohasem jutott a birtokukba. 1529-ben Lippa szabad királyi város rangot kap János királytól.

1541-ben Szulejmán szultán csellel elfoglalta Budát, és közölte Izabella királynővel, hogy Erdélyt, a Tiszántúlt és a Temesközt meghagyja a csecsemő János Zsigmond kezén, de a védelemért évi 10.000 aranyat kell fizetniük. Izabella királynő Fráter György kíséretében a csecsemő királlyal Lippára ment, amely egy ideig székhelyük volt, és 1542 májusáig a koronázási ékszereket is itt őrizték.

1551 nyarán Izabella királyné a fia, János Zsigmond nevében lemondott az általa uralt területekről és a választott királyi címről, majd elhagyták Erdélyt. I. Ferdinánd Giovanni Battista Castaldo vezetése alatt sereget küldött Erdély és a Partium átvételére Nádasdi Tamás és Báthori András magyar katonaságával együtt. Fráter György átadta Lippát Báthorinak. Ekkor a várban 12 ágyú, 53 prágai és 20 csetneki szakállas puska volt. Az olasz Sigismondo da Pratovecchio hadmérnök a vár felmérésére augusztus 3-án érkezett Lippára, és felismerte a vár stratégiai fontosságát. Megállapította, hogy Lippát igen nehéz erődíteni a középkori vártól csupán 170 lépésnyire keletre emelkedő domb miatt, amely a helység védőfalának északi szakaszát is veszélyeztette. A vár vdelméhez kulcsfontosságú lenne ennek a hegynek a megerődítése. Jelentése szerint a város Maros felőli oldalát egy magyar módra épített palánk védelmezte, amelynek földtöltése viszont hiányos volt. A városfal többi szakaszát védelmi szempontból teljesen használhatatlan, alig 4 láb vastag kőfalak képezték. Az árok kiszélesítését javasolta továbbá, és a kitermelt föld felhasználásával a bécsiekhez hasonló földtöltések építését a várfal mindkét oldalához.A királynak tervrajzot is küldött, de ez mára elkallódott. Egy másik hadmérnök, Centorio leírása is ismert Lippáról: a városfalat néhány kis torony védelmezte, a négyszögű várnak pedig minden sarkán egy-egy torony állt.

Szulejmán szultán Erdély átadása miatti megtorlásul Szokoli Mehmet ruméliai beglerbéget küldte Erdély ellen, aki több kisebb vár elfoglalása után Lippa ellen vonult. A törökök közeledtének hírére a felkelő nemesek szétszéledtek a vár alatti táborból, Báthori András a maradék sereggel elvonult Lippa alól, a várat Gersei Pethő Jánosra és 3-400 lovasra, gyalogosra bízta. A várvédők a helyi polgárok és a rácok nyomására október 8-án elhagyták a várat, de előtte Pethő megrongáltatta a falakat és kapukat. A törökök megszállták a kiürített erősséget, és azonnal hozzáláttak a kijavításához. Szokoli a vár élére Uláma pasát nevezte ki, és 5000 fős őrséget, köztük 200 janicsárt hagyott alatta. A törökök még megpróbálkoztak a közeli Solymos várának elfoglalásával is, de a védők visszaverték őket.

"Jelös dolog más az Lippa vevése,
Ulumán béktől meg visszanyerése,
Mert az magyar végház visszavevése
kézből soha nem volt nyerése.”
(Tinódi Lantos Sebestyén)

Még 1551. novemberber elején Castaldo és Fráter György serege ostromolni kezdte Lippát. A német, spanyol és olasz zsoldosok és az erdélyi nemesek mellett a székely és szász csapatok is részt vettek az ostromban. Október 3-án a törökök felgyújtották a külvárost, hogy az élelmiszer nehogy a keresztények kezére kerüljön. Az ostromlók nekiláttak az ostromművek építésének, és felszólították a törököket a megadásra, amit azok elutasítottak. Október 5-én megkezdődött a falak lövetése. November 6-án a város falán tört rést rohamozták a keresztények, de a védők visszaverték a próbálkozást és a menekülőket üldözve több ágyút is megrongáltak. Erre Castaldo általános rohamot indított és a városba betörő keresztény seregek megöltek 2500 védőt. A visszavonuló törököket fedező 700 szpáhit a Marosba szorította a keresztény lovasság, ahol vagy vízbe fúltak, vagy megölték őket. November 8-tól 17-ig lőtték a vár falait, 18-án az aknászok felrobbantották az egyik bástyát. Uláma tárgyalásokat kezdett az ostromlókkal, de Castaldo csak a feltétel nélküli megadást akarta elfogadni. Végül Fráter György a reménytelen helyzetbe került törököket november 25-én bántatlanul elengedte. Az elvonuló törököket Balassa Menyhért később hitszegő módon megrohanta, Uláma is elesett. Lippa visszafoglalásról több korabeli tudósítás is megjelent a vár képzeletbeli ábrázolásával (galéria).

Castaldo a spanyol Aldanát nevezte ki Lippa élére, továbbá az erősséget ellátta lövegekkel és hadiszerrel. Aldanának feladatul szabta, hogy az erősen megrongált várat, melynek falai köröskörül le voltak rombolva és négy tornyán kívül semmi se maradt épségben, állítsa helyre es új védőművekkel lássa el. Alessandro da Urbinót bízták meg a munkálatokkal, hogy az olasz bástyarendszer szabályainak megfelelően építse újjá Lippa várát. Az olasz mester valóban hozzá is fogott a munkához, két bástyát tervezett, de az is valószínűnek látszik, hogy az akkori szokásnak megfelelően, egyelőre csak ideiglenes földgátat emelt.

1552-ben Kara Ahmed másodvezér és Szokoli Mehmed ruméliai beglerbég Temesvár és Lippa bevlételét tűzte ki célul. Ezzel párhuzamosan Hádim Ali budai pasa Veszprémet foglalta el. Temesvár véres ostroma június 24-től július 25-ig tartott, ekkor Losonczi István a rommá lőtt várat a zsoldosok nyomására szabad elvonulás fejében feladta. A törökök ezt megszegték (megbosszulandó a lippai védők lemészárolását), Losonczit a pasa lefejeztette. Temesvár elestének hírére Aldana a főtisztjei ellenkezése ellenére Lippát elhagyta, a várat több helyen felrobbantatta. Solymos várában 20 főt hagyott és seregével Dévára menekült. A üresen hagyott Lippára magyar huszárok mentek, de a várat leégve találták, ezért a két épen hagyott ágyúval Gyulára vonultak vissza. Ahmed pasa július 30-án Kászon pasát 5000 szpáhival Lippára küldte, aki a környék népét munkára rendelve a várat védhető állapotba helyezte. Erre a közeli Solymos őrsége is elmenekült és ezt a várat is megszállta a török. A pasák serege Temesvár alól Szolnokot elfoglalva Eger alá ment, ahol Dobó István várt rájuk a "rozzant akolban". Lippa szandzsák székhely lett.

A török defterek szerint Lippa őrsége általában 100-130 müsztahfizből és 17-27 topcsiból állt (1552 uán az 1590-es évekig), de ezek csak a fizetett katonaságot mutatták. Az 1590-es évek elején Lippát 350 katona körüli őrség védte.

1595-ben a Báthori Zsigmond erdélyi fejedelem által karánsebesi bánná kinevzett Borbély György a temesvári pasa, lippai és jenői bégek csapatait Facsádnál megverte, Dzsafer jenői és Mehmed lippai bég is fogságba esett. A vereség hírére Solymos török őrsége elfutott és Borbély körülzárta Lippát. Pár napos lövetés után augusztus 19-én a török őrség kivonult a várból.

1596-ban Borbély György Lippa kapitánya volt, március 4-én 2000 hajdúval tőrbecsalta a távozó leváltott temesvári pasát, aki elesett a harcban. A lippaiak hatalmas zsákmányt ejtettek. Április 28-án a temesvári pasa ostromolni kezdte Lippát, a környékbeli hegyekről ágyúzták a várat és várost. A védők még a bort is kiengedték a hordókból, hogy földdel megtöltve azokat a rések javítására használják fel. Május 7-én a török sereg sikertelenül rohamozta a falakat, a várban lévő skót zsoldosok kitüntették magukat a harcokban. Május 10-ről 11-re virradó éjjel Borbély elsüttette az összes ágyúját, amitől a törökök azt hitték, hogy a védők a közelgő felmentőhadat üdvözlik. Közben a magyar portyázók Temesvár külvárosát is felgyújtották, mire a pasa május 11-én sietve visszavonult Temesvárra. Nemsokára Báthori fejedelem is megérkezett Lippa alá a seregével és megerősítette Lippa védelmét. Az erdélyi sereg ez után Temesvárt ostromolta sikertelenül, majd visszavonultában a fejedelem Lippa védelmére 2000 embert hagyott Szelestey János vezénylete alatt.

Báthori Zsigmond lemondásai és visszatérései káoszba taszították Erdélyt. 1599-ben Báthori András lett a fejedelem, de a havasalföldi vajda, Vitéz Mihály október 28-án csatában legyőzte őt, és menekülés közben a székelyek meggyilkolták. November 3-án Nyáry Pál váradi kapitány figyelmeztette Bastát, hogy Borosjenő és Lippa várakba okvetlenül királyi hadakat kell vezényelni, különben a vajda kezeibe kerülnek. Ez nem történt meg, december 25-én a jelentések szerint Lippára bevonult a vajda oláh serege. Mihály alkudozásba kezdett a törökökkel, hogy kész átadni Lippát, Borosjenőt, Lugost es Karánsebest is, ha a szultán megerősíti az erdélyi fejedelmi címben. 1600. szeptember 18-án Basta serege Miriszlónál megverte Mihály vajda seregét, aki később Prágába menekült, és ott elérte, hogy Rudolf császár visszafogadja. 1601-ben Báthori Zsigmond ismét visszatért, de a goroszlói csatában Basta és Mihály vajda serege legyőzte. Ezután Basta megölette Mihályt és Lippára is német őrség került - 1603-ban Henri Duval Dampierre volt Lippa kapitánya.

1604 nyarán hírek érkeztek arról, hogy a törökök el akarják foglalni Lippát. Belgiojoso augusztus 17-én elrendelte, hogy a várat elegendő élelemmel lássák el. A törökök megrohanták a várat, de a Rákóczi Lajos hajdúkapitány vezette védők visszaverték őket, maga Rákóczi megsebesült a harcokban. A Bocskai felkelés kitörésekor Rákóczi a fejedelem oldálára állt és novembereben kitessékelte a nélkülöző német őrséget a várból.

1605-ben a temesvári pasa - bár a Porta Bocskai támogatására utasította - meg akarta szerezni a 15 éves háború alatt elveszett várakat. Elsősorban a lázongó rác katonaságot környékezte meg. Az árulást megelőzendő Keresztesi Pál karánsebesi bán kirekesztette a rácokat Karánsebesből, mire azok Lippára vonultak és júniusban a magyar őrség egy részét levágva, Rákóczit és a maradék őrséget elűzték a várból, és azt átadták a törököknek. Bocskai tiltakozott a nagyvezérnél és Petneházy István jenői kapitányt bízta meg azzal, hogy a rácokat visszatérítse. 1606 áprilisában egy ortodox püspök segítségével büntetlenséget ígérve az őrségnek azok átálltak Bocskai oldalára. A rácok és Rákóczi hajdúi elfoglalták a várost és a várat kezdték el ostromolni, mire a temesvári pasa megjelent a felmentő sereggel. A két tűz közé szorult hajdúk kitörtek a városból és megverték a felmentő sereget (1300 török esett el). Ezt látva a török őrség feladta a várat. Bocskai a bonyodalmakat megelőzendő Ali pasának a következőt üzente: "hogy az mely rácok tavaly az magyarokat levágták abban az helyben az temesvári pasa praktikája által, most ismét ugyanazok vágták le az törököket minden hírünk és akaratunk nélkül". 1607-1608-ban Lugossy János volt Lippa várnagya.

Báthory Gábor meggyilkolása után után megindult a versenyfutás az erdélyi fejedelmi székért. 1613-ban Bethlen Gábort választották meg, de az egyik aspiráns, Homonnai György a török támogatás fejében felajánlotta a Portának, hogy visszaadja Lippa és Borosjenő várait, amik a temesvári vilajet védelmének fontos erődítményei voltak. 1616-ban Homonnai betört Erdélybe, Bethlennek szüksége volt a török támogatására, ezért a követeléseknek engedve Lippa várát át akarta adni a temesvári pasának. A vár kapitánya, Vajda István ellenállt fejedelmi parancsnak, és a vár 500 fős őrségét is feleskette az ellenállásra. Bethlennek szabályos ostrommal kellett bevennie a várat a lázadóktól. 9 órás lövetés után a védők kitörést próbáltak meg, de a fejedelem a katonái között harcolva visszanyomta őket és elfoglalta az erősséget. Az átadás után a temesvári pasa kijavíttatta a sérüléseket és megerősítette az őrségét. Bethlen Borosjenőt politikai manőverekkel megtartotta.

A törökök jelentősebb őrséget helyeztek a várba, mintegy 953 fő szerepel az 1616-os fizetési listán. Az 1630-as évekre ez lement 860-870 főre.

1658. június 26-án Lippa mellett verte meg II. Rákóczi György fejedelem Ahmed budai pasa seregét (galéria).

Az 1660-ban Lippát szemléző Evlia Cselebi sokféle főtisztrõl és 800 várvédőről írt benne. A várat is részlesen leírta: "A Várovah hegy szélénél ötszögalakú erős, kőépítkezésű szép vár, melynek kerülete énnekem szegénynek a lépéseivel körülbelül tízezer lépés; oly nagy vár ez. A Maros folyó az északi oldalán levő falat csapkodva folydogál s mivel a vár némely helyeit megrongálta, erős tömésfal kerítést készítettek oda. Öt kapuja van: északi oldalon a Híd-kapu, attól kétszáz lépésnyi távolban az Azab-kapu, attól ötszáz lépésnyi távolban a Vizi-kapu, attól ötszáz lépésnyire a Batal-kapu, attól háromszáz lépésre a Temesvári-kapu, azután kívül van a martalócz agáról nevezett Martalócz-kapu, és a Sorompó-kapu. E várban összesen öt dsámi és egy mecset van. ...
A középső vár. E nagy várnak déli oldalán álló középső vár ötszögalakú, igen erős és szilárd bástyájú vár, melynek kerülete körülbelül ötezer nyolczvan láb; mivel én szegény a várban laktam, azért láb szerint számítottam, nem lépések szerint. Ötven lábnyi, emeletes, erős tömésfala van; nem kőépület, hanem véges-végig fából készült erős palánka vár. Különös és bámulatot keltő árka van, a melyen a Maros folyik keresztül; a halászok az árokban különféle halakat halásznak. Csupán egyetlen, keletre néző kapuja van. Szép felvonóhídja van. A várfal körűi összesen öt bástya van s e bástyákon tizenöt báljemez ágyú, melyek mindegyike liét araszos és húsz oka súlyú művészi ágyú. E középső várban összesen százötven katonának van lakása; van egy külön szöglete, a hol a katonazene minden este játszik.
Az új vár. Két tornyú, kőépítkezésű szép vár, melynek árkából víz foly ki. Egy felvonóhídja s csakis egy erős kapuja van; e kapun belül a pokol mélységéhez hasonló szidsini börtön van, a várbeli foglyokat minden éjjel ide hozzák s itt zárják el, reggel pedig kihozzák őket s szolgáltatnak velük. E várban a parancsnokon, imámon és müezzineken kívül senki sem lakik, mert a kincstár, hadiszertár és raktárak mind e várban vannak. E vár a lippai szőlőket képező Várovcih halom tövénél magaslattal biró helyen fekszik. Arról a dombról azonban e várat semmi kár nem éri, mert az a magas domb a várral ellenkező oldalon van, de mindamellett mégsem biztos föld ez."

1688. június 18-tól 22-ig tartó ostrommal Caraffa csapatai elfoglalták a törököktől Lippát. Az eseményről egy bécsi haditudósítás így számolt be: "Lippa elfoglalásáról a következő részleteket tudjuk: Miután Caraffa tábornok múlt hó 16-án hadtestével megközelítette és a parancsnokát, ha eredménytelenül ugyan, megadásra szólította fel; az említett tábornok minden szükséges dolog elkészítését követően megostromolta a várost, és különösebb ellenállás nélkül elfoglalta. Eközben a mieink közül kb. 100 fő esett el, köztük egy kapitány is, továbbá egy őrnagy súlyosan megsebesült. Az ellenség vesztesége 30 főre tehető. A helyőrség, mintegy 200 nővel és gyerekkel, a 2000 katonával, közöttük kevés ráccal a várba menekült, több mint 1000 lovat és 1000 ökröt vitt magával a városból és mentett az erődbe. Erre az említett tábornok elrendelte a vár bombázását, amelyet viszont a török parancsnok nem várt meg, hanem kegyelmet kérve, övéivel megadta magát, amely szerint a gyermekeket és nőket Temesvárra kísérik, amelyet a tábornok kegyesen el is rendelt.
A török helyőrség 2200 főből állt, javaikat a tábornok utasítására a tisztek között osztották szét, a lovakat a lovasság, az ökröket a gyalogság kapta megfelelő érték ellenében.
A városban nagy mennyiségben találtak élelmiszert és muníciót, valamint 18 ágyút is. 500 gyalogossal, 500 hajdúval és 1000 huszárral szállták meg a várost és az erődöt.
Lippa megadásának hírére Sólymos vára és egy másik palánk is megadta magát. Hír szerint mindkét helyről számosan az éjszaka leple alatt Gyulára menekültek, más részük miután javaikat lefoglalták, szabad elvonulás fejében Temesvárra ment."

1690-ben az Erdélybe betörő Thököly Imre a zernyesti csatában megverte Heissler tábornok csapatait, maga a tábornok is fogságba esett. Lippát is elfoglalták a török csapatok. 1691. szeptember 5-én Veterani altábornagy a csapataival visszafoglalta Lippát, de Ludwig Baaden szeptember 23-i jelentésében az szerepel, hogy Lippa vára veszélyben van, mert sem a lőszer, sem az élelem szállítások nem sikerültek.

1695-ben az Erdélyt biztosító Veterani azt a hírt kapta, hogy a török sereg II. Musztafa szultán vezetése alatt Daróczy Endre által védett Lippát akarja megtámadni. Szeptember 8-án elindult seregével Lippa felé, de a vár szeptember 7-én elesett egy napi ostrom után, a szultán Daróczyt és embereit is felkoncoltatta. Lippa ebben az ostromban súlyosan megrongálódott, a Temesvár felé visszavonuló törökök felégették.

Az 1699. január 26-án aláírt karlócai béke 2. pontja szerint Lippát, Lugost, Karánsebest, Becse, Becskerek, Csanád, Kis-Kanizsa és Zsablya várait le kell rombolni és a településeket át kell adni a török félnek. A Maros-menti várak lerombolását és Arad kiépítését Georg Wilhelm Löffelholz von Kolberg irányította. 1701 tavasz végén a Neuburg ezredet vezényelték Lippa lebontására. 1702-ben az Aradhoz közeli Világos várát robbantották fel, tizenhét mázsa lőport használva a romboláshoz.

A 19. század végén még láthatók voltak a vár és város erődítésének nyomai, Márki Sándor Eisenkolb adatai alapján Arad vármegyét bemutató könyvében ezeket le is rajzolta (galéria). Ezt a rajzot felhasználva 2023-ban a kutatók digitális térképre vetítve jelölték meg az egykori falak helyét a mai városszerkezeten.


Források: Szita László: A törökök kiűzése a Körös–Maros közéről 1686–1695 (1995); Veress Endre: Gyula város oklevéltára. 1313-1800. (Budapest, 1938.); Szendrei János: Váraink rendszere és fölszerelése (Hadtört. közl., 1888); Bánlaky József: A magyar nemzet hadtörténelme; Czímer Károly: Temesvár megvétele (Hadtört. közl., 1893) Márki Sándor: A tizenötéves török háború történetéhez (Hadtört. közl., 1894); Márki Sándor: Arad vármegye és Arad sz. k. város története I-II. (1892); Oana Toda - Florin Mărginean: The fortification structures from Lipova at the end of the middle ages and in the ottoman period. A reassessment of the available sources (2023); Fodor Pál: Lippa és Radna városok a 16. századi török adóösszeírásokban; Kanyó Ferenc: Amikor a parasztsereg zsarolással vett be egy várat; P. Kovács Klára: Egy toszkán építész Erdélyben: Sigismondo Da Pratovecchio Da Pisa; Benda Kálmán: A királyi Magyarország tiszti címtára, 1607–1608; Lendvai Miklós: Temes vármegye nemes családjai (1896); Hegyi Klára: A török hódoltság várai és várkatonasága III. kötet;

Megközelítése

A vár mára teljesen eltűnt, egykori török bazár épülete áll már csak.

Szélesség: N - 46°05'35.7"
Hosszúság: E - 21°41'48.0"