Székelyhíd

Székelyhidat 1402-től az albisi Zólyomi család birtokolta. A híd s a vásártartás biztosítására 1460-ban várépítésre kértek és kaptak engedélyt Mátyás királytól. Ekkor a mocsár közepén levő szigeten egyszerű földvárat emeltek.

1514-ben Dózsa György alvezére, Lőrinc pap elfoglalta Székelyhidat és a Zólyomi család több tagját is megölette.

1596-ban Székelyhíd tulajdonosai Warkocs György és Zólyomi Miklós voltak.

A települést Várad 1598-i ostroma idején a tatárok felégették, a mély mocsár viszont megvédte a várat. Az 1601-es székelyhídi urbárium szerint a vár a mocsár közepén van, nem sok kőből épült, inkább fából és földből, házai egyszerűek, a várudvar kicsi. Megerősíti azonban az, hogy csak egy hosszú hídon érhető el s a terjedelmes mocsár és nádas miatt csupán kiéheztetéssel lehetne bevenni ("Arx Zekelhyda est in lacu paludinoso, caenoso alto et proluxo perpetuoque fluente, in aggesta potius terra quam naturaliter situata non multo lapide sed lignis et terra erecta, domos habens simplices, aream exiguam, munimen vile, favillam ignis referens. Difficile tarnen et pontano sed longinquo aditu munita. Ac circa ipsam arcem vinacium aquarum spatiosa latitudine et alto profunditate. Deinde ab arce jactum sagitto, ultra praefatam latitudinem vastitate grandium arundinum continuo usque ad aridam longo spatio vallata, qua nisi sola inedia et fame capi possit.").

Zólyomi Dávid az 1630-as évek elején megerősítette a várat, de ez mém mindíg palánkvár maradt ( a négy bástya mindegyikét "nagy öreg gerendákkal reguláris formára vonatta fel"). Zólyomi a leégett város helyett újat épített: "az vár hídja előtt pedig egy új várost építtetvén azt is nagy mély árkokkal s erős sas-fás boronakerítéssel vétetvén környül ... Az újonan épített várasábul akárki jobbágyát is az ország törvényei szerint kiadni nem akarja vala."

Zólyomi Dávidot I. Rákóczi György fej- és jószágvesztésre ítélte 1633-ban. Az elkobzott székelyhidi várat fiának, a későbbi II. Rákóczi Györgynek adományozta. A Zólyomiak palánkvárán 1638 januárjában kezdődnek meg az erődítési munkálatok. A bástyák építésével Haller Gábort, a Németalföldön tanult fiatal főurat bízta meg Rákóczi, akinek a tanácsát később több vára építésénél is kikérte a fejedelem. Az építkezést Ibrányi Mihály váradi vicekapitány felügyelte. A munkákat nagyban hátráltatta a mocsár 6-9 méteres mélysége, már az első bástya alapozása is problémás volt. "A nedves, süppedős talajba legelőször négy arasz vastagságú égerfa cölöpöket vertek le négy ölnyi szélességben, oly sűrűn, hogy a cölöpök egymást érték, és csak erre rakták azután a terméskőfalat. Azt tartották, hogy ha az égercölöp folytonosan vízben áll, nem rothad meg, ellenkezőleg úgy megkeményedik, hogy szinte kővé válik. A bástya alsó részét terméskőből rakták, nagyobb részét pedig téglából, melyet a helyszínen égettek ki. (Izsépy)" Az építkezéshez felhasználtak a váradi székesegyház elbontott köveiből is. 1638 év végén kezdődnek a második bástya munkálatai, 1640 januárjában a harmadiké.

1641. szeptember 1-én I. Rákóczi György levelében utasítja fiát a későbbi II. Rákóczi Györgyöt, hogy utazzon Székelyhíd várába és vizsgálja meg az építkezés haladását ("s meglásd ez nyáron mit vittek ott végben, az elkészült bástyák mint, állanak, vize vagyon-e elegendő az várárkának? Az negyedik bástyát mikor kezdték rakni, s vagyon-e téglájok, meszek s idén mennyire vihetik fel az kőrakását?"). A vár végül 1642-ben készült el, a négy bástya nevet is kapott: Vezér-, Kereki-, Doboló- és Telegdi-bástya. A védelmüket a gyulafehérvári ágyúöntőház 12 ágyújával biztosították. A belső lakóépületek szegényesek maradtak, ezek rendbehozatalára és díszítésére a két Rákóczi György többi építkezése miatt már nem jutott idő. 1646 júniusában az ifjabb György megjegyezte: "ma érkezém hitvány házunkhoz"

1644 után épültek a külső védművek, ezek a Gualdo Priorato könyvében szereplő alaprajzon még nem látszódnak, csak Ssicha 1664-es rajzán.

1659-ben a másodjára is fejedelemmé lett II. Rákóczi György csapatai Székelyhídnál gyülekeztek a törökök támogatta Barcsay Ákos ellen. Szeidi Ahmed budai pasa haddal indult meg 1660 áprilisában Rákóczi ellen, megsarcolta Debrecen városát, ostrommal foglalta el Pocsajt, majd a Székelyhíd környéki mocsarakba menekült lakosokat mészárolta le május 10-én (a várat nem támadta). Ezután elpusztította Nagykerekit is. Rákóczi 1660. május 22-én csatát vesztett a túlerőben lévő Szeidi Ahmed budai pasa és Kösze Ali szerdár egyesült csapataitól, a fejedelem is halálos sebet kapott és június 7-én Nagyváradon elhunyt. A török sereg Barcsay Ákost "tisztes fogságban tartva" Várad ellen vonult. A vár körül az ostromgyűrű július 14-én zárult be és augusztus 27-én a török elfoglalta Váradot. Ezután Szentjobbot, Sólyomkőt és Papmezőt is birtokukba vették. Székelyhíddal is megpróbálkoztak, de Borbély Albert várnagy meghiúsította a támadást. Várad elestével Székelyhíd lett a Partium legerősebb vára.

1661-ben a szászrégeni országgyűlés Rákóczi György egykori hadvezérét, Kemény Jánost választotta meg fejedelemmé. Március elején Kemény segítséget kért I. Lipóttól a török ellen. 1661 májusában Montecuccoli vezetésével megkezdődött a hadak gyűjtése Erdély megsegítésére. Nyáron megindult az oszmánok támadása Erdély ellen, Kemény kicsiny seregével visszavonult Huszt környékére. Kemény megsegítésére császári katonaság került Székelyhíd, Kővár, Szamosújvár, Kolozsvár és Bethlen várakba, Montecuccoli ezután felsőbb parancsra kivonta hadait Erdélyből.

1663-ban Székelyhíd német őrsége a De Souches, Strozzi és Cobb ezredbéliek voltak, Tieffenthal báró alezredes parancsnoksága alatt. November 25-én a sok havi elmaradt zsold miatt fellázadt legénység Tieffenbachot és tisztjeit kizavarta a várból és a tisztek vagyonát szétosztották maguk között. Szatmárból Cobb ezredes megpróbált alkudozni a lázadókkal, de ez sikertelen maradt. A lázadók 1664. január elsején Apaffy Mihály erdélyi fejedelem megbízottjainak adták át Székelyhidat, aki mind az 500 lázadónak 10 tallért fizetett, és felfogadta őket a zsoldjába. Boldvai Márton lett a fejedelem székelyhídi kapitánya, a német katonák elöljárója Jacob Alt volt. Boldvainak meg kellett birkóznia egy német katonák által szőtt összeesküvésen - vissza akarták juttatni Habsburg kézbe a várat.

Az 1663-64-es török hadjáratok alatt Teleki Mihály Apaffy megbízásából tárgyalásokat folytatott a császári kormányzattal. Egy esetleges megegyezés egyik feltétele volt, hogy ismét császári őrség kerüljön Székelyhídra, nehogy az török kézre kerüljön. Boldvai viszont többször megírta leveleiben, hogy a várat sem a töröknek, sem a németnek nem adja át. A terveket azonban felülírta a vasvári béke, amely kimondta, hogy Székelyhíd várát le kell rombolni. Apaffy a hírre megírta Telekinek, hogy a titkos tárgyalások iratait égesse el.

A törökök sürgették a vár lerombolását az erdélyieknél, és megfenyegették őket, ha ezt nem teszik meg, akkor a nagyvezér jön haddal azt elhányatni. A hadiszerek elszállítását és a vár rombolását azonban a vár őrsége megtagadta az elmaradt zsoldjuk miatt és garanciát kértek, ha elhagyják a várat, akkor egyik fél részről sem lesz megtorlás irányukban. A megegyezés után a várból az ágyúkat és a municiót Nagykárolyba szállították át, és még 1667-ben is ott voltak az inventáriumok szerint. Az elszállított hadieszközökről 1665-ből fennmaradt egy leltár, ami szerint a vár jól el volt látva tüzérségi eszközökkel: 27 db volt a különböző ágyúkból.

A vár "elhányása" 1665 január 9-én vette kezdetét a Vezér-bástya és az északi külső védművek lerombolásával. A munkákat Georg Ssischa hadmérnök irányította, aki rajzokat is készített a vár két állapotáról (galéria). A bontáson 24 aknász mellett nagyszámú kézi munkás dolgozott. Összesen 32 aknát fúrtak , a robbantásokhoz 60 mázsa lőport használtak fel. Február 1-én a nagyváradi pasa küldöttsége ellenőrizte a vár lerombolását, a szemük láttára robbantották fel az utolsó ép bástyát, a Kereki-bástyát.

A vár köveit a közeli kastély építéséhez használták fel, mára a mély mocsarat is lecsapolták. A várra csak a földhalmok emlékeztetnek.