Paloznak templom

Paloznak templom

A Szent István által alapított veszpémvölgyi apácámonostor alapítólevele eredetiben nem, csak 1109-es átiratában maradt fenn. Ebben említés történik görög nyelven egy paloznaki (Paloznik) szőlőművesről. A bakonybéli apátság alapítólevele szerint viszont a falut nekik adta István. Ebben zalai Poloznak néven szerepelt. 1079-ből szármaik Guden vitéz adománylevele, melyben ez szerepel: "Tudja meg a kiváló gondosságú László király és a hit minden követője, hogy én, Guden, aki sokáig fáradtam uramnak, a királynak szolgálatában és munkájában, hogy az ő engedelmével és beleegyezésével lelkem váltságára Szent Mihálynak adtam minden tudott vagy elrejtett kincsemet, amim csak Paloznakon volt, tudniillik egy egyházat, minden javával a kanonokok hatalma alá, ezenkívül öt mansio szolgát, két ekét, tizenegy szőlõt, húsz ökröt, háromszáz juhot, réteket, szántókat, gyümölcsfákat, erdőt. Ezt, amit Szent Mihálynak adtam, nem a püspök, hanem a kanonokok szolgálatára adtam, hogy ebből évente felüdülésük legyen, és lelkemről megemlékezzenek. De főként azt hozom minden ember tudomására, hogy a király ebben az ügyben szabad rendelkezést engedélyezett nekem a dömösi kúriában, amikor télidőben a németek megsemmisítésére készült. Ennek az elhatározásomnak és intézkedésemnek tanúi Gurcu esztergomi ispán, Erneus fia Szella, Márton prépost, Suni dékán, Tefil bíró, Péter a veje, Gellért mester, Ábrahám, Uchuga, Mihály pap, Ezicius és egész Magyarország többi előkelői. Én, szegény, főként azt kérem az én uramtól, hogy emlékezzék meg szolgálatomról, és halálom után ne semmisítse meg azt, amit életemben megengedett." Az oklevélről itt olvashat többet. A tihanyi alapítólevél után ebben az oklevélben jelennek meg másodjára magyar nyelvemlékek.

II. András a Szentföldre vezetett hadjárata előtt a költségeket fedezendő elviszi Veszprémből Gizella királynő koronáját, helyette a veszprémi egyháznak adományoz Poloznukról 5 háznépet. Ugyanő – a Hazai Okmánytár dokumentuma szerint − Paloznakon (valamint Vászolyon és Pécselyen) a veszprémi egyháznak birtokokat szakít ki 1222-ben. 1239 előtt IV. Béla engedélyezte, hogy Miklós ispán egy poloznuchi szőlőt a hantai Szent Mihály Egyháznak adományozzon. A királyi adományok ellen a veszprémvölgyi apácák és a bakonybéli apátság is tiltakozot, miszerint a falu az ő ősi birtokuk (a két alapítólevél szerint).

A 13. század végén nemesi birtokosai is voltak. Palóznakon 1293-ban említik az ottani Jakab mester házát és pincéjét. A települést 1333-ban Veszprém megyéhez sorolták, 1404-ben viszont Zala megyéhez. A 14. század második felében a káptalan és a béli apátság évtizedekig tartó perében a falu az apácáké volt, mellettük részbirtokosként szerepelt a káptalan, a béli apát, a helybeli plébános és a hantai prépost. A török időkig maradt ez a birtokviszony, ekkor a veszprémi vár birtokához csatolták. Veszprém 1552-es elete után pedig a tihanyi várhoz adózott.

A kutatások szerint a Szt. András apostol tisztetletére épített parochiális egyháza valószínűleg a Balaton-felvidék egyik legrégebbi temploma volt, bár okleveles adatokat csak 1333-tól ismerjük. A pápai tizedjegyzék szerint a templom plábánosa ekkor Fábián, aki 3 penzát fizetett, ami 3 tinó árának felelt meg. A falu kőtemploma 1360-ban Szent András tiszteletére avatva, 1363-ban mint parochiális egyház szerepel, s a papja: Mihály.

1544. szept. 21-én a veszprémi káptalan tagjai a terjeszkedő törökök elől Sopronba mentik a veszprémi székesegyház kincseinek egy részét, köztük a paloznaki (Palaznak) egyház 3 aranyozott ezüst kelyhét is. 1550-ben még működő plébánia volt a vászolyi alesperesség kerületében, későbba század folyamán mind a templom, mind pedig a birtokok – a szomszédos templomokkal együtt − protestáns kézre kerültek. A templom 1749-ben lett ismét katolikus. 1750-ben a plébánia és valószínűleg templom is leégett. Ezért 1751-től 1775-ig Paloznak filia volt, Csopakon található ekkor az anyatemplom.

A barsi nemesi családból származó veszprémi kanonok, Törey László (1704-1767) halála előtt, 1767. január 6-án kelt végrendeletében vagyonának jelentős részét alapítványokra fordította. A káptalan birtokain fekvő templomokra, így a Balaton-felvidéken a csopaki, paloznaki templomok mellett a lovasira is 200-200 forintot hagyott.

1830. június 9-én villám csapott a toronyba, a harangok megrepedtek. A templomot 1835-ben átépítették, ekkor kapta a mai formáját. 1912-ben renoválták a plébánialakot, és új tetőt kapott a templom is. 1922-ben ismét tatarozták a templomot.

1970-71-ben a templom falkutatása során kerültek elő a román és gótikus templomrészek. A kutatók megállapították, hogy a templom a 13. században épült. Az északnyugati és délnyugati sarkok kváderszerűen megmunkált kövekkel armírozott külső felületei alján három, a feljebb eső részek kvádereinél lényegesen nagyobb, ugyanakkor viszont vékonyabb, lapszerű faragvány bukkant elő. Közülük kettőn durván faragott, domborművű kereszt látható. A kerítésfalban egy további, a fentieknél valamivel gondosabban megmunkált, alighanem valamivel később készült, keresztes kőlap is található.

Források: Koppány Tibor: A Balaton környékének műemlékei; Koppány Tibor: Középkori templomok és egyházas helyek Veszprém megyében II.; Lővei Pál: Középkori sírkövek a történeti Zala megye területén; Entz Géza - Gerő László: A Balaton környék műemlékei; Szendi György: Paloznak története; Veszprémi Érseki és Főkáptalani Levéltár, A veszprémi káptalan magánlevéltára, 1079. Paloznak;

Hol található

Paloznak, Boldog Apor Vilmos u. 3.

Szélesség: N - 46°59'00.1"
Hosszúság: E - 17°56'24.2"