Öreglak: Lak vára

Öreglak: Lak vára

A vár rövid története

"A vár szabálytalan ovális alakú. Belső területének ENy-i szélén újkori pince fölé magasan felhalmozott föld húzódik 50 m hosszan, a vár belső területéhez viszonyítva 4 m magasan. A belső terület DK felé kissé lejt, de a vár eredeti szintje bizonytalan, lehetséges, hogy a pince fölé felhányt föld egy részét innen termelték ki. A vár ENy-i, Ny-i és DNy-i szélét a ma is jó állapotban lévő mély árok határolja. K-i szélét a völgy fölé magasodó meredek part jelzi. ÉK-i és DK-i szélét újkori feltöltés hozta egy szintbe a környezetével, de az árok megszakadó (feltöltött) két vége és a völgy fölé magasodó partoldal között meghúzott vonalban itt is következtethetünk a vár szélére. Az így körülhatárolt vár teljes területe 110 x 70 m, kb. 0,54 ha. A belső terület 66x50 m, 0,22 ha." (Magyar Kálmán - Nováki Gyula: Somogy megye várai a középkortól a kuruc korig). A vár köveit a falu 18. századi újjáépítésekor széthordták, helyére már csak a terepformák, árkok emlékeztetnek.

Lak település első említése az 1332-1337-es pápai tizedjegyzékből származik. Egyházának papja ekkor Pál, a gyülekezet 40 kisdénár egyházi adót fizetett.

1387 után a Kanizsaiak szolgálataikért újabb adományokat kaptak Zsigmond királytól, a központjuktól északra fekvő Gele, Lak és Sziget helységeket.

Lak várát 1464-ben említik először, mint akkor Thúz János birtokát. Valószínűsíthető, hogy a várat Thúz Péter somogyi alispán, Újlaki Miklós familiárisa építtette még az 1440-es évek elején. 1449-ben Lak felett a Bő-nemzetségből származó Laki Thuz, Létai és Szecsényi családok egyezkednek. Lak plébániatemploma 1456-ban Szent Bertalan tiszteletére lett felavatva.

Laki Thúz János igazi reneszánsz főúrként elegáns rezidenciává építette ki. 1466-ban Galeazzo Sforza milánói hercegtől hat építészt, illetőleg Raguzából mérnököket, kőfaragókat és asztalosokat kért.

1484-ben Mátyás király Lak várát fiának, Corvin Jánosnak adományozta Laki Thuz János hűtlensége miatt. Ezt II. Ulászló is megerősítette, mikor a Laki Thuz örökösök(Alfonz és Mátyás) visszakérték a várukat.

1490-ben "Castellum Lak" néven szerepel azon oklevélben, melyen Corvin János Páka Antalnak és Ferencnek átadta.

1500-ban a fehérvári káptalan Corvin Jánost és annak fimilliárisát, enyingi Török Imrét iktatta be a vár birtokába. Miután Corvin János visszavonult Horvátországba, Török Imre igazgatta birtokait. Az ő legidősebb lányának kezével jutott Héderváry Ferenc Lak tulajdonába.

1522 február 22-én II. Lajos király a Nándorfehérvárat az előző évben gyáván elvesztő Héderváry Ferenctől elkobozta és Bucsányi Korláthkői Péternek, Komárom megye főispánjának adományozta. Korláthkői Péter a 1526-ban a mohácsi csatában elhunyt, de Lakvár még egy ideig özvegye birtokolta I. Ferdinánd engedélyével. Szapolyai János Bakits Pálnak adományozta, akitől Török Bálint foglalta el ostrommal 1537-ben. Bakits a szerencsétlen 1537-es Katziáner féle hadjáratban életét vesztette (lásd diakovári csata).

A Török Bálint szolgálatában álló Mártonfalvi Imre deák naplójában azt írja Lak várráról, hogy az erős és védett, az 1540-es években építették és erősítették is.

Török Bálintot 1541-ben Szulejmán a Héttoronyba záratta, ezért I. Ferdinánd híve Várady Pál esztergomi érsek Török feleségétől elvette és Báthory Andrásnak adományozta 1542-ben. Ez ellen Korláthkői Péter lányai tiltakoztak, mire az érsek visszajutatta nekik 1548-1549-ben. Így a Székely és a Nyáry család lett ideiglenes tulajdonosa. 1550-ben Tahy Ferenc előbb a várat, majd 1559-ben ő és neje, Zrínyi Ilona a vár tartozékait is megvették 1200 forintért.

A Balaton és a Dráva között húzódó somogyi várrendszer a török hódítások következtében egyre inkább ékként hasított bele a hódoltság területébe. Az első ék vonalán helyezkedett el Fonyód, Lak, Somogyvár, Korotna, Kapós, Sziget és Babócsa. Az ék csúcsát a védelmi vonal legerősebb vára, Sziget (Szigetvár) képezte (Solymosi). A törökök már 1540-től támadták a környéket, 1543-ban Martonfalvi deák felesége menekült a várba a törökök elől. 1546-ból ismert az őrség létszáma: 12 lovas és 16 gyalogos. A híres törökverő Magyar Bálin 1551-ig lehetett a vár kapitánya, Naszuh ben Abdullah a feljelentésében laki várkapitánynak nevezte Magyar Bálintot (minden bizonnyal nem állandóan tarózkodott az erősségben, mert Fonyód és Szigliget is az ő irányítása alatt állt). 1553-ban Magyar Bálint jelenti Nádasdy Tamás nádornak, hogy "a törökök Lak és Somogyvár alatt portyáztak s Lakról még a kapuőrzőket is elvitték."

1555-ben mint castrum-ot Baracskay (más forrásokban Derecskey) Pál birtokaként említik, de ebben az évben a törökök elfoglalják és megerősítik (más források szerint 1566-ban, Szigetvár eleste után). Egy 1568-as zsoldjegyzék szerint 138 fő volt a török őrség. 1588-ban Hüszein bég ziamet birtoka, bár 1559-ben - kettős, török-magyar birtoklásnak köszönhetően - még Tahy Ferenc is Lak földesuraként szerepelt.

Az 1566-1577 közötti időszakban a Kanizsa előtti térséget a Balatonra támaszkodva a Kéthely - Csákány — Szőcsény - Szenyér — Kiskomár — And - Botszentgyörgy — Mórichely — Keresztúr végvár vonal biztosította a török ézen lévő Lak — Segesd — Berzence — Babócsa török végvárvonallal szemben.

1592-ben egy rövid időre magyar kézere került. 1599 őszén a magyar csapatok visszafoglalták Bolondvárral együtt, a vár élére Szentgrót örökös urát, Hagymássy Kristófot nevezték ki. 1600-ban újra török kézben van, mert a Budáról Kanizsa ellen vonuló török sereg a kiürített várat birtokba vette. 1603-ban a török őrség elmenekőlt Nádasdy Ferenc és Kollonitsch csapatai elől. A várba nem most nem került őrség, csak a szintén visszafoglalt Bolondvárba. 1628-29-ben 89 fő volt a török őrség.

1661-ben a magyarok csapatok ostromolják. 1664-ben Evlia Cselebi úti leírásában szerepel, miszerint "igen nagy és erős vár". Gyulaffy György, akinek felesége Tahy leány volt, 1678-ban elzálogosítja tulajdonrészét Gorup Ferenc győri prépostnak. 1686-ban a törökök harc nélkül ürítik ki. A zálogokat kiváltván a Jankovics család kezére kerül, és az övék marad az 1800-as évekig.

A 17. század végén Lak összeírásánál szerepel: "arx deserta antiqua Lak" vagy "arx diruta", vagyis a rom várat említik. 1700 körül Lack Schloss néven van róla feljegyzés.

Érdekesség: Berzsenyi Dániel 1810.január 20-án a laki-hídon balesetet szenvedett. Midőn Pestre indulván Szemere Pálhoz (verseinek sajtó alá rendezése ügyében), a hidon kocsijával felborult. Berzsenyi megsérült, ezért nem folytatta útját.

1812-ben a helységet Nagylak-ként említik, ahol "még most is láthatók egy kastély eléggé magas romjai, melyből - jóllehet egy hatalmas nádas vette körül - földalatti út vezetett... a szomszédos Kupa vezér várába."

Források: Vándor László: A zalai végvárrendszer a 16–17. században; Magyar Kálmán - Nováki Gyula: Somogy megye várai a középkortól a kuruc korig; Solymosi László: A hódoltság néhány somogyi település történetében; Végh Ferenc: Küzdelem a Somogy megye feletti uralomért - Bolondvár és Lak várainak visszafoglalása a törököktől 1599-ben;

Hol található

A várdomb és sáncai a templom mögött találhatók.
N - 46°36'14.6"; E - 7°37'43.1"