Szepsi

Szepsi (szlovákul: Moldava nad Bodvou, németül: Moldau) városát a tatárjárás után itt megtelepülő szepesi szászok alapították. Felmerül azonban az is, hogy esetleg már hamarabb létezhetett és a tatárjárásban elpusztult (a közeli jászói monostort is felégették). 1255-ben a IV. Béla által a jászói monostornak kiadott oklevelében határként megjelölve Zekesres (Szekeres, Szepsi) is szerepel, ahol a királyi fuvarosok éltek. 1282. március 30-án IV. László király a szepsi illetőségű Leonardot királyi sólymásszá nevezi ki az itt kiadott oklevelében. 

A templom az 1280-as években épülhetett. 1290. december 21-én a III. András által kiadott kiváltságlevélben megemlítik plébánosát. 1294. júniusában III. András király több oklevelét is Szepsiből keltezteti. 1317-ben egy dokumentum szerint Szepsi városát városi tanács irányította bíróval az élén. A település 1323-ban I. Károly oklevelében "civitas nostra Scepusi/Scepusy" neveken szerepel. A pápai tizedszedő at 1330-as években lejegyezte, hogy Abaúj megyében ekkor 125 kőfallal kerített település volt templommal.  1330-ban említik meg először név szerint a Szepsi plébánosát, Lászlót. Őt követi János (1345-51), majd Jakab (1351). 1330-ban Drugeth Fülöp Abaúj főispánja telepeseket hozott Bodollóba, ami "emberemlékezet óta a szepsi egyház tulajdona" volt.  1331-ben a  szekeresi/szepsi bírót ("Szekeres seu Sepesi") Tatár Ewuchmannus-na hívták. Szepsi 96 garast fizetett ekkor (Kassa 552-őt, Gönc 107-et).  Szepsi városa a 13. század végén és a 14. században számos perben került szembe a jászói prépostsággal. 1340-ben a Rozgonyiakat említik meg mint Szepsi földesurait, de nem az egész város volt a kezükön. 1387-ben a Kapolyiakat említik itt földesúrként, de a városra továbbra is királyi településként hivatkoznak. 1391-ben Nikolai János a szepsi plébános.

Albert király halála után Erzsébet özvegy királyné behívta az országba Brandisi Giskrát a csecsemő V. László érdekeinek védelmében. Giskra folyamatosan szembenállt Hunyadi Jánossal, amely gyakran fegyveres harcokat eredményezett. 1449 tavaszán Giskra betört Zemplénbe és több várat elfoglalt. Hunyadi  szeptemberben Székely Tamást küldte Giskra megfékezésére, de Székely Somodinál vereséget szenvedett a csehektől. Giskra elfoglalta Szepsit, megerődítette a templomot és helyőrséget helyezett el benne.  Egy hónappal később Hunyadi János kormányzó kiostromolta a cseheket a templomvárból, az elfogott cseh és lengyel zsoldosokat elrettentésül megcsonkíttatta. Október. 28-án Hunyadi János kormányzó a Szepsi kastélyból kelteztet levelet, majd leromboltatta az erődítéseket.1451-ben a husztita Thalafus foglalta el Szepsit. Kassa város levéltárában szerepel egy 1451. június 27-i levél, ami szerint Thalafus megszállta és megerődítette a templomot. Hunyadi János 1452-ben ismét kiűzte a cseh rablókat a városból.

1480-ban Mátyás király oklevele Scepsi vagy más néven Zekeres nevű oppidumként említi. Mátyás uralkodása alatt építik át a templomot gótikussá, a ma is látható 283 cm magas déli kapuja a kassai dómét utánozza.

1554-ben a szepsi plébános, Benedek áttért a lakosság nagy részével az új hitre. 1558-ban már a reformátusoké a templom.1567-ben és 1580-ban is leégett a templom. A Sárospataki krónika 1592-es bejegyzésében az szerepel, hogy a szepsi templomot kőfallal megkerítették. 1599-ben a tatár-török hadak elől Basta hadaival és ágyúival Szepsiből Kassára menekült.1644-ben Esterházy Miklós nádor hadai vonultak át Szepsin, és el akatrák foglalni a templomot a reformátusoktól. Ez ekkor nem sikerült, a zsoldosok viszont felégették a templomot és a parókiát is. A szepsi polgárok I. Rákóczi György erdélyi fejedelemtől kértek segítséget. A fejedelem támogatta a szepsi diákok külföldi egyetemeken történő tanulását. Az ellenreformáció során a templom többször gazdát cserélt. 1705-ben II. Rákóczi Ferennc parancsára visszakapták a protestánsok, ezt 1709-ben I. József is megerősítette. 1711-ben az özvegy császárné parancsára visszakapták a katolikusok.

1794. augusztus 27-én hatalmas tűzvész pusztított Szepsiben, a templom is teljesen kiégett. Az épület tető nélkül ált közel tíz évig, állaga rohamosan romlott. Országos gyűjtés indult a rekonstrukciójára, a felújítás során a korábbi háromhajós gótikus tér egyhajós barokk formát öltött, 12 dór oszlop tartja a hajó boltozatát. Csak a szentély és a déli kapu maradt meg a gótika korából.

1854-ben kiégett a templom belső tere, 1895/96-ban teljesen felújították az épületet. A neogótikus főoltár is ekkor készült. 1936-ban ismét felújították. 1945-ben a visszavonuló németek felronbbantották a templom tornyának egy részét. Ezt 1966-ban építették újjá. 1980-ban a háborúban elrejtett sérült harangokat újraöntötték. 2010-ben a sekrestye és szentély újult meg.