Jászó premontrei kolostor

A jászói premontrei monostorról szóló első feljegyzés az 1235-ös második ninivei katalógusban található ("Liber monumentorum ecclesiae Sanctorum Cornelii et Cypriani iuxta Ninive"), ebben Keresztelő Szent János Völgyének, más néven Tornának nevezik ("Filia S. Stephani Vallis S. Joannis Baptiste, que alio nomine dicitur Turna"). Az alapítás éve nem ismert, mert az oklevelek a tatárjárás alatt megsemmisültek. A kutatók közvetett adatok alapján több elmélettel álltak elő, van aki a 12. században III. Béla idejére teszi, van aki Kálmán herceget tételezi fel alapítóként. Kotrusová szerint a jászói monostor alapítására 1214 előtt került sor. V. István és III. András oklevelei szerint a monostor  patronátusi joga a királyé volt ("ius patronatus monasterii sancti Johannis Baptiste... de Jazou").

IV. Béla 1255-ben a tornai várban való tartózkodása során adta ki Albert jászói prépost kérésére megerősítő oklevelét, amelyben megújított a a rendház javára tett valamennyi korábbi adományt és mindazon jogokat és kiváltságokat, amelyekkel a monostor a tatár betörés előtt rendelkezett. Az épületek javítását és építését 1255-re még nem fejezték be, ezért a király ezeknek a befejezésére és felújítása érdekében vámszedési jogot adott a monostornak, és megengedte, hogy azok az adók, amelyeket a lakosság addig a királynak fizetett, megmaradjanak a prépostságnak. A monostor hiteleshely is lett,  melynek adminisztratív és jogi tevékenységéhez jogilag képzett és írástudó emberekre volt szükség, elsősorban a premontrei kanonokok sorából. III. András király 1290-es oklevele engedélyezte a prépostnak és a kolostornak az érc (az ezüst kivételével) szabad kitermelését a kolostor birtokán. 

I. Károly király az Amadé-fiak leverése után várat építtetett a jászói sziklán arra az időre, míg a többi oligarchát hódolásra bírja. Később ennek birtoklásáért a prépostság számos pert indított. 1351-ben a prépost tisztségére I. Lajos udvari káplánját, Miklóst nevezte ki. 1358-ban I. Lajos király bővítette a monostor bányászati jogát mindenféle fémre, és felmentette a prépostságot a bányajövedelem fizetése alól azzal a feltétellel, higy az összeget az épületekre kell fordítani. 1394-ben Mária királynő János jászói prépost kérésére Jászó birtokon évi vásár tartását engedélyezi olyan feltételek mellett, mint amilyeneket a szabad királyi városok birtokolnak. 1396-ban és 1398-ban a király a török háborúkra hivatkozva megadóztatta a monostort.

1407. május 3-án a leleszi konvent előtt a jászói (lazow-i) premontrei Keresztelő Szt. János-monostor perjele, custosa, többi szerzetese és az egész konvent, mivel a zavarok idején egyházak és monostorok fekvőségei is erőszakos foglalók kezébe kerültek, monostoruk jogainak biztosítása céljából eltiltják a királyt birtokaik, prediumaik és a tartozékok, vámjaik, urburáik, legfőképpen Iazow, Debregh, Mechenzewph, Heegalia alio nomine Sthoch, Mendzenth, Radnok, Supch, Kyrch, Pereche, Pochyn, Pochée, Neste, Geche, Noe, Sawlendrefolde birtokok, piscina Kollo eladományozásától, Marcum de Newremberga et Monsticium occupatores dicti monasterü, továbbá a Paan-i, Rozgon-i, Torna-i, Somogy-i, Kraznahorka-i nemeseket, a Scepsy-i, Smolnicia-i és Gelnecz-i hospeseket, főleg pedig a szomszédokat azok elfoglalásától.

1436-ban valószínűleg a huszita betörések miatt  Szaniszló prépost  a monostor várrá való átépítését kezdeményezte Zsigmond királynál (a jászói sziklán épített vár ekkor már rom volt).  A király január 26-án engedélyezte a prépostnak, hogy a monostort tetszése szerint fa- vagy kővárszerkezettel, bástyákkal, falakkal és erkélyekkel erősíthesse meg ("...concedimus presentium per vigorem, ut ipse Stanislaus prepositus habitationem seu domum suem, et dicte sue prepositure iuxta voluntatis sue libitum opere lapideo, seu liguco ad módum castri, seu castelli turribus, meniis et propugnaculis pro persone proprie, rerumque et bonrum suorum, ac dicte sue ecclesie uberiori tutela, et defensione fulcire, et fortificari facere valeat, atque possit...")  Az épületeket tornyokkal megerősített fallal vették körbe.

Albert király halála (1439) utáni polgárháborús időkben az Erzsébet özvegy királyné pártján álló Kassa 1440-ben megtámadta az I. Ulászlót támogató Jászót, de az erődített monostort nem sikerült elfoglalniuk. Jan Giskra zsoldosai viszont még ebben az évben megszállták és 1447-ig hatalmukban tartották. Az 1447. július 21-én  megkötött rimaszombati szerződés szerint Giskrának át kellett adni Hunyadi János kormányzónak a meghódított erősségeket, és ezek között volt Jászó ("fortalicium Jazo") is. 1448-ban a kanonokok visszatértek a monostorba és újra megkezdődött a hiteleshelyi munka. 1455-ben Giskra egyik volt alvezére, Jan Talafuz ostrommal foglalta el másfél évre. A cseh rablók csak 1456 júliusában hagyták el az erősséget ("fortalitium Jazo"), amikor az országnagyok pénzen kiváltották tőle, majd július 15-én Palóczi László országbíró és Perényi János tárnokmester Kassa városának felügyeletére bízták.  1457. januárjában V. László király megparancsolta Kassának, hogy az erősséget ("fortalitij Jazo") vigyázza, hogy ne kerüljön idegen kézbe. Februárban ismét levelet írt a király, ebben említi, hogy  Lukács jászói prépost a helybeli erősséget saját embereivel és saját költségén védelmezni nem képes, ezért meghagyja Kassa városának, miként ezen erősséget a mondott prépostnak át ne adja, hanem mint eddig jó őrizet alatt tartsa, és ha erre elégteten volna, őt erről tudósítsa, mivel azt szétrontatni nem szándékozik. 1458-ban viszont ismét a csehek kezén volt, akik Magyar Balázs, Rozgonyi Sebestyén és Héderváry püspök seregének közeledtére éjszaka kiszöktek a erődített monostorból. Magyar Balázs szállta meg, aki magát jászói kapitánynak nevezte. A zavaros időkben az épületek és védművek súlyosan megsérültek, az országgyűlés 200 forintot adott a javításukra. Magyar Balázs a falakat is kijavíttatta. A király 1464-ben juttatta vissza a premontreieknek, de azzal a feltétellel, hogy azok megtérítik Magyar Balázs költségeit. Erre, és a javításokra Mátyás király 1465-ben Nógrád megye királyi jövedelmeit adományozta a prépostságnak.

1490. 10. 11-én  Dorholcz Pál szepesi kapitány írta Pethő János főkapitánynak, hogy a felső részek a trónkövetelő lengyel Albert herceg pártján vannak, de a jászói és nagyidai várakból le lehetne csapni a lengyelekre. Ezek szerint a monostornak volt katonai őrsége.   A 15. század elején II. Ulászló a kegyúri jogot Perényi Imre nádornak adta, majd 1508-ban a király átadta a jászói apátság feletti kegyúri jogot Szatmári György pécsi püspöknek és Kassa városának. Ezt a pápa is jóváhagyta.  Kassa város 1525-ben kegyúri joga alapján a jászói prépostságot Bálint premontrei szerzetesnek adományozta. 1539-ben I. Ferdinánd a kegyúri jogot visszavette. A 16. század elején a prépostság szerzetesi létszáma egyre csökkent, 1550-ben a konventnek mindössze két tagja volt.

1552-ben Ollyas György, Jászó utolsó premontrei prépostja 40 darabontot küldött az egri vár védelmére. 1553-tól már nem premontreiek, hanem világiag lettek a prépostok: 1554-ben Draskovich György a jászói prépost. 1557-ben a prépostság jobbágyai javították az erődítéseket. 1567-ben Schwendi Lázár Szádvár bevétele után a tüzérségének egy részét Jászón teleltette át. 1591-ben Hetesi Pethe Márton prépost ágyúkkal erősítette meg a védelmet.

Eger 1596-os eleste után az egri káptalan1614-1649 között a jászói erődítménybe költözött. Az együtt lakás nem volt feszültségtől mentes, 1616-ban Erdődy János püskök ellentétbe keveredett Gersei Pethő Ferenc jászói préposttal.

1619-ben Bethlen Gábor első hadjárata alatt Fáy Péter megszállta és kirabolta a kolostort. A hajdúk az ott talált egri kanonokokat részben megölték, Majtényi püspököt elfogták és csak 500 forint váltságdíj lefizetése után engedték szabadon. 1644-ben I. Rákóczi György hadai szállták meg, a fejedelem könyveket hozatott el a prépostság könyvtárából. 1672-ben a bujdosók első támadásakor Jászót elhagyta az őrsége a közelgő felkelőktől való félelmében. 1685. február 10-én Jászó várát Thököly kurucai foglalták el, az épületeket kifosztották és felgyújtották. Az újjáépítés 1690-95 között volt Fenessy György egri püspöksége alatt (ekkor készült az eredeti rajz az erődített monostorról, lásd galéria). 1697-ben I. Lipót a törökellenes háborút komoly pénzzel támogató ausztriai Pernegg prépostságának ajándékozta  Jászót és Leleszt.

A Rákóczi-szabadságharc vége felé a kurucok őrséget helyeztek a jászói erődítménybe. 1710 tavaszán harcok voltak a kurucok és császáriak között a környékén, de ekkor még kuruc kézen maradt. A császári csapatok novemberben jelentek meg ismét az erődítmény falainál, 17-én Viard tábornok megadásra szólította fel  Magyari György jászói parancsnokot, aki rövid leválváltás után harc nélkül átadta Jászót. Szepsi város vezetősége november 20-én jelentette Esterházy Dánielnek, hogy Jászó elfoglalása után Viard tábornok császári csapataival Szendrő és Krasznahorka felé ment, ez utóbbit meg is vették ("...hogy a melly Német Armada Jászó Várát meg vette, mai napon dél tájban Várasúnkon által menvén, az nagyobb corpusa Szendrő fele vette úttyát, maga penig Viárd Generál ő Nagysága Kraszna-Hurka felé ment (úgy vagyon értésünkre) capitulatióra adtáké meg Krasznahurkát a vagy sem, nem tudhattyuk, és senkitül bizonyossan nem értettük, de a nagy lövéseket sok ízben hallottuk.")

1710-ben Pernegg eladta Jászót több más birtokkal együtt a Zniam közeli Louka apátságnak 150.000 aranyért. A monostor barokk átépítését a Loukából ide vezényelt Andreas Sauberer apát kezdeményezte. Az építkezés 1746-ban kezdődött, az ünnepélyes átdásra pedig 1766. szeptember 24-én került sor. Az építész Franz Anton Pilgram volt, a szobrászati díszítés Johann Anton Krauss, a festett díszítés pedig Johann Lucas Kracker munkája. Az egykori épületeket és erődítéseket az északi bástya kivételével teljesen lerombolták, és az akkor divatos szimmetrikus elrendezés szerint építették meg az új prépostságot.

1787-ben II. József a premontrei rendet is feloszlatta, a jászói javakat elérverezték, a levéltárat Budára költöztették. 1792-ben súlyos tűzvész pusztította el az épületek tetejét. A premontreiek csak 1802-ben kapták vissza Jászót, ekkor I. Ferenc egy prépost alá vonta össze  a leleszi és váradhegyfokival együtt. A császár azt is elrendelte, hogy a prépostságnak vállalnia kellett a lőcsei, rozsnyói, ungvári és nagyváradi gimnáziumok fenntartását.

1920-ban Csehszlovákiához került, a kiutasított szerzeteseket Gödöllőn telepítették le. 1938-1945 között a bécsi döntéssel hozott visszacsatolásokkal Jászót átmenetileg visszakapták a premontreiek. 1950-ben ismét betiltották a rendet, Jászón előbb népfőiskola, majd 1962-től szociális otthon működött a falai között. A templom 1970-ben leégett, a freskói megsérültek. A freskókat később renoválták, 2008-ban a templom homlokzatát újították fel.

Cikk szerzője: Szöllősi Gábor