Sebesváralja Sebes vára

Eperjestől keletre, Váralja (Podhradik) település feletti 531 méter magas keskeny hegygerincen található Sebes várának romja. A 2012-ben megkezdett kutatás és állagmegóvás szerint a 8-9 méter széles, kb. 40 méter hosszú váracska egy kerek toronyból és egy emeletes palotából állt, amiket vastag kőfal kötött össze. A torony keleti oldalát kettős, a sziklába vésett szárazárok választja le a gerinc többi részéről. Ettől keletre, az elhagyott adóállomás platóján egy elővár tételezhető fel, de még nincs kutatási eredmény róla.

Sebes várának korai neve Sebeskő volt. A várat 1299-ben említi oklevél, de még nevének említés nélkül. Ekkor a Sóvári Sós család őse, Baksa fia György, Tamás fia Sinka mesternek adományozta "igazi rokoni szeretetből" György sóvári birtokának egy részét, az azon lévő sókút (puteus salis) jövedelméből évi száz márkát, azon felül szombatonként fél köböl sót, továbbá a György és Sinka várai között fekvő nagy rét felét. György vára a közeli Sóvárral azonos, Sinkáé egy későbbi királyi oklevélben (1315. nov. 20.) említett Sebes birtokon lévő Macskakő nevű hegyen épített Sebeskő vára ("possessionem... Felsebus et Olsebus... cum castro Sebusku vocato, quod idem [sc. Synka filius Thome] in monte Machkakw construxit et erexit"). Az 1315-ös királyi oklevél szerint Sebeskő várát Sinka mester építette. Sinka lett a Sáros megyei Sebesi csalás őse.

Zsigmond elvette az ellene lázadókhoz álló Sebesi Pétertől és Páltól. 1399-ben Zsigmond megkegyelmez Sebesi Rufus László fia Péternek, akit Sáros vármegye hűtlenség vétke miatt elítélt. Sebesi Simon 1396-ban fogságba esett a nikápolyi csatában. Zsigmond 1401. január 13-án kelt oklevele szerint Simon a szeme láttára esett fogságba és csak évek múlva szabadult nagy váltságdíj fejében, ezért Sebesi Simonnak, Péternek és Pálnak, valamint utódaiknak adományozza a Sáros megyei Sebes várát a hozzá tartozó birtokokkal együtt.

A Sebesiek egész birtoklásuk alatt rossz viszonyt ápolta Eperjes városával. Az állandó határviták és hatalmaskodások évszázadokon keresztül folytak. 1408-ban Sebes-i Sinka az eperjesi polgárokat minden eddig birtokán elkövetett erőszakoskodás elleni kereset alól felmenti.

1414-ben a szomszédos Sóvár urai, a Sóvári Sósok eltiltják Sebes-i László mester fiait: Péter Sarus-i plébánost, Synka-t és Pált, hogy tőlük a Sowar-on lévő sókút után fizetést hajtsanak be, Sowar nevű birtokuk határán pedig Sebes várat felépítsék.

Az 1427-es kamarahaszna összeírás szerint "Waryala" (Sebesváralja) tulajdonosa Sinka de Sebes. 1428-ban Sebesi-Sinka a megye elött tiltakozik az ellen, hogy az eperjesi polgárok a sebesi határban bányákat ne nyithassanak. Az eperjesiek viszont Sinka mestert panaszolták be, hogy az ő földjükre behatolt. 1475-ben Báthori István országbíró azokat az eperjesieket, akik Sebesi Miklóst és Jánost megtámadták, rétjeiket és faluikat elfoglalták, perbe idézi.

Valamikor a 15. század végén Lapispataki Miklós kezén volt a vár, talán Sebesi Julianna révén. Mátyás király halála után II. Ulászlót választották királlyá, aki ellen saját testvére, János Albert lépett fel trónkövetelőként 1491 telén. Lapispataki János Albert mellé állt, ezért hűtlenség vétségébe esett. II. Ulásuló elkobozta birtokait és Sebes várát Kassa városának adományozta. A birtok rövid ideig volt Kassáé, hamarosan visszakerült a Sebesiekhez.

1528-ban, a mohácsi csata utáni zavaros időket kihasználva az eperjesiek elvették Sebesi János özvegyének birtokait és Sebes várát is. Később visszakerült a tulajdonosaihoz.

1550-ben az eperjesiek fegyverrel támadták meg Sebes várát, kihasználva azt a lehetőséget, hogy a vár ura, Sebesi Ferenc tárgyalásra hívta meg Fontanus Imre eperjesi jegyzőt. Az eperjesi zsoldosok rajtaütéssel elfoglalták a várat, Sebesi Ferencet és várnagyát, Gergellaky Miklóst a vár kapujára felakasztották. A várat ezután kifosztották és felgyújtották. I. Ferdinánd a támadás hírére Eperjes városát kemény feddésben részesítette. A vár soha többé nem épült fel, köveit a környező lakosság széthordta.

Divald Kornél a 20. század legelején csak annyit írt róla, hogy jelentéktelen falmaradványok.