Pécsvárad: erődített monostor

Pécsvárad már az ősidők óta lakott hely volt. Az őskorban a lengyeli kultúra népei laktak itt, az ókorban a római jelenlétre a feltárt római villák a bizonyítékok. Pécsváradon már Géza fejedelem korában egy földvár állt, amely egy fejedelmi udvarház központja volt. A földvárnak a nyomait megtalálták.

A monostor alapítása 998-ra tehető, a felszentelésérnek időpontjáról több verzió is van, az egyik az eredeti formájában elégett, többszörösen átírt alapítólevél, mely szerint 1015-ben történt. Az 1192-95 körül íródott Pray-kódex (*) azon része, amely a korábbi Pozsonyi évkönyv eseményjegyzékét tartalmazza, ezt írja: "Dedicatum est monasterium S. Bencdicti et Stefanus rex mortuus est et Petrus in regem elevatur" - azaz felavatták Szt. Benedek monostorát, István király meghalt, és Pétert királlyá választották. Tehát itt a felszentelés éve 1038. (* A Pray-kódex tartalmazza a Halotti beszédet is, és egy rajzon egyes kutatók szerint torinói leplet!)

István király Nagy Legendája (1083 körül) így írja le az alapítást: "... Ascericus abbas ... ad radicem Montis Ferrei cenobium sub titulo sancti patris Bencdicti construxit..." - azaz, Asztrik apát ... a Vashegy lábánál Szt. Benedek atyáról elnevezett szerzetesházat épített.

Aba Sámuel fia, Domoszló herceg adományokkal és két faluval támogatta a monostort. Halála után először a közeli Mindszentek templomban temették el, majd a monostor templomának felépültekor a monostorban.

II. Béla király Pécsváradon talált menedékre és 2 évig élt itt, miután apja, Álmos az 1220-as évek közepén Bizáncba menekült.

1157-ben II. Géza uralkodása alatt Gaufréd pécsváradi apátnak tizedpere kezdődött Anthimus pécsi püspökkel, amely perben a király Pécsvárad mellé állt. E per azért bír nagy fontossággal, mert miután Gaufréd apátsága idején a kolostorban pusztító tűz miatt minden oklevél megsemmisült ( István király, Domoszló herceg, I. László és II. Béla okleveleivel), Gaufréd utóda, Thuross ispán fia: Péter apát állítólag az e perben használt másolatokat használta fel az adományok rekonstruálásához. II. Géza oklevelének eredetije azonban nincs meg, ezt csak a legközelebbi, II. András korában 1228-ban kieszközölt megerősítés továbbszármazott szövegéből ismerjük.

II. Géza fia, III. István a bizánci hatalmi törekvésekkel szemben délre vezetett hadjáratai (1161 - 1173) során egy alkalommal a pécsváradi monostorban is tartózkodott, és templomában oltárt alapított.

1212-ben a pécsváradi apát a hosszúhetényi szerviensekkel pereskedett ,akik annak a 200 vitéznek a leszármazottai, akik az alapítólevélben szerepeltek. A hetényiek nem kívánták szolgálni az apátot, mivel ők szabad emberek, s így csak a királyt kötelesek szolgálni. A hosszas pereskedés megegyezéssel végződött: a hetényiek megtarthatták birtokaikat, de katonai kíséretet adniuk az apátnak.

Az első ismert pápai megbízást a pécsváradi apát 1215-ben kapta. A győri püspök a pécsváradi és a bakonybéli apátok pápai bírókként jártak el a pannonhalmi és somogyvári apátok közötti perben.

A pécsváradi apátság gazdasági és politikai tekintélye járult hozzá ahhoz, hogy 1233-ban részt vehetett a jelentős anyagi haszont jelentő beregi sóegyezmény megkötésében.

1252-ben Pécsvárad volt apátját, Favust választották apátjukká a pannonhalmi monostor szerzetesei. Ez a választás is azt mutatja, hogy a Vashegy tövén mintaszerű szerzetesi élet folyt, és ott kiváló szerzeteseket neveltek. Favus lehetett a monostor feje a tatárjárás idején is, mert bizonyos vonatkozások azt jelzik, hogy közvetlenül átélte az akkori pusztításokat. Pécsvárad tatár pusztításáról nincs adat, de a térséget érte tatár támadás.

1254-től egészen 1526-ig hiteleshely volt Pécsvárad, számos okirat maradt fenn a pécsváradi konvent működéséről. Az iratokat itt olvashatja.

Amikor Dénes nádor 1274-ben Székesfehérváron újból átírva kiadta a tihanyi apátság Szent Lászlótól származó kiváltságlevelét, bevezetőben az eljárás indoklásául előadta, hogy a királyt - IV. Lászlót a pannonhalmi, pécsváradi, szekszárdi, tihanyi és más bencés apátságok arra kérték, állítsa helyre, adassa vissza a tatárjárás óta elvett birtokaikat.

1316-ban Károly Róbert hadai Pécsváradon táboroztak, a király itt adott ki egy oklevelet Csata fia Imre comes részére. Ennek az oklevélnek a keltezésében olvashatjuk első ízben a XIII. században megszületett Pécsvárad nevet "Datum in Campis prope Pechwarad". Miklós apát 1322-ben kieszközölte a királynál a XIII. századi alapítólevél megerősítését és kiadását. Az oklevélben a falu neve a következőképpen tűnik fel: "Abbas de Pechwaradino".

A mohácsi csata után a fokozódó török veszély miatt a szerzetesek 1539-ben elhagyták a monostort, melyet 1531-ben Szapolyai János király elkobozott a korábbi tulajdonosától András apáttól és a pálos rendi Martinuzzi Fráter György a gondjaira bízott. A szerzetesek soha nem költöztek vissza a monostorba.

1543-ban Ferdinánd király Fráter György ismételt kérésére jún. 24-én Werbőczy Imre személyében védelmébe vette a várat. Ténylegesen viszont nem történt meg a vár megszállása, mert a török Valpó ostroma után Siklós felé nyomult. Mivel a monostor falai nem voltak alkalmasak komolyabb ostrom kiállására, ezért Fráter György a török közeledtének hírére meghagyta embereinek, tegyék hasznavehetetlenné a várat, melyet a törökök így is becsesnek tartottak. Horváth Sándor pécsváradi kapitány jún. 26-án felrobbantotta a falakat és embereivel elmenekült. A romos monostort a törökök nem használták, nem javították ki a falakat. Az állaguk a török hódoltság ideje alatt tovább romlott.

1686 után a török hódoltság megszűntével I. Lipót a monostort idegeneknek ajándékozta. Zinzendorff Konrád kölni érsek állíttatta helyre 1729-ben, ekkor készült az új kapu. Az apátság megszűnt, de az apáti címet a jövedelmével együtt adományozták.

Mária Terézia Közalapítványi Uradalmat hozott létre, a Budai Tudományos Egyetem fenntartása lett a feladata. 1945-1969-ig az állami erdészet központja lett. 1957-től 1987-ig tartottak a régészeti kutatások a monostor területén . Feltárták és láthatóvá tették a török időben ledőlt épületek alapfalait, restaurálták a 10. századi épületet a kápolnával, kialakították a kőtárat, látogathatóvá tették a monostor megmaradt részeit.