Kecer

Kecer (szlovákul: Kecerovce) település Kecerkosztolány és Kecerpeklény egyesülésével jött létre 1975-ben. A település északi részén, az egykori Peklényben (első említése 1229-ből ismert, 1273-ban Peklén, Pekelnik, utóbb 1394-ben Peklénke néven említik) két elhagyott kastély áll egymástól 30 méterre. Építtetői az Aba nemzetségből származó Lipóci Kecer család tagjai voltak. 1427-ben Pekén tulajdonosa a kamarahaszna összeírás szerint Lipóci Kecer Péter volt.

A régebbi, késő gótikus kastély a 15. század végén épült. A  kétszintes, téglalap alakú épület 35 x 14 méter alapterületű, alatta pincékkel. Az épület síkjában van egy tornya is, amelyen keresztül lehet a felső szintre felmenni. A kúriát 1600 körül reneszánsz stílusban megújították. A 19. század második felében az akkor divatos historizáló stílusban újították fel, ekkor került a homlokzatára a mai is látható  sgrafitto díszítés. A 20. században sóraktárnak használták. 2013-ban a tetőt felújították és a következő években az épületet és sarkait statikailag biztosították. 

A reneszánsz kastélyt Divald Kornél jegyzete szerint Kecer Ambrus és kismarjai Bocskai Katalin fia, Kecer (I.) András, Sáros megye alispánja építtette 1580-82 között: "Sarkain sgraffito kváderezés, délnyugati sarkán torony, földszintjén XVIII. századbeli stukkó és falképek. Hátsó homlokzat földszintes, előcsarnokában kettős kapu. Egyiken levő felirat szerint Keczer András, Ambrus fia alapjain kezdve 1580-ban építtette".  A 35 x 10 méteres, téglalap alakú kastély délnyigati sarkán egy lőréses, többszög alakú torony áll. 1678-ban 800 forint volt az értéke ("castellum lapideum duarum contignationum").  Az eredeti kastély csak részben maradt fenn, miután a  Rákóczi-szabadságharc harcaiban súlyosan megsérült és csak részben állították helyre.  A 18. században barokkos átalakítás volt a kastély belsejében. A 19. század első harmada körül  valószínűleg magtárként szolgált.

Az 1671-es összeírás mind a két kastélyt említi, az egyik (az újabb) Kecer András tulajdona, jó állaputú és kőfallal körülvéve ("Est hic castellum pro parte clomini Andreae Keczer, ex lapidibus bono modo extructum et muro circumdatum"). A régebbi szintén a birtokn belül áll, ez Kecer Menyhérté ("In praedicta possessione est castellum pariter pro parte quoque ... Melchioris Keczer, ad quod similiter habetur allodium"). 1679-ben már rossz állapotban volt valamelyik kastély, valószínűleg a régebbi: "Curia nobilitaris, két szintes, már rogyadozó". 

A két kastélyt közös bástyás kőfal vette körül, amelynek mára már nyoma sincs. 1687-ig mind a két kastély a Kecer család birtokában volt. Mivel korábban Thököly Imre hívei voltak, és állítólag levelet írtak Munkácsba Zrínyi Ilonának, Antonio Caraffa császári tábornok  az eperjesi megtorláskor előbb Keczer Andrást végeztette ki március 5-én, majd fiát, Keczer Gábort március 22-én. A birtokokat, köztük a peklényi kastélyokat elkobozták. Az elkobzott javakról összeírás készült. 1687. július 6-án készített összeírás szerint Peklénen van egy "Kastély, kényelmes, jó épület, újonnan emelt allódiummal, két nagy gyümölcsöskerttel, káposztáskerttel, más tartozékokkal". Az  elvett javakról egy későbbi összeírásban ("In possessione Peklén Castellum muratum duarum Cionsignationum, bene accomodatum, in multa hypocausta et triclinia distinctum, novo cu mallodio murato, Braxatorio, stabulis, horreo, lupuleto et Pomario"). 

A Kecerek később részben visszaszerezték az elkobzott birtokokat. I. Lipót császár 1690. július 28-án kibocsátott adománylevele  alapján meghagyja az egri káptalannak, hogy új adomány címén iktassa be Lypocz-i Keczer András és unokája István, továbbá Keczer Sándor kérésére néhai Keczer András női maradékait: Évát, Zsuzsannát, Klárát, Katalint, Krisztinát és Annát néhai Keczer Andrásnak az adománylevélben felsorolt birtokaiba ("Keczer Peklin").  1709-ben a kivégzett Kecer Gábor fiáé, Kecer (IV.) Andrásé.

1754-ben báró Petrasch ezredes birtokában voltak a kastélyok. 1755. július 15-én készült leírás részletesen leírja a két kastélyt: "Van itt egy két szintes kastély, kemény anyagból felépítve, zsindellyel fedve, mely nem szorul semmiféle javításra. – A felső emeleten van sorjában 4 szoba, új ajtókkal és ablakokkal, kemény fából és táblákból készítve. Van azonkívül két kisebb oldalszoba, bolthajtásokkal ellátva. – A földszinten van egy nagy szoba, széles konyha a hozzátartozó éléskamrával, négy szoba boltozattal és kettő anélkül. – Van két kisebb pincéje 24 hordó befogadására, és három nagyobb pincéje 100 hordó befogadására, mind az öt jó állapotban. –  A kastély el van látva toronnyal, amelyben van óra, és hozzá harang. – A kastély földszintjének nagyobb része fagerendákon nyugszik, és csak az egyik része köveken és téglákon, részben mésszel, részben sárral betömve, magában foglal 9 szobát, két kamarát, egy éléstárat, két konyhát és egy kápolnát.  ...  Van azonkívül egy másik kastély is, szintén emeletes, kemény anyagból építve, régi épület, amelynek a törzse ugyan erős, három tornya ellenben, különösen a kisebbik, javításra szorul. Az alsó tagozata 4 helységet foglal magában különböző gazdasági javak elhelyezésére, és a személyzet részére. Ezeket a kastélyokat részben a régi fal övezi, részben pedig új kerítéssel, és épületekkel vannak körülvéve." 1756-ban a Kassai Kamara kezelésében van.

1770 őszén Kecer Anna és Klára sikertelenül próbálták meg visszaszerezni a Királyi Kamarától. 1813. május 1-től a sóvári Állami Sóhivatal igazgatása alá került, később a sóvári Erdészeti Hivatal kezelte. Ekkor történtek a raktárrá való átalakítások. A 19. század utolsó harmadában a Kecerek leányági leszármazottaié.  Az épületek a II. világháborúban megsérültek, bútoraikat tüzelőnek használták fel. Napjainkra a két kastély tetejét kijavították, de a falaik romosak, elhanyagoltak. A területet kerítéssel lezárták, látogatni nem lehet őket (2025).

Cikk szerzője: Szöllősi Gábor