Ötvöskónyi: Báthori várkastély

Ötvös falut a 11-12. században királyi szolgálónépként ötvösök lakhatták, akik a segesdi királyi, később királynéi ispáni központhoz tartoztak. A 13. században már udvarnokok lakták.

A középkori Ötvös községet 1333-1335-ben, 1389-ben Vtves, Wthwes néven említik. 1395. november 28-án Zsigmond király új adományul adja Kwagowrs-i [Kővágóörsi] Miklós fia György mester esztergomi várnagynak [A Batthyányok ősének] a somogymegyei Zabas, Wthwes, és a két Athaad/Athad birtokokat.

1403-ban a Batthyányok is belekeveredtek a Zsigmond elleni lázadásba, ezért a király elkobozta tőlük a birtokot és a Tapsonyi Athimieknek adja. A Batthyányok pereskednek a birtokért és 1404-ben vissza is kapták.

1404-ben Zsigmond a királynéi birtokot a Marcaliaknak adja zálogba, majd 1417-ben örök adományul, de a Batthyányi tulajdonban lévő Ötvös nélkül. A birtok a 15. század második felére már szintén a Marcaliak birtoka, akiktől örökösödési szerződéssel a Báthoriak szerzik meg Marcali László 1488-ban bekövetkezett halálakor. Ők lehetnek az építtetői a reneszánsz várkastélynak a 15. század második felében.

A Batthyányok ismét visszaszerezték, Batthyány Benedek királyi kincstartó (1506-1525) budai várnagy 1510-ben Ötvösből kelteztette levelét. A reneszánsz várkastélyból számos faragott kőanyag került elő az 1970-es években.

Az 1530-as években Pekry Lajos feleségül veszi Báthori István özvegyét, és sorra foglalja el a somogyi Báthori birtokokat. Ötvös várkastélyát is erőszakkal foglalta el, innen számos rablást hajtottak végre a környéken.

1532-ben a Kőszeg ostromára tartó Szulejmán csapatai elfoglalták. Dzselálzáde Musztafa írta: "Bizonyos távolság elhagyása után a sátánhoz hasonlóan irigy gyauroknak erősségei közé tartozó Berzencse [Berzence] és Vetős [Ötvös] nevű, nehezen megközelíthető két vára is elfoglaltatott. Mind a kettő kulcsa volt a piszkos gyaurok országának és szilárd védőgátja a festett erkölcsű makacsoknak; páratlan tornyaik hegyhez hasonlók, falaiknak orma a Saturnusig, alapjuk pedig a föld gyomráig ért. Városuknak és külvárosuknak terjedelme Nagy volt, mint a világ területe". Pecsevi is ír a vár elfoglalásáról és Szapolyai János királynak átadásáról. A környék a török elvonulása után visszatér Ferdinánd hűségére.

Az 1537-es Katzianer-féle katasztrofális eszéki hadjárat után a segesdi Báthori uradalomhoz kerül vissza az ötvösi vár és környéke. Török Bálint Báthori András beleegyezésével elfoglalta Ötvöst és némely forrás szerint felrobbantotta.

Az 1542-46 között bekövetkezett török támadás az ötvösi várat is érinthette. Tulajdonosa ekkor Alya Mátyás koroknyai kapitány ( a Pécset ellenállás nélkül feladó magyar lovasság egyik vezére). 1548-tólismét a Batthyányok a tulajdonosok.

Ötvös vidékét a 1556-57-es években újabb török támadás érhette, mert pusztaként szerepel. Lakói ekkor részben Segesdre menekültek.

Szigetvár eleste után, 1566-tól török uralom alá került, Ötvösön 8 adófizető porta van. A korábbi várkastélynak várrá való kiépítését a törökök kezdték meg 1570 körül.

1594-ben Zrínyi György elfoglalja Segesdet, ekkor Ötvös is bizonyosan visszakerült keresztény kézbe. A település a Zrínyeknek, Batthyányiaknak és a törököknek is adózik. Kanizsa eleste utánról nincs adat Ötvösről egészen 1664-ig. Ekkor Zrínyi Miklós birtoka. Evlia Cselebi megemlíti naplójában: "A síkságnak nyugati részén Vetös [Ötvös] vára van. Szulejmán kán elfoglalta, de jelenleg a magyar vezér hatalmában levő palánka. Az előresiető tatár csapatok ennek külvárosát elpusztították, és a hitetleneket a várba űzték." A várkastély még állt és keresztény kézen volt.

Pusztulásának időpontja nem ismert, esetleg a visszafoglaló háborúk korára tehető. A 18. századtól pusztuló romokat 1960-ig bozót, erdő borította. A kutatás során faszenes, hamus pusztulási réteget találtak, ami leégésre utal.

Magyar Kálmán szerint az ötvöskónyi Báthori várkastély típusában és méretében a Kerekiben található szintén Báthori tulajdonú Fejérkő vár-hoz lehetett hasonló. A 15. század második felében épült négy sarokbástyás reneszánsz várkastélyhoz a 16. század első felében sáncot építettek, majd ezt 17.század második fele után történt teljes pusztulásig még átalakították. Az előkerült kő anyag szerint Mátyás korában is volt építkezés a várkastélyban.

A vár belső alapterülete 42 x 31 méter, a körülötte húzódó vizesárok szélessége 15-20 méter, mélysége északon 6 méter, délen 8 méter. A délkeleti részen felvonóhidas gyalogkapuval, a déli részen nagyobb kocsibejáróval ellátott várkastély északnyugati és délnyugati részét félkör alakú rondella erősítette. Északkeleti részén egy kiugró ferde fallal rendelkező - téglalap alakú falszoros végén - emeletes négyzetes alapú torony (?) állhatott. A gyalogkapuval szemben a várfalak által körbezárt árkádos udvart a szerényebb díszű (piramidális kályha, szürke szemes kályha) kályhákkal ellátott földszinti helyiség zárta le. Az említett helyiségek felett piros, barnásvörös és fehér vakolatfestéssel, valamint párhuzamos és téglalap alakú vonalkötegdísszel ellátott kerámialapokkal díszített, rangos, lovagalakos (pelikános), püspökfejes, Szent Kristófot ábrázoló kályhákkal ellátott főúri emeleti szobák álltak. A rondella, illetőleg a hozzá csatlakozó nyugati-keleti falat, valamint a sütőház falait a 17—18. században szinte az alapokig kibontották.