Szepesbéla
Remete Szent Antal-templom

Szepesbéla (szlovákul: Spišská Belá, németül: Zipser Bela) település  már a 12. században létezett. A régebbi szlovák szakirodalomban szereplő 8.-10. szláv megtelepedést a régészeti leletek nem igazolták és az újabb kutatások cáfolták (Dr. Andrej Novák, 2007). A tatárjárás pusztítása után IV. Béla  szász hospesekkel telepítette újra. A király 1263-as oklevelében olvasható a település első említése ("Bela"). 1268-ban Béla is szerepel a szepesi plébánosok egyezségében. Városi jogokat a többi szepesi német településsel V. Istvántól kapott 1271-ben. 1279-ben a bírója egy bizonyos Tylo volt. 1290-ben a bélai németeket említi a szepesi káptalan oklevele ("Theutonicos de Bela"). 1412. 11. 08-án Szepesbélát Luxemburgi Zsigmond a Velencével vívott háború kölségeinek fedezésére elzálogosította másik 13 várossal együtt. A területet a Lubló várából a lengyel sztaroszta igazgatta.

Béla Remete Szent Antalnak szentelt temploma 1260 és 1270 között épült átmeneti  román–gót stílusban. Ekkor még egyenes záródású volt a szentélye, melynek északi oldalán volt a sekrestye. A téglalap alakú hajó nyugati oldalához  már ekkor torony kapcsolódott. 1287-ben Johannes a plábánosa. Az 1340-es években a szentélyét meghosszabították és poligonális záródású lett. 1360 körül a hajót kéthajóssá alakították és két 12 élű, oszlopra futó, gótikus bordás boltozattal fedték. A 14. században a templom tornyot magasították. Átalakították a diadalívet és az ablakokat, valamint ekkoriban készültek a szentély falképei, melyek Remete Szent Antal életét mutatják be és ekkor készült a szentségház is. A 15. század második felében végzett késő gótikus rekonstrukció során a templom befogadóképességét megnövelték a Szent Katalinnak szentelt északi kápolna hozzáépítésével, amelyet a 18. században Szent Valentin-kápolnának neveztek át. A templom külső falait is festmények díszítették, de ezek most a festés alatt vannak. A szentély déli falán befalazott gótikus bejárat van, ami gyakori a szepességi templomoknál. 1545-ben a város lakóinak nagy része már evangélikus volt, a templomot is ők használták egészen 1674-ig, amikor visszaadták a katolikus egyháznak. 1518-ban villánycsapásban sérült meg a torony, de magában a templomban nem tett kárt. 1589-90 között épült a templom előtti reneszánsz harangtorony. A templom 1715-1721 közötti barokk rekonstrukciója során a hajó déli kapuzatát átalakították, amely fölé egy boltozatos előcsarnokot építettek. A sekrestye bejáratának eredeti gótikus kapuzatát barokk kőburkolattal helyettesítették. Az összes ablakot - kivéve a főoltár mögöttit - megnagyobbították és barokk stílusban átalakították. A templomtorony jelenlegi formájának legalapvetőbb rekonstrukciója 1882 és 1883 között történt, amikor az ötödik emeleten nagyméretű, fából készült neogótikus ablaknyílásokat hoztak létre, és emiatt a torony falazatát acélkábelekkel kellett statikailag stabilizálni. Ekkor a torony nyílásait és párkányait neogótikus díszítéssel látták el, amelyeket eltüntettek az 1960-as évekbeli renováláskor.

Divald Kornél írta a templomról a 20. század elején: "Kéthajós, csúcsíves kori épület, nyugati toronnyal. Szentélyében háromoldalú, apszis, két keresztboltos szakasz, körteprofilos bordákkal, amelyek kehely alakú gyámköveken nyugosznak. A gyámkövek voltaképpen oszlopfejek s hajdan félhenget alaktí törzsük is volt. A középső két gyámkövön egy-egy erősen bemeszelt, domborművű emberi alak karddal és pajzzsal kezében. A hajó háromszakaszos, két, tizenkét szögű oszloppal. Szentély előtti szakasz három, háromsüveges bolttal, a többi két szakaszban két-két keresztbolt. A hajó északi oldalához, ennek egész hosszában, felényivel alacsonyabb kápolna csatlakozik négy keresztbolttal. Szentély hossza: 14,3 cm, szélessége: 6,80 m. Hajó hossza: 16 m, szélessége: 9,70 m. A torony külső kapuja korai gót jellegű, alsó csarnoka ma Szent Sír-kápolna s hozzáférhetetlen, belső ajtónyílásának kerete két átmeneti jellegű oszloppal bélletében. "

1966–68-között történt a templom művészettörténeti kutatása, melynek során feltárták középkori falképeit, és restaurálták őket. 2003-ban ismét kutatták a templomot. 2010-ben megújították a tetőt és a homlokzatokat. 2020-ban a neogótikus mellékoltárok mögül, a diadalív két oldalán gótikus falképtöredékek kerültek napvilágra.

Cikk szerzője: Szöllősi Gábor