Hegyesd

Hegyesd határában álló 281 méter magas hegyen található a hajdani vár csekélyke romja. Középkori lovagvár volt, a budai-itáliai utat tartotta ellenőrzés alatt Vázsonykő (Nagyvázsony) várával egyetemben. Amennyire jól ismerhető a vár történetének utolsó szakasza, annyira kevés adat áll rendelkezésre a kezdeti időszakról.

Hegyesd várát feltehetően a tatárjárás után építette az Atyusz nemzetség, 1282-ben említik először a veszprémi káptalan irataiban. 1276-ban az Atyusz nemzetség kihalt, a vár királyi tulajdonba került. 1329-bel újra említik, a királyi vár várnagya az Ajka nembéli Bánd ispán "Comitis Band, Castellani uestri de Hygusd". Az 1335. június 26-i oklevélben, amely szerint Bánd mester Ajkai Jánossal és Sixtussal osztályos egyezségre lépett, már Vörös Bánd "magistrum Band rufum, Castellanum Hegesd" néven szerepel. A tihanyi konvent 1341.04.06-án jelenti I. Károlynak, hogy a hegyesdi várhoz tartozó Apáthy ingatlant , melyet bizonyos személyek jogtalanul elfoglaltak, visszacsatolta a várhoz. 1359-ben István várnagyot utasítja I. Károly, hogy a keszthelyi polgárokat ne háborgassa a Vállus erdő használatában.

Még 1377 előtt a királyi vár a Pölöske várát is birtokló Peleskei család tulajdonába került 1389-ig. Egy oklevél szerint ekkor már Prodavizi Ákos a várnagy. 1396-ban Mikes mester lányának és özvegyének várnagya Apáthy Mihály hatalmaskodott. Ezután ismét királyi vár lett egy rövid ideig, majd I.Lajos elcserélte Vörösvárért lidvai Herceg Péterrel.

"A Szécsényieké 1430-ban lett a vár, ők 1433-ban zálogosítják el a Rozgonyiaknak, majd 1447-ben ismét a Szécsényiek bírják közösen a Perényiekkel. A sűrű birtokcserének az lehetett az oka, hogy a vár nem képezett nagy birtoktestet, nem volt birtokközpont és kis mérete, egyben kis értéke miatt könnyebben cserélt gazdát. Érdekes adat, hogy Zsigmond király 1426-ban Perényi Péter özvegyét - Hercegh Annát - iktatta a birtokba, de 1431-ben már Szécsényi László a birtokos, aki 1433-ban a várat és tartományát 1500 forintért Rozgonyi Simon veszprémi püspöknek adta zálogba." (Paál). A Rozgonyiak várnagya 1449-ben Uzsai Miklós volt, aki a Cillei-Garai liga oldalán álló Rozgonyi Györgytől átpártolt Hunyadi János oldalára, és ellopva a vár kulcsait, azt átadta Hunyadi embereinek.

1451-ben Ujlaki Miklós erdélyi vajda a tulajdonosa, Otzy (Olaszi) László a várnagya. 1453-ban V. László megerősíti birtokában. 1460.02.17-én a kapornaki konvent Mátyás király parancsára az Ujlakiak hegyesdi várnagyát - Poczmani Tamást - zálog címén beiktattta Hegyesd vára és tartozékai birtokába.

II. Ulászló 1492-ben - a Pacmániak kielégítése kötelezettségével - Korlátkövi Osvátnak adta. Korlátkövi 1504-ben Sárkány Ambrusnak zálogba adta 3250 forintért, amit Sárkány éppen Hegyesd kiváltására adott kölcsön Korlátkövinek. 1512-ben Korlátkövi Péter és testvérei Berencs várát kívánták megszerezni, amihez pénz kellett nekik. Ezért a lakhatatlan Hegyesd várát, amely "romos, és mostan minden házépítménytől meg van fosztva és mentes" tartozékaival 4750 forintért Sárkány Ambrusnak és testvéreinek adták el.

1525 április 24. II. Lajos király Hegyesd várát, a pestmegyei Érd kúriát és a trencsénmegyei Lednice várát tartozékaikkal Ákosházi Sárkány Ambrus országbírónak, továbbá Sárkány Jánosnak és Ferencnek adományozta. 1543-ban Mezőlaky Ferenc felesége hozományaként Hegyesd és Györök várát birtokbaveszi. 1550-ben Mezőlaky Kőkúton (a mai Kékkút) hatalmaskodik, kínoztat. 1554-ben török hadjárat söpört végig a Balaton-felvidéken, a törökök sikertelenül ostromolták Tihany és Csobánc várát, és biztosan megpróbálkoztak Hegyesd elfoglalásával is. Mezőlaky később papi pályára lépett, zalavári apát lett. A vár visszakerült a felesége testvéreinek birtokába, tőlük pedig szintén hozományként a Czobor családhoz, akik elhanyagolták a vár karbantartását az 1556-os országgyűlési felszólítás ellenére.

Hegyesd eleste

A törökök az őrizetlen várat 1561.04.17-én hajnalban megrohanták és elfoglalták. A sümegi várkapitány így írja le Hegyesd elvesztését 1561.04.19-én kelt levelében: "Az Hegyesdet az új porkoláb veszté el, mert az Czobor uraim új porkolábot tettek vala, Kalozy András neve, ki éjjelnappal csapszék vala...". A porkoláb egész éjjel ivott amikor is "Hegyesdet meghágták az terekek". Április 19-én már be is költözött a várba a török parancsnok, Pajazit vajda. A török hadvezetés tisztában volt Hegyesd gyengeségeivel, ezért olyan utasítást adott Pajazitnak, hogy magyar had közeledtére "azonnal porral föl vesse Hegyesdet... és kimenjen belőle... de ha hadat nem ért, építse". A kisméretű korszerűtlen vár kevés katonát tudott elszállásolni, lovasságot pedig semennyit. Ormándy Józsa így jellemezte Hegyesd állapotát: "mondják bizonnyal, oly hitvány az torony, hogy csak háromszor lünék, máris leomlana. Még az terekek is félnek benne.". Állítólag a török őrség szélviharok idején nem mert a toronyban aludni. A vajda a környék lakosságát ingyenmunkára rendelve megkezdte a korszerűtlen lovagvár megerősítését. A vár vékony falainak belső oldalán földtöltéseket építettek, hogy azok ellenállóbbak legyenek az ágyútűznek.

Hegyesd török megszállta váráról viszonylag sok adat maradt fenn Ormándy Józsa sümegi kapitány levelezéseiben. A hegyesdi török katonai támaszpont csakhamar réme lett a vidéknek, állandóan zaklatták a környéket. 1561. június közepén Ormándy Józsa azt írta, hogy 7 zászlónyi török és 600 gyalog ment ki rabolni. Július közepén ismét nagy török csapat indult portyára, Zalaszetgrótot ostrom alá vették, de Hosszúbereknél szétverték őket, számos főtisztet megöltek. 1561 októberében már Rezi, Tátika környékét rabolták.

Ormándy Józsa sümegi kapitány 1561. nov. 15-én írta: "ez éjjel sok terek jött Hegyesdbe be, de lovag terek, én azt hiszem, hogy rabolni akar. Nem tudá mondani az ember, menyi az terek, hogy soknak mondá csak, nem tudom kegyelmednek megirnya az számát, de ha két száz lovon való tereknél töb, tahád (így !) nilván rabolni akar. Mert azt értem, hogy Hamzabék az passával ezt végezte, hogy immár Hegyesdbe két száz lovag és két száz gyalog lakjék, szabadon ellakhatik pedig immár, anyi házat csináltak benne a mint értem. ".

1562 elején Magyar Bálint írta Nádasdy Tamás nádornak, hogy Pajazit hegyesdi vajda több mint 20 embernek szögeztette vasszeggel a fülét fához. 1562-ben huszárvárat kezdtek építeni a törökök Hegyesd alatt a lovasságuk számára. Március 6-án Ormándy jelentette: "...Hegyesdbe is ma kilencz öreg szekérrel hoztak Fejérvárról lisztet és árpát és ujónnal másfél száz terek jött bele." Március 24-én ismét Hegyesdről ír: "...Ezt bizonyai írhatom kegyelmednek, hogy Payazit vajda Hegyesdbe sok ires hordókat vitetett és mindennap vizet hordat, ugy tölteti az hordókat és belől az házakat is földdel tölteti, az kűfal mellékét, ismég fákkal környül rakatja. Én azt hiszem, hogy ért valamit. Élést is sokat szerzett bele."

Hegyesd ostroma, pusztulása

1562-ben Gyulaffy László párviadalban megölte Pajazit vajdát "úgy találta volt öklelni, hogy által menvén az kopja az fegyver derekán, mind lobogóstul az hátán jött ki, melyet szekercével vertek az török testéből, s azonnal megholt. Ennél szörnyűbb öklelést még senki sem látott."

A környékbeli várak kapitányai 1562 márciusában elkezték előkészíteni Hegyesd ostromát. Március 30-án egyesült végváriak körbevették Hegyesdet. Az ostromló között számos hírneves végvári kapitány megtalálható: Török Ferenc pápai főkapitány, Magyar Bálint szigligeti, Gyulaffy László tihanyi, Ormándy Józsa sümegi, Búza Benedek nagyvázsonyi, Chorón János devecseri kapitányok. Zala, Vas, Sopron megyék nemessége szintén részt vett az ostromban. Ekkor az ostromlóknak mindössze két tarackja volt.

Török Ferenc márc. 31-én írta: "váltig lövénk ezzel két tarackkal, s ezért [a várfal] darabbal néha-néha szakad. Ma feresteken ereszkedék le egy ember, szeginy ember Hegyesdből, azt mongya, hogy az vajda igen fél, az kaput tölteti belől, azt mongya szigin ember, hogy török vagyon száz benne, sziginység is vagyon száz, azt mongya, hogy egy hordó vizeknél töb nincsen az várban, élések sincsenek, a ki barmot fel akartak hajtani azt elvették tőlek. Imár sebesek vannak az mi gyalogainkban."

Ápr. 4-én Nádasdy Tamás nádor 2 db tarackot küldött az ostromlóknak. Magyar Bálint április 5-én jelentette a nádornak, hogy a kapu felett való tornyot erőssen lövik; már sok kárt tettek benne, s' ugy gondolja, hogy még ma annyira megtörik, hogy ostromot is tehetnek. Nádasdy küldjön puskaport és golyót, mert jó ha ma megérik vele s' ha szünetel az ostrom, akkor belől építik a várat. Hosszú lajtorjákra is szükségük volna. Az ágyúkhoz való lovakat ne vitesse el Nádasdy, mert nem lehet tudni mi történik s' talán vontatni kell az ágyukat, inkább küldessen a lovaknak és szekér vezetőknek élelmet. Ő szénát eleget adhat, de abrakja nincs, mert a törökök megégették. Ormándy Józsa egy levélben tájékoztatta a nádort, hogy az ostromlók táborában nagy volt a fegyelmezetlenség. "Nagyságod parancsoljon keményen az urakra és Magyar Bálint uramra…, hogy legyen minden dologban jó szertartás, jó vigyázás, egyenesség, szeretet, és Isten ellen ne legyen semmi, mert ha Isten velünk lészen, senki se lesz ellenünk."

A törökök Veszprém alatt gyülekeztek a vár felmentésére, ezt Thury György palotai kapitány jelenti az ostromlóknak. Árp. 7-én a kaputornyot már szétlőtték, most a mellette lévő falat lövik. Az ágyúgolyók már nagyrészt elfogytak, sürgetik az utánpótlást. Ápr. 8-án Salm Eck győri főkapitány is megérkezett és Sopronból ia az ígért ágyúk. Ezeket rögtön tüzelőállásba vontatták.

A törökök fogytán a víznek tárgyalni kezdtek a vár feladásáról (csak Magyar Bálinttal voltak hajlandók tárgyalni). Salm főkapitány nem akarta, hogy magyarnak adják fel a várat, ezért tovább lövette azt. A reménytelen helyzetbe körült védők 1562. április 9-én reggel feltétel nélkül feladták a várat. A magukat megadó törököket kifosztották, és Győr várába kísérték. Az elfogott Memy agát értékes rabként Magyar Balázs emberei a nádorhoz kísérték. Hegyesdet felprédálták. Az alsóvár teljesen romos volt, de a csúcson lévő felsővár szinte teljesen ép. Salm nem látta értelmét a vár megerősítésének, ezért felgyújtatta, és másnap maradék falakat a környékbeli jobbágyokkal porig romboltatta. Ápr. 10-én már csak Magyar Bálint és Gyulaffy László emberei voltak a vár alatt, a nemesi felkelők és a többi végvári elvonult. Gyulaffy László írta: "...senki velem nem marada, az vár penig nem soka vagyon jobban törve... Immár az én szegény jobbágyimat hajtatom reája ...". Magyar Bálint levele szerint "Hegyesd vára olyan törött és romlott állapotban van, hogy az ellenség sem kívánja lakóhelyének." A vár nem épült fel soha többé.

A vulkáni hegy csúcsán már csak erősen lepusztult falmaradványok vannak. Egyedül a csúcs alatti falszoros néhány részen állnak nagyobb faldarabok.