Siklós

A honfoglalás után a kora Árpád-korban Siklós és környéke a Kán nemzetség egyik ágáé, a Siklósi (Soklyósi) családé volt. A XIII. századi krónkák a Kán nemzetséget összefüggésbe hozták az edrélyi honfoglaló Gyula nemzetséggel. A település neve legkorábban egy a pécsi káptalan által 1191-ben kiállított oklevélben szerepel "ville Suklos" néven.

A Siklósiakat mint baranyai nemesi családot egy 1251-es oklevélben említik meg. Az oklevél szerint a Siklósiak megosztoztak az addig közösen birtokolt birtokon. Az osztozkodásban Kán nembeli Siklósi Simon fiai: az idősebb, Buchk ispán és az ifjabb Gyula vettek részt "comitis Buchk et Jule filiorum Simonis de Suklos de genere Kan", Siklós falu (villa) északi része Buchk ispánnak, a déli, testvérének, Gyulának jutott. Az oklevél még nem említi a várat.

A várat ("castrum Soklos") először egy 1294-es pécsi káptalani oklevél említi, melyben intézkednek Siklósi Gyula ispán és Lőrinc fia Kemény mester harsányi birtokos hatalmaskodása ügyében. Magát a várat a tatárjárás után 1270 körül építhette Siklósi Miklós vagy a fia, Gyula. A régészeti kutatások megállapítottá a ma is álló déli szárny alatt az első Árpád-kori vár formáját. Ez téglalap alaprajzú kéthajós palota volt, mindkét végén egy-egy toronnyal.

Az Árpád-ház kihalása után a Siklósiak Károly Róbertet támogatták, ezért a nagyhatalmú Kőszegi Henrik fia János 1315-ben megostromolta a várat, de bevennie nem sikerült. 1326-ban a vár tulajdonosa, Siklósi Péter és várnagya, a rokon Beremendi István perdöntő párbajt vívtak egymással. Nagy Lajos halála után Soklyósi Miklós nem fogadta el Anjou Máriát királynőnek, a lázadókhoz csatlakozott, ezért Zsigmond elkobozta a családtól az összes vagyonukat. A vár és tartozékai rövid időre Kakas László és Pásztói János kezébe került, majd 1394-ben a Garaiak kapták meg.

1401-ben a lázadó főurak elfogták a Csehországból hazaérkező Zsigmondot. Garai Miklós színleg a lázadók mellé állva elérte, hogy a királyt Siklóson őrizzék öt hónapon keresztül. Miután Garai és társai kibékítették Zsigmondot a lázadókkal, a király hálából az ország nádorává tette. Ráadásul rokonok is lettek, mivel mindketten Cillei lányt vettek feleségül. 1406-ból és 1413-ból imert a várnagy neve: László magiszter. Garai jelentősen átépítette a várat: U-alakúvá bővítette a várkastélyt, ekkor építette meg a külső várat a tornyokkal, a gótikus kápolnát és a gótikus zárt erkélyt is. A vár az akkori Magyarország egyik legerősebb vára lett. Siklóst mint "civitas palatinalis"-t, nádor városát nevezték.

Albert király halál utáni trónviszály során Hunyadi János a bátaszéki csatában 1440-ben megverte Garai Lászlót (Miklós nádor fia), aki siklósi várába menekült. Az üldöző a várat megostromolta, de nem tudta bevenni. Siklós 1482-ig a Garaiak kezében volt. Garai Jób 1481-ben halt meg, a gótikus építkezések ekkor lezárultak.

Mátyás király a királyi birtok Siklóst 1482-ben Corvin Jánosnak adományozta, ezzel is elősegítendő annak trónöröklését. 1494-ben Corvin János Bajnai Both Andrásnak adta el Siklós várát és uradalmát. Levéltári adatok alapján tőle 1507-ben Perényi Imre ostrommal foglalja el Siklóst annak lázadása miatt, de utána még pereskednek a vár és tartozékai birtokjogán.

II. Ulászló királyi adományként Siklóst 1515-ben Perényi Imre nádornak adományozta, aki 1504 óta töltötte be a tisztséget egészen 1519-ben bekövetkezett haláláig. A Perényiekhez köthető a siklósi vár reneszánsz átalakítása. A várat is várost is megerősítik, ekkor épülnek az olaszbástyák, a kapuvédő barbakán. A belső szűk falszorosokat feltöltötték. Perényi Imre halála után özvegye, Kanizsay Dorottya (ő temetette el a halottakat a mohácsi csatamzőn) maradt nevelt fiával 1527-ig Siklóson. Perényi Imrének két fia volt, Ferenc (~1500-1526), aki 1508-tól Nagyvárad püspöke, a fiatalabb Péter (~1502-1548), aki örökölte apja birtokait és 1519-től koronaőr is volt. Mindkét fiú harcolt az 1526-os mohácsi csatában. Ferenc a haditanácsban javasolta az ütközet elhalasztását, különben a király már küldheti is a pápához a szerémi püspököt, hogy az az ütközet napján már kérelmezhesse húszezer magyar vértanú szentté avatását, akik Krisztus hitéért haltak hősi halált. Perényi Ferenc a csatamezőn halt hősi halált. Ekkor Perényi Péter maradt a vár birtokosa, míg a fokozódó török veszély miatt ő is Sárospatakra nem költözik. Az építkezések egészen 1540-ig folytak.

1542 szeptember végén a még 1532-ben túszként Isztambulba vitt Perényi Ferenc megszökve fogságából hazatért. Siklóson csak egy éjszakát maradt a városban kitört pestis miatt.

Siklós 1543-ban került török kézre. Valpó várának elfoglalása után Szulejmán szultán Kara Ahmed pasát küldte Siklós alá, hogy szólítsa fel megadásra a védőit. Vas Mihály várkapitány ezt elutasította. A később a vár alá érkező Szulejmánra a várvédők ágyúval rálőttek. Szinán csausz leírása alapján a vár lövetése július 1-én kezdődött meg. Július 4-én esett el a külső vár, a rommá lőtt falakat megrohanták a törökök, a védők visszavonultak a várba. A törökök megkezdték a belső vár ágyúzását és aknákat is ástak. Július 7-én a védők feladták a várat, miután kifogytak a munícióból és Siklós 143 évre török uralom alá került. Egyes források szerint a törökök az elvonulókat lemészárolták, más források szerint csak a lovaikat vették el. Lufti pasa török történetíró leírta a vár ostromát: "A mint Valpó elfoglaltatott, a Trava vizén átkelve Siklós nevű várhoz mentek. Az iszlám pactisahja ide még más ágyúkat is hozatott s miután jó ideig lövették, végre elfoglalták. — Ennek környékén ezen kívül még egy-két más várat is hatalmukba ejtettek. Mihelyt Siklós elfoglal-tatott, azonnal kitűzték benne a győzelmes zászlókat, az ezán hangzott mindenfelé, a hit férfiai pedig a tévelygő gyaurok templomait mecsetekké változtatták. Az említett év Rebi-ül-akhir havának 3-án) foglaltatott el s derék várparancsnok neveztetett ki bele őrséggel. Az ágyúkat az anatolii és rumilii béglerbégek a legfelsőbb parancs értelmében a hajókra szállíttatták." Pecsevi bővebben írja le a várat: "Siklós nevű vár magas dombon fekszik; fala hosszú és terjedelmes, tornyai hegy magasságúak, bástyái benyúlnak az égbe, mély árka olyan, mint a siralom völgye; belül van egy magas vára, rakva különféle palotákkal, s azonkívül egy nagy külvárosa. Környéke fában és vízben gazdag. Szilárd fal és híres kemény erősség, Alapja s egész épülete tömör. Belső és külső része telve templomokkal: A hitetlenség tűzhelye, a gonoszok menedékhelye. "

A vár őrsége a zsoldjegyzékek alapján 1545-ben 445 és 589 fő között változott. Ez a létszám az 1560-as évekre a felére csökkent.

1566 júniusában Zrínyi Miklós, a szigetvári hős csapatai megtámadták a Siklós alatt táborozó Mohamed pasa csapatait és szétverték azt. Szigetvár eleste után Siklós az első szigetvári bég javadalma lett és a szigetvári szandzsák része lett.

A 15 éves háborúban nem történt jelentősebb esemény Siklós környékén. 1600-ban Kanizsa ostromához innen vittek ágyúkat. 1664 februárjában az eszéki híd felégetése után a költő Zrínyi Miklós csapatai vonultak el a vár alatt, de ostromra nem került sor. Evlia Cselebi így írta le Siklóst: "..Egy tágas síkságnak egészen az ég csúcsáig felnyúló magas vár ez, melynél a belső vár magas csúcsáig menve háromszoros erős kőfal van. A régi időben e vár a királyoknak saját palotája volt... (Valpó felől)... Azon oldalon igen erős, tömés fala van... hídon megközelíthető három kapuja van." Az 1664. évi várkatonaság létszámát Cselebi 150 főre tette.

Badeni Lajos Pécs visszafoglalása után Schärfenberg grófot küldte Siklós vára ellen. A gróf csapatai okt. 25-én rohammal foglalták el a várost, 300 katona élete árán. A törökök a várba vonultak vissza, azt október 30-án adták át. Legtöbb forrás szerint a védők szabadon elvonulhattak, de Erdély portai követe szerint novemberben még fogságban voltak. 1687-ben az előretörő törökök miatt felmerült a vár lerombolása. Ez nem következett be, Lotharingiai Károly seregei a nagyharsányi csatában aug. 17-én döntő győzelmet arattak a török csapatok felett. Siklós hírszerzési és hadianyag központ lett. Siklós lerombolásának terve 1688. szeptemberig még többször felbukkan a haditanács irataiban.

1698-ban Siklóst Aeneas Sylvius Caprara gróf császári tábornagy, a bécsi haditanács alelnöke kapta. Ekkor kezdődött meg a várkastély barokk átépítése, ekkor épült meg az állandó híd a barbakánig. 1704 júniusában Esterházy Antal kuruc csapatai harc nélkül elfoglalták a várat, de szeptemberben Heister visszafoglalta. 1705-ben Vak Bottyán kurucai vették be, de 1706-ban már ismét a labancoké volt a vár. 1707-ben ismét kuruc kézen volt, a császáriak 1708 februárjában foglalták vissza.

1728-ban a Caprara örökösöktől a Batthyányiak vették meg 96200 forintért. Batthyány Kázmér 1848-ban kormánybiztos, majd Kossuth külügyminisztere. Ezért a szabadságharc bukása után elkobozták a birtokait, ő külföldre menekült. 1987-ben hamvait hazahozták és a siklósi vár kápolnájában helyezték örök nyugalomra. Csak 1860-as évek amnesztiája után kapják vissza a Batthyányak. Tőlük 1873-ban Benyovszky Lajos pozsonyi ügyvéd vásárolta meg. Benyovszky Lajos rokona volt a híres utazónak, madagaszkári királynak, gróf Benyovszky Móricnak.

1943-ban tiszti üdülővé alakították. Az 1950-es évek közepéig üresen, megrongálva állt az épület. Felújítása 1956-ban kezdődött, múzeumot, szállodát, éttermet létesítettek benne. Itt forgatták a Tenkes kapitánya c. sorozatot. 2010 és 2011 között a várat felújították.