Vágújhely erődített templom

Vágújhely (Nové Mesto nad Váhom) meghatározó épülete a dombon álló, vastag védőfallal körülvett gótikus Kisboldogasszony plébániatemplom.

1263-ban Újhelyt (Vyhel) IV. Béla révjével, vámjával és három faluval a pannonhalmi apátságnak adta cserébe a korábban elvett Vas vármegyei Küszén (Németújvár) helyett ("Bela, Dei gratia rex Hungarie ... cum castrum Koscen, quod nunc Wywar nuncupatur, [...] possessionem nostram de Vyhel..." galéria). 1271. márc. 23-án V. István az apátság tiltakozásának ellenére Lőrinc szörényi bánnak és dobokai ispánnak adományozta Wykel (Vyhel) birtokot, mert az magát II. Ottokár elleni háborúban kitüntette. IV. László 1273-ban visszaadta a pannonhalmiaknak Vágújhelyet, de már 1275-ben elvette tőlük és ismét Lőrinc comes kapta meg.

A templom már a 13. század közepe táján felépülhetett, de a rombolások és átépítések miatt ennek a korai templomnak csak tornyának alsó része és egy román bélletes kapuzata maradt meg.

Az Árpád-ház kihalása után Csák Máté szerzi meg. A pannonhalmiak 1317-ben és 1321-ben is visszakövetelik. 1321. máj. 8-án Péter pannonhalmi szerzetes apátja és konventje nevében a Trencséni (Csák) Mátétól elfoglalt apátsági birtokok miatt tiltakozik s elidegenítésük ellen óvást tesz. A tiltakozások eredménytelenek voltak. Csák Máté halála után ismét Lőrinc comes utódaié Vágújhely.

1320-ban a pápai tizedjegyzék szerint László a templom papja és 7 aranyforintot fizetett.

1358-ban a pannonhalmi apát I. Lajos királynál tiltakozott: "Vág-Ujhely a szomszéd és határos birtokosok á1tal jogtalanul elfoglalva még mindig azok kezében van, kérvén a királyt, hogy azt megakadályozza". 1367-ben ismét tiltakoztak, de ez sem vezetett eredményre. A pannonhalmi bencések soha többé nem kerültek birtokon belülre.

1388. júl. 16-án Zsigmond király hadvezérének, a lengyel származású Stibor vajdának adta Bolondóc [Beckó] várát és Újhely ("Vyhel") városát oly feltétellel, hogy azt halála után feleségére, Dobrahnára hagyhatja, ennek halála után azonban Stibor örököseit illeti. 1391-ben ezt Mária királynő megerősítette.

1414-ben Stibor vajda "a saját, a szülei és jótevői lelki üdvéért, valamint bűneinek bocsánátáért, nemkülönben mostani, volt és jövendőbeli barátaiért, a Boldogságos szűz Mária tiszteletére és a legfőbb Isten dicsőségére és imádására" a plébánia templomot prépostsági templommá alakítja át és azt az ágostonrendi kanonokok számára rendezi be. Kegyura Stibor lett, aki első prépostjának rokonát, Péter csejtei papot nevezi ki. Az addigi papot, Gábort a csejtei Szt. László templomba helyezték át. Stibor adományokkal is támogatta az új prépostságot és a templomot is bővítette, gótikusan átalakította. 1419-ben jelenti István váci püspök, hogy az esztergomi érsek megbízásából felszentelte a vágújhelyi prépostsági és a lieszkai filiális templomot. A templom teljesen 1423-ban készült el, ezt bejárat feletti felirat évszáma bizonyítja. A templom hajója nyolcszögű lett, a szentélye sokszög záródású.

1428. év elején a husziták betörtek Magyarbród felől, és az ifjabb Stibor seregét megverve egészen Pozsonyig pusztítottak. Február végén Pozsony külvárosait kirabolva és felégetve Kosztolány, Csejte, Vágújhelyen át eljutottak Beckóig. Minden bizonnyal Vágújhely templomát is kirabolták.

A huszita támadások miatt 1431-ben ifjabb Stibor a várost sáncokkal vette körbe, és elképzelhető, hogy a templom is kapott valamilyen védelmet (a védőfal kutatása még nem történt meg). Esetleg a Stibor-féle építést erősítheti az a tény, hogy Csejtén szintén ő építette a templomot, ami szintén erődített, és a csejtei körítőfal építési módja hasonlít a vágújhelyihez. A csejtei sem volt még kutatva, de biztosan felépült 1496-ig, mert a az egyik kapuján ez az évszám szerepel. A kőfalak építésének idejét régészeti kutatással lehetne tisztázni.

Ifjabb Stibor 1434-ben fiú utód nélkül halt meg, a beckói uradalmat veje, alsólendvai Bánffy Pál örökölte a vágújhelyi kegyúri jogokkal együtt.

1447-ben ismét huszita támadás áldozata lett a település, ezúttal a templomot is jelentősen megrongálták. A prépost és a kanonokok kérték a biztonságosabb Beckóra történő átköltöztetésüket. 1464-ben Svehla huszitái elfoglalták Kosztolányt és onnan pusztították a vidéket. A templom és a prépostság romokban hevert a támadásuk után. A kanonokok kiköltöztek a romok közül.

1514-ben Bakócz Tamás esztergomi érseket kérte két pap, hogy engedélyezze számukra a saját költségükön felépíteni a rombadőlt vágújhelyi prépostságot. Cserébe a prépostság jövedelmeit kérték. Bakócz engedélyezte és egyikükre, Báthy Mátyásra ruházta a prépostságot olyan feltétellel, hogy halála után vissza kell adni az ágostonrendieknek. 1528-ban Bánffy Antal kegyúri jogánál fogva Mártont nevezte ki prépostnak.

1541-ben I. Ferdinánd megerősítette V. László és II. Ulászló királyoknak a várújhelyi prépostságot adózás alól felmentő privilégiumát.

1545-ben Losonczy István jókői várából rátörtek a Bánffy birtokokra és kifosztották a vágújhelyi templomot is. 1570-től a birtokos Bánffyak evangélikus hitre tértek, a templomot is elvesztik a katolikusok 1638-ig.

Legkésőbb a török időkben a templomot lőréses kőfallal vették körbe. 1599. szeptemberében a tatárok végigpusztították a Vág és Garam völgyét, és Vágújhelyet is kirabolták.

1648-ban III. Ferdinánd Beckót az örökösök között felosztó oklevelében Tót-Újhelyként szerepel. Vágújhely prépostságának a kegyurasága is megoszlik az örökösök között.

1667 és 1675 között a templomot barokk stílusban építi át Hasskó Jakab prépost. A gótikus hajót három hajóssá alakítják át, a belső terének barokk stukkóit és falfestményeit olasz mesterek készítették 15 éven keresztül. Az ő prépostsága alatt 1674-ben német katonákat vezényeltek Vágújhelyre és megkezdődött a lutheránusok erőszakos visszatérítése katolikus hitre. Az eseményt feljegyezték a helyi anyakönyvbe.

Egy 1681-es rajzon Vágúlyhely körül már sáncok voltak (galéria).

1683-ban Thököly katonái rabolták meg a várost, 1684-ben az idevezényelt császári katonaság és tisztek ellátása rótt nehéz terheket a lakosságra. Ekkor sokan el is költöztek.

1686-ban Vágúlyhely lakói kötelezvényt állítottak ki, hogy a templomot, plébániát és iskoláit javítani kötelesek, a káplánnak évenként negyven forintot fizetnek. A vágújhelyi nemesek magukra vállalták az orgona javítását s fenntartását. A mezőváros a plébániának csak azon részét fogja fenntartani, mely a közös utcára nyílik; a préposti lak fenntartását maga a prépost fogja gondozni.

1703-ban a Rákóczi-szabadságharc kitörése után a császári csapatok felgyújtották a várost. Miután Rákóczi csapatai elfoglalták, a fejedelem adókedvezményt biztosított az újjáépítéshez.

1704. április végén - május elején Ritschan császári csapatai felperzselték Vágújhelyet, Miavát, és még vagy húsz falut, majd az őrség nélkül talált Szakolcát megszállák.

1707-ben Guido Starhemberg sorban foglalta el a Kis-Kárpátok hegyi várait a kurucoktól és visszaszorította őket a Vág túlsó oldalára. Vágúlyhelyen a városfalakon kívül háromszoros, modern árok és sáncrendszert építtetett és megfelelően erős őrséggel látta el.

1708. júniusában Vágújhelyen a megerősített sáncokban Viard tábornok védte a kurucok ellen a Vág vonalát 3-4000 katonájával. Viardnak feladata volt a Vág menti várakat megsegíteni, ha Ocskay azokat támadná. Ocskay szerette volna Viardot megtámadni Vágújhelyen, de a bölcsebb Bottyán inkább ki akarta csalogatni az erődített állásokból a nyílt mezőre. Ez sikerült is, és a hátukban Ocskay körülzárta a várost. Viard a morva határról visszafordulva elűzte a kurucokat a város erődítményei alól. Közben Rákóczi a fősereggel megérkezett Érsekújvárhoz, ahol többen Vágújhely bevételét javasolták. Rákóczi ezt nem akarta, de végül a főtisztek nyomására oda küldte De La Mothe ezredest erős portyázó különítménnyel, hogy állapítsa meg a vár erősségét s tegyen javaslatot annak megvívható voltáról. Júl. 24-én De La Mothe azt jelentette, hogy a sáncok annyira erősek, hogy csak rendszeres ostrommal vehetők be. 1708. aug. 3-án a kurucok vereséget szenvedtek Trencsénnél és megkezdődött seregeik lassú visszaszorulása kelet felé.

Az 1711-es szatmári béke után a sáncok elvesztették hadászati jelentőségüket, nem tartották karban őket. A városfal Felső-kapuját 1719-ben még javították, az Alsó-kaput 1783-ban rombolták le.

A templom tornyát 1732-ben megmagasították és akkor kapta a hagymakupoláját. A tornyot meg kellett erősíteni két támpillérrel is.

1887-ben Könyöki József még látta a városfalak maradványait: "A község déli része a sikkal határos mely oldalról egy imitt amott 20 m magasságú fal védi a községet. E fal hajdan folytatólag körül vette az egész községet, csak hogy éjszaki részen, minthogy ott már a talaj magasabb, a fal alacsonyabb lehetett. A fal ezen részei azonban elpusztultak. A község déli oldalán az emiitett magas fal mentétől kiszökik egy plateau és ezen áll a még fönnálló és részben faragott kőből épült védő fallal körülvett templom."

2014-ben a templom közvetlen közelében egy rotunda alapjai kerültek elő. Ez a régészek szerint 13-14. századi lehet, de nem állt rendelkezésre elég bizonyíték a pontos meghatározáshoz. Okleveles adat nem ismert róla, valószínűleg a Stiborc-féle gótikus templom építésekor bontották le. A falakat visszatemették, jelenleg nem láthatók.