Kemendollár: Kemend vára

Kemend várának építéséről és építtetőjéről nincsenek adatok, a kutatók nem egységesek a kérdésben. Felmerülnek a környéken birtokos Geregyék, Kőszegiek, vagy a Hahót nembéli Csák fiai, akik esetleg cserében kapták meg a Kőszegiektől 1275-ben azok Lékai váráért.

1294 szept. 7-én Kemenden ad ki oklevelet Kőszegi Miklós nádor.

1328.04.23-i oklevél megemlíti Miklós fia Miklós magisztert, Kemend alvárnagyát ("castellanum de Kemend"). I. Károly 1337-ben elvette Lékát a Kőszegi családból származó Kakas fiaitól, Jánostól és Henriktől, cserébe Kemendet adta nekik. Ez egy 1357-ben I. Lajos által kiadott oklevélből derül ki.

1361-ben Rohonch-i Kokas (dictus) Miklós fia Henrik pereskedik Kalacha birtokért, mert az Kemend várbirtok része. 1370-ben Egervári Mihály és István fiai Opuliai László nádor előtt beperlik Németujvári (Kőszegi) Kakas Miklós fia Henriket, mert az amikor I. Károly királytól Léka vára ("castri Leuka") helyett Kemend várát (castrum Kemend) cserébe kapta, ehhez Egervár és Fancsika nevű birtokokat ("possessiones Egervar et Fanchka") is elfoglalta.

1374. dec. 31-én a vasvári káptalan előtt Németujvári Henrik bán utódai, Henrik és unokaöccse László, Rohoncz és Kemend várakat ("castrorum Rohonch et Kemend") és az azokhoz tartozó falukat egymás közt felosztják. Ebben megemlítik a külső és belső várat, a vár kapuját, nagy tornyát, kőházat és kápolnáját. A Kőszegiek ezen ága felveszi a Kemendi nevet. Egy 1386-os oklevélben Kemendi Kakas László fia László szerepel.

1403-ban Luxemburgi Zsigmond ellen lázadók között vannak a Kemendiek is, ezért a király elkobozza tőlük Kemend várát és híveinek, Gersei Pethő Jánosnak és Tamásnak adta. 1404-ben a zalai konvent be is iktatta őket a birtokukba, de Kakas László özvegye és fia csak 1405-ben adta át a várat. A vár átadása vagy csak papíron történt meg, vagy röviddel az átadás után visszafoglalták a várat a Kemendiek, mert egy 1408-ban keltezett oklevél szerint Henrik fia András és Kakas László fia János Kemend várba németeket vezettek, onnan a környéket három éven át sanyargatták. Gersei Tamás, Erdélyi Antal somlyói várnaggyal és sok más nemessel ellenvárat építettek az egyik közeli dombon és kiéheztették a várvédőket. Azok pénzért, lovakért, ökrökért és egy függő kocsiért átadták a várat. A kiostromlott pereskedni kezdtek a várbirtokért. 1409. ápr. 22-én Zsigmond Gersei Pethő János zalai főispánnak és Tamásnak ítéli Kemendet és tartozékait Kőszegi Henrik fia András és a szintén Kőszegi Kakas János fia László ellenében, mivel azok az amnesztia után három éven belül nem tértek vissza a hűségére.

1440. nov. 6-án az I. Ulászló fogságából szabaduló Cillei Ulrik kötelezte magát, hogy Trencsén, Kemend, Márványkő, Kigyókő, Nemti és Páka nevű várakat a királynak visszaadja (galéria). Közben azonban az előző Kemendi Kakas utódok ismét megszállták azt, tőlük I. Ulászló foglalta vissza a hadjárata során.

1441.06.23-án I. Ulászló tudatja Kanizsai Imrével, hogy Kemend várát Gersei Petőnek és Lászlónak ítélte, akiktől Ludbreg-i Kakas János és testvére Rechniczer István két és fél évig elbitorolt. Kanizsai a vasvári káptalan jelenlétében adja át a várat a Gerseiknek. A király márciusban vette vissza a várat a dunántúli hadjárata során.

1449.08.23-án Pálóczi országbíró utasítja a vasvári káptalant, hogy vizsgálja ki Gersei Pető fia László panaszát, miszerint Szécsi János fegyvereseivel megrohanta Kemend várát és az ott található okleveleket elvitte. Ezeket csak Mátyás király idejében kapták vissza.

1454-ben Viszi Gál kemendi várnagynak élethosszáig a Gersei Pethő testvérek rétet adományoznak. 1489-ből ismert a vár leltára (galéria). 1475-ben Zepethnek-i János a Pethők Kemendi várnagya.

1490-ben a Gersei Pető család tagjai megosztották egymás között tátikai, kemendi és márványkői váraikat. Ozory Oszvald Pethő János kemendi castellanusa hatalmaskodást követett el.

1537 decemberében Török Bálint familiárisainak hadai Sárkányszigetet és Kemendet is elfoglalták. 1541-ben a Gersei Pethő család több tagja kifosztotta a veszprémi püspök Egerszeg castrumát, az egyház cymetherium-ának falát lebontották és kemendi várukhoz használták fel.

1545-ben Pethő Péter vallja, hogy Tátika várának restaurálása és Kemend várának fenntartása miatt Devecseri Choron Andrástól 4000 magyar forintot kényszerült kölcsön venni A várat javították, 1548-ban Gersei Pethő János testvérével, Gersei Pethő Péterrel pereskedett a költség elszámolásán.

1555-ben a Gersei Pehhő család tagjai megosztoznak Tátika és Kemend várakban lévő birtokrészeikről. A család tagjai ezután évtizedekig pereskednek egy más ellen. 1569-ben Gersei Pethő Péter Zala-i alispán a rokona és alispántársa, Gersei Pethő Mihály Kemend castrum-beli tornyos kőházát ("domum lapideam, turri adnexam") lebontotta, jobbágyainak marháit elhajtatta. 1571-ben a család ágai végül kiegyeznek: Tátika és Kemend castrumokat két egyenlő részre kell osztani a felek közt. Rezi castrumra vonatkozólag legyen köteles Zala megye legközelebbi sedes iudiciaria-ja (ítélőszék) előtt Gersei Pethő Péter, ki egyben a megye alispánba divisionatist bemutatni, amelynek értelmében Pölöske-i Eördögh István Zala megye alispánja a Rezi castrumban lévő birtokrészt két részre legyen köteles osztani, s özvegy Pethőné Choron Anna és gyermekei részét el kell választani Petheő János részétől. A Rezi castrumban és Keszthely castellumban tartandó gyalog-puskásokat illetően úgy határoztak a felek, hogy Reziben négy-négy katona és egy várnagy tartását, Keszthely castellumban pedig 2-2 gyalog puskás tartását vállalják azonos költséghozzájárulással.

1558-ban Gersei Pethő Tamás Ernő főhercegtől 10 gyalogost kér Kemendre.

Kanizsa török kézre kerülése után (1600. okt. 2.) az 1601. évi országgyűlés XXIX. törvénycikke elrendelte, hogy "...ne csak mindig a Rába folyó átjáróját és gázlóit őrizzék, hanem a Kanizsához közelebb fekvő többi erősséget is, tudniillik Pölöskét, Egerszeget, Kapornakot, Zalavárt, Kemendet, Nemptit, Szécsiszigetet, Szentgrótot, Szemenyét, AlsóLendvát is addig, amíg Kanizsát Isten jóvoltából visszaveszik, szükség szerint katonasággal és lőszerekkel megerősítsék és kijavítsák, és azok közül kettőt vagy hármat fővéghelyül kiválasszanak". Az 1601. évi zsoldadatok szerint még nem volt királyi katonaság Kemenden.

1611-ben Pethő Tamás fiai, Gábor és György osztották el a vagyont, ebben szerepelnek a Kemed várában lévő épületek: "...az nagyhoz és az sütőház s az pincének fele, mely az ajtó felől vagyon... Pethő Györgynek, az zenés haz penigh és az torony alatt való tömlöcz és az megnevezett kőpincének huszonegy rekesztékkel egyetemben, mely az ut felől vagyon az kin eleintén az belső várba jártának... Pethő Gáboré."

1621-ben a kemendi vár őrsége 7 lovas /köztük Sibrik Miklós várkapitány/ 12 gyalog + 1 tizedes. 1630-ban Kemend alól két egerszegi katonát elhurcoltak a törökök. 1633-ban a várban lévő 10 lovas s 30 darabont havi zsoldja 121 Forint. Ebben az évben 15-en hagyták ott a várat. 1637-ben III. Ferdinánd utasítja Batthyány Ádám főgenerálist, hogy Kemenden 10 lovast és 30 hajdút tartson. A zsoldadatok szerint soha nem volt teljes az őrség.

1643-ban egy jelentés szerint a vár kőfalai rossz állapotban vannak, a kaput meg kellene építeni. A muníció is kevés.

1644-ben pestis tizedelte meg a zalai végvárakat. Bessenyei István komári kapitány írta Batthyánynak: "soha a végvárak ilyen veszedelemben nem voltak, mert most, holott Komárból közel 600 ember holt ki öregestől apróstól, Egerszegről 90, Kemendről inkább mind elhaltak. Zalavárat, Szentgyörgyvárat, Zentgróton és Bérben derekasan most vannak rajta. Az béri kapitányon is| ugy éltem, mirigy vagyon, ide hoztak az hirt, hogy az kapornaki kapitány talán eddig is meghalt mirigyben." 1647-ben Sibrik Miklós a kemendi kapitány. 1648-ban Eördög István pölöskei kapitány jelentette Batthyány Ádámnak a végváriak számát: Szentgyörgyvár: 50 lovas; Kapornak: 20 lovas, 25 gyalogos; Kemend: 6 lovas, 25 gyalogos; Peleske: 10 lovas, 27 gyalogos; Tűrje: - 35 gyalogos; Sümeg: 29 lovas, 180 gyalogos; Zalavár: 7 lovas, 40 gyalogos. A végváriak ember veszteségei a béke ellenére állandósultak. 1651-ben is törökök égettek a környéken.

1652 tavaszán Batthyány I. Ádám az Udvari Haditanácsnak a végvidék átszervezését javasolta. E szerint Egerszeg, Egervár, Kányavár, Kemend, Lendva, Magyarósd és Tótfalu megszűnt volna.

1658-ban Gersei Pethő László Ákosházy Sárkány Jánosnak zálogosította el Kemedi birtokrészét.

1664-ben Zrínyi-Újvár ostroma után a Szentgotthárd felé vonuló török fősereg a zalai kis várakat könnyedén elfoglalta, egyedül Pölöske védői tartanak ki mindhalálig. Hasan aga, aki részt vett a hadjáratban, a következőként írta le Kemend ostromát: "A kemend vári palánk ellen, ami két órányira van az egerváritól, Kaplan pasa vezért vezényelték. Ez egy különösen masszív és erős palánk volt, ami egy hatalmas magaslaton kőből épült. A pasa odavonult, ostromolta a palánkot, beküldte az embereit és azt üzente: »Adjátok át a palánkot vagy kardélre hányunk titeket.« A gyaurok válasza: »Férfiasán védekezni fogunk - harc nélkül nem adunk át egy ilyen erődöt.« Erre az iszlám csapatok támadást indítottak, és beásták magukat a fal elé, és egyidejűleg elkezdtek aknákat ásni. De már a reggeli imádság idején kitűzték a gyaurok a kapitulációs zászlót és kegyelmet kaptak. - így volt ez az 1075-ös év szent Muharrem havában. A gyaur legénységet a bérvári palánkba küldték. Mivel a környéken már nem volt gyaur kézen erőd, a legénység nem tudta hova menjen, ezért átadták nekik a bérvári palánkot. A kemendi palánkot aknákkal földdel tették egyenlővé és teljesen megsemmisítették."
Evlia Cselebi is írt a várról: "Innen elmenve, Kemenvár alá érkeztünk. A német császár hatalmában, egy erdőben levő erős vár. Alatta teljes hét óráig nyugodtunk, a várból azonban egy karót sem vihettünk el. Mikor azonban a szél feltámadt, kétezer tatár nyilainak a végére ként kötött s ötszáz puskás katona gyújtó ólomgolyóit, ők pedig kénezett nyilaikat a várba lőtték s egy perc alatt a deszkával fedett házak tetői mind lángba borultak és a várban irgalmatlan jajgatás tört ki. A pokolravaló hitetleneknek a várban maradásuk nem volt, a vár kapuit kinyitották s temérdek kincscsel a várból kivonulván, azt mondták: »Csak a tűzből szabaduljunk ki«, s helyette a tatárok tüze érte őket. Azonnal százhatvan-ezer foglyot és megszámlálhatatlan kincset vettünk el, miket négyszáz harcosunkkal Kanizsára küldtünk, mivel Kanizsa ide még közel van.". A két török leríása között lényegi különbségek vannak, Cselebi mint általában, itt is túloz.

Kemendet ekkor még kijavították, a rombolás nem lehetett akkora. 1675-ben a kemendi vár restaurálására a környékbeli községek faanyagot szállítanak. 1678-81 között Ákosházy Sárkány István kemendi kapitány feljegyzései szerint a törökök többször portyáznak a környéken. Felkoncolják a vár alatt a katonákat, a külső várból asszonyokat, gyerekeket raboltak el, elhajtották állataikat.

Egy 1702-es tanúvallomás szerint 1683-ban a Bécs elleni török hadjárata alatt Kemend is megnyitotta kapuit Thököly előtt, és Sárkány István is csatlakozott a kurucokhoz. Sárkány fogságba esett, a jegyzőkönyv szerint németek szállták meg a várat és kifosztották azt. Sárkány királyi kegyelemmel szabadult.

1686-ban az őrség 10 lovas, 30 gyalogos, 1688-ban 80 hajdú. Ahogy a törökök kiszorultak az országból, Kemend jelentősége is csökkent. 1690-ben már "kevés, vagy semmi katonaság"-ot említenek.

1692-ben már elhagyott várként jelenik meg az oklevelekben. Káldy Zsuzsanna "Kemendy puszta Várban lévő portiomat" és tartozékait Festetics Pálnak 20 évre zálogosítja. Egy ép ház sem volt a várban, kivéve egy öreg pincét.

1730-ban a Gersei Pethők magszakadása folytán "Kemend castrum ... és egyéb somogyi arx deserták (rom várak)" visszaszálltak a királyra. Egy másik összeírásban Kemend, Rezi, Keszthely és Tátika romként van megemlítve.

1742-ben Festetich Kristófot és Józsefet beiktatták Kemed birtokába.

Az első katonai felmérés térképén (1782-85) még láthatók a vár falai, a második felmérés (1819–1869)) már csak halványan jelzi a romokat (galéria). A helyi hagyomány szerint az 1863-ban épült szomszédos pókaszepetki templomnál is felhasználtak a vár köveit.

1944-ben a helyi tanító egy riportban megemlítette, hogy égésnyomokat fedezett fel a várban: "...Igen, hatalmas, füstös, kőtéglákat bontottunk ki, amelyek valaha a vár épületébe tartoztak. Egyéb érdekes dologra is bukkantunk; például: kardmarkolatra, cserepekre, stb."

Az 1950-es évek elején Nováki Gyula próbaásatást végzett a vár területén. Az ásatás során kiderült, hogy a várhegy már a kőkor végén-bronzkor elején lakott volt. A várhegy kutatását az is akadályozta, hogy annak idején a vasút építéséhez a hegyen kőbányát nyitottak.