Marcellvár :: Magyar várak, kastélyok, templomok leírásai, galériái

A régészeti kutatás szerint a vár helyén már a vaskor végén, i.e. 200 körül egy megerődített telep állt. Ennek a sáncait felhasználva épült Marcellvár a 654 méter magas, Zelena Hura nevű hegyen. A vár viszonylag nagy területű, 128 x 103 méter átmérőjű, szabálytalan ovális alakú. A falmaradványok vastagsága néhol eléri a 2,3 métert.

A középkori vár építésének idejéről megoszlanak a vélemények. Fekete Nagy Antal és az 1959-es ásatást vezető Belo Polla szerint az még a tatárjárás előtt elkezdődött. Münnich Sándor véleménye szerint a várat a tatárok ostrommal foglalták el a védekező helyiektől, ez azonban sem történeti, sem régészeti adatokkal nem bizonyítható.

Fügedi Erik szerint a várat még IV. Béla kezdte el építeni, majd egy Marcell nevű helyi nemesnek adta ("Marcellnak, aki elsőnek művelte meg azt a földet"), de az építkezés megszakadt. A király 1250. október 7-i oklevele szerint a vár építése ekkor már sok éve állt (ez talán a tatárjárás előtti építkezés teóriáját erősíti). "A megyebeliek királyi felszólításra és buzdításra sem kezdtek hozzá a vár befejezéséhez és nem őrizték, sőt azt hozták fel, hogy nem képesek az építési terheket viselni." Felmerült az is, hogy le kellene bontani a félig kész falakat, nehogy rablók tanyája legyen. Ez nem történt meg, hanem két faluval együtt a szepesi prépostnak adta, aki szintén nem sietett a vár felépítésével.

Dénes József felveti, hogy a magyar krónikák egy 1095-ös esemény kapcsán említenek egy Marcell prépostot, akit I. (Szent) László lengyelországi követségbe küldött. Lehetségesnek tartja, ha a krónikában szereplő Marcell a szepességi vár névadója, akkor talán éppen Szent László alapíthatta a szepesi prépostságot.

IV. László 1278-i oklevele megerősíti a nagyapja adományát, de rosszallóan jegyzi meg, hogy "bár a várépítésben egyáltalán nem történt haladás".

1346. május 12-én Pál comes országbíró oklevele megemlékezik a várhelyről: "János mester prépostot öregség és gyengeség sújtja, emiatt Marchelwara és földjei ügyében Wyllermus apáttal és konventjével tovább pereskedni nem tud, ezért a prépost a pertől eláll, és Marcelwara várhelyet és földjeit Wyllermus apátnak és a Scepus-i konventnek teljes joggal átadta saját élete idejéig birtoklásra és békés megőrzésre, megengedve a szepesi egyháznak és az ő préposti utódainak, hogy ha ő meghalna v. egy másik egyház javadalmába kerülne, e várhelyet és földjeit a szepesi egyház joga nevében visszaigényeljék. A prépost a szepesi egyház ezen várhely és földjei ügyében kiadott okleveleit a maguk erejében hagyta."

Slivka-Vallasek szerzőpáros szerint ez után a vár a savniki cisztercita apátság tulajdonába került, akik felújították. Ez után nincs adat a várról, valószínűleg elhagyták.

1450-ben a huszita bratyk vezére, Axamit Péter szállta meg az akkor "Tabor"-nak nevezett várat és innen fosztogatta a környéket. 1453-ban Aeneas Sylvius, a későbbi II. Piust pápa több levelében a rablók fő székhelyének nevezte, Axamitot pedig "Bohemus latro insignis"-nek. 1453 májusában V. László király az ifjú Hunyadi Lászlót bízta meg Axamit huszitáinak a megfékezésével, ugyanekkor utasította Kassát, Bártfát és Késmárkot, hogy segítsék a királyi hadat. Bánlaky szerint a Hunyadi csapatai Marcellvárát is támadták, de sikertelenül. A lőcseiek végül 1456-ben megszállták és lerombolták a várat. Az 1959-es ásatásokkor számos fegyver és érme lelet bizonyította a vár használatát a 13. századtól a 15. század második feléig.

Megközelítése