Petőszinye templom

Szinye falut (Petőszinye, szlovákul Svinica) 1276-ban, IV. László oklevelében említik  először  "Zyna" formában, ekkor az Aba nembéli György fia Euruth birtoka, aki feleségére és lányára hagyta. 1303-ban a szintén Aba nembéli Szalánci Péter comes fiai megosztoztak birtokaikon: Szalánc várán, Olchwar, Rukthe, Zywna (Szinye) falvakon. 1390-ben Perényi Péter kapja meg Luxemburgi Zsigmondtól. Borovszy Samu a 19. század végén a következőket írta Petőszinyéről: " Református temploma még az Árpádok korából származik és hosszu ideig a Pálosoké volt. A helység délkeleti oldalán fekvő Várhegyen valaha vár volt, melynek nyomai még ma is megtalálhatók; de már a történelem előtti korban is kellett itt embereknek lakniok, mert határában kőkorszakbeli maradványokat leltek."

Szinye román stílusú templomát a 12. század közepe táján építették egy régebbi temető helyén, amelynek néhány sírkövét fel is használták az alapozáshoz. Építtetői és kegyurai minden bizonnyal az Aba nemzetségből származtak.  A templom mellett egy település is volt, és egy nemesi udvarház.

A korai, román stílusú templomnak téglalp alakú hajója és keleten félköríves szentélye volt. A templom déli falán nyílt a bejárata, egy bélletes kapun keresztül lehetett a hajóba belépni.  A félköríves timpanont eredetileg színes festmények díszítették. Kicsit később ezt a kaput háromszögletű nyeregtetővel fedték, amelyet egy lépcsős baldachin alakú, árkádos fríz díszített.

A 13. század utolsó negyedében, de legkésőbb a 14. század elején a templomot a hajó nyugati részével és a mainál alacsonyabb toronnyal bővítették (van olyan elképzelés is, amely szerint a torony eredetileg egy különálló, védelmi jellegű épület volt).  A torony alsó részének falvastagsága 1,4 méter, míg a hajóé csak 0,9 méter. A hajó régebbi és új részét egyetlen támpillér választotta el egymástól.

Még a 14. század közepén a templom belső terét freskókkal díszítették.  A fő motívum az Utolsó Ítélet, melyben a mester megörökítette a különleges kegyetlenkedéseket is. Egy másik freskón Szent Anna képelátható egy Eleusából származó mintás bizánci típusú ruhadarabban. E kép alapján azt feltételezik a kutatók, hogy talán neki volt szentelve a templom. 

A 14.  század második felében a templom északi falához egy kápolnát építettek (ez ma már nincs meg). Ebben az időszakban ismeretlen okból az eredeti falut a templomdomb alatti völgybe  költöztették át.  A 15. században a templom késő gótikus átépítésen esett át, amikor a román kori apszist hosszúkás, szabálytalan ötszögűre cserélték és keresztboltozattal látták el. Ekkor a tornyot is  magasították.  A templom szerepel az 1430-as évek pápai tizedjegyzékeiben.

A 16.  században a  templom külső falait reneszánsz festéssel díszítették.  Ennek a századnak a közepén a reformáció következtében a templomot a protestánsok vették át, a freskókat fehér meszeléssel fedték el. Ebből a századból származó a templomt körülvevő fal is. A következő évszázadokban az eredeti falu területének elnéptelenedésének és a lakosság kedvezőbb helyre való áthelyezésének köszönhetően a templom elkerülte a nagyobb kora újkori átalakításokat. A templom a múlt század hetvenes éveiben alapos felújításon esett át. A falfestményeket 1992-1993-ban restaurálták. 2012-ben a helyi református plébánia részleges felújítást végzett a templomban.