Pocsaj területén és határában több várhely is található. Okleveles források szerint Pocsajon már a 15. század első felében állt egy castellum. Luxemburgi Zsigmond 1425-ben engedélyezte Csire fia Jánosnak és Lászlónak, hogy katonai érdemeikért valamelyik birtokukon, különösképpen Pache-n kőből vagy fából várat építtessenek ("Quod ipsi vbi cumque intra limites propriarum possessionum eorum: et signanter in facie praenominate possessionis ipsorum Pache vbi maluerint Castrum seu fortalicium Lapideum vei ligneum sicuti eis placuerit construendi edificandi tenendi et possidendi plenam habeant potestatem facultatem praesencium nostrarum literarum vigore et testimonio mediante."). 1553-ban Csire Ferenc magtalan halála után I. Ferdinánd a castellumot Dobó Istvánnak és Tahy Ferencnek adományozta, a hozzá tartozó birtokokat pedig kettőjüknek és nagymihályi Ödönffy Lászlónak. 1554-ben Tahy Ferenc, akkor főlovászmester a maga birtokrészét 3000 forintért átengedte Dobó Istvánnak. A castellum későbbi sorsáról nincs adat, talán a 15 éves háború alatt pusztult el.
1619-ben Rákóczi György, mint Lorántffy Zsuzsanna férje kapta az uradalmat a pocsaji részbirtokkal együtt, és 1629-ben hajdúkat telepített ide.
1641-ben a Berettyó és az Ér összefolyásánál I. Rákóczi György erdélyi fejedelem és Lórántffy Zsuzsanna épített castellumot egy korábbi földvár területén (ez talán a korábbi castellum volt). A vár stratégiailag jó helyen épült, a Nagyváradot Debrecennek összekötő utat ellenőrizte. A fejedelem titkára, Szalárdi János krónikájában leírta az építkezést: "Csak közel azért az hídon felül napkeletrül, a mint a Berettyóval az Ér vize egybenszakad, annak szegletiben igen alkalmatos helyen levén egy nagy töltésű régi puszta Földvár, annak jó alkalmatossága nagyon megkedveltetvén, arra be az Éren által híd és emeltsős kapu építtetvén, a földvár közepin igen fris fejedelmi kő épületeket, alól hatalmas jó pinczéket, azon felül tisztességes úriházakat, és azon felül ismét annál frisebb házakat mind boltozatokra, felül mindenestül veres cseréppel héjjaztatván, parancsolt vala építtetni. Négy bástyái azután mind földhantokkal regulariter rakattak, és felépíttettek vala. És azokra Fehérváratt huszonnégy mind egyforma középszerű lövőszerszámok öntettek, s készíttettek vala." Lórántffy Zsuzsanna gyakori vendége volt a várnak, több levelét is innen keltezteti.
1646. május 17-én az építkezést felügyelő Debreczeni Tamás jelenti úrnőjének, hogy az udvarház alapozásához hozzáfogtak. Ebben az évben épültek az alap- és pincefalak. 1647 tavaszán az udvarház körül az erődítések építése is megkezdődött. Május 11-én I. Rákóczi György Bartholomaeus Maxell főtüzérmestert küldte több vár erődítéseinek és felszerelésének ellenőrzésére: "menjen Pocsajban, s ott az udvarház környékét négy jó reguláris s illendő kasamátás földbástyákra fundálja, s földből csináltassa itt is jó dispositióval hagyván az Pocsaji épületet". Rákóczi Pocsajban az ekkor általánosan elterjedt téglalap alaprajzú, négy sarkán egy-egy kiugró, kazamatás bástyával kiképzett erődítménytípust építtette meg. Az erődítmény építése 1650-ben fejeződött be.
1653-ban jeles esemény helyszíne volt a castellum: itt tartotta lakodalmát Apaffy Mihály későbbi erdélyi fejedelem Bornemissza Annával.
1660-ban a II. Rákóczi Györggyel való végső leszámolásra készülő török egyik serege Szejdi budai pasa vezérlete alatt Pocsaj mellett vonult Nagyvárad ostromára. A pocsaji castellum jól fel volt fegyverezve, a környék lakossága is ide menekült. A várat őrző hajdúk Pósa György kapitány vezetésével rajtaütöttek a már elvonult török sereg utóvédjén, erre a felbőszült pasa visszafordult és május 9-én ostrommal vette be az erősséget. A férfiakat megölték, a nőket és gyermekeket elhurcolták. A pasa leromboltatta a várat. Szalárdi így írta le a pusztulást: "hogy ugyan valóban hírét hagyhassa Pocsaj várán, az föld bástyáit rútul levonatta és széjjelhányatá, az kőből mind boltozatokra építtetett, veres cseréphéjazat alatt levő igen gyönyörűséges fejedelmi fris házakat is egész félig, ha nem alább, maga szemei előtt lehányatá, rontatá".
Várad elfoglalása után az új pasa kijavíttatta és megerősítette a castellumot. Ortelius 1661-ben be is számolt róla: "Szinán pasa, most már mint Várad igazi pasája és parancsnoka (két mérföldnyire onnan Jászó felé) Pocsaj ból, egy egyébként is kis kastély ócskából olyan erősséget építtetett, amihez foghatót vélhetően az egész magyar királyságban nem találni, és ezen naponta 3000 körüli ember dolgozott. Ez elsőben és egy részről köröskörül széles, nagy és magas bástyákból állt vizesárokkal. Másodjára van a sánc a maga vizesárkaival. Harmadjára egy külső sánc hasonlóan vizesárokkal. Ekörül fél mérföldnyire csupa mocsár, amelyen át egyetlen járóút, éspedig egy híd készült, amin egymás mellett három szekér mehetett". A híres török utazó, Evlia Cselebi 1664-ben átutazott a környéken: "Pocsaj vára. Az építőjét nem tudom, de régidő óta Erdély királyainak uralma alatt állott, most pedig a váradi ejáletben van ... Vára egy tó partján, négyszögű erős épület, szép bástyákkal. Jelenleg a várban szép deszkatetejű házak és templomok vannak. Külvárosát is árok és erős kerítés veszi körül".
Pocsaj Váraddal együtt 1692-ben került vissza keresztény kézre. A megyei urbáriumban ezt írták róla: "Bocsay nevezetű mezőváros a fenséges Rákóczi fejedelem birtoka, mai napig lakatlan, nem tudni hány év óta. Erőssége ma is fennáll, de már Őfensége fegyvereivel felszerelve. Kocsmáitatása Rákóczi fejedelem joga. Kocsma, mészárszék és malom nincs, mert elpusztultak."
Az 1702-es urbárium már romosnak mondja: "Volt itt egy Rákóczi-féle, kőből való várkastély minden hozzávalóval ellátva és vízzel körülvéve. Számos év óta romban áll, és csak omladékok és falak állnak. A Berettyó folyón egy három kőre járó malom".
1711-ben elkobozták a Rákóczi vagyont, valószínűleg az udvarházat körülvevő sáncokat is ekkor hányták szét. 1731-ben az urbárium megemlíti a várat: "A Berettyó folyó fölött van egy híd (amelytől vámot szednek), körülbelül 300 öl hosszúságú, amely még az 1722. évben fából készítve újból épült. Pocsaj várának romjai az említett folyónál, egykor falakkal megépítve és árokkal övezve a hajdan itt állott erősség emlékét őrzik, ahol még felismerhető a kétszintes építmény tágas pincékkel ellátva". Az épületet 1750-ben vámház céljára emeletes formában újjáépítettek. A 19.-20. század fordulóján a romos épületet a környék lakói építőanyagként széthordták.
Az első katonai felmérés térképén még látszódnak az erősség sáncai, a második felmérésen már csak az egykori udvarház épülete. 1998-ban kisebb feltárás volt a vár területén, de teljes körű felmérés a beépítettség miatt nem volt lehetséges. Ma már csak a házak telkeinek határában érzékelhetők a vár nyomai és egy boltozott pince maradt meg a Rákóczi u. 8. alatti udvarban.
Források: Détshy Mihály: A pocsaji Rákóczi-udvarház (Bihari Múzeum Évkönyve 3. (Berettyóújfalu, 1982)); Dunka Sándor - Papp Ferenc: A Berettyó vízgazdálkodásának és jeges árvizének története (Vízügyi Történeti Füzetek 17. Budapest, 2008); Dankó Imre: A Körösköz-Bihari hajdúság (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 8-9. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1959); M. Nepper Ibolya-Lóki József-Rácz Zoltán: Kutatások a "Hídközi vár" (Rákóczi vár) területén Pocsajban;
Pocsajon, a Rákóczi u. 5. szám alatt, a kertben található az egykori castellum pincéje. Magánterület, egyeztetni kell a látogatás előtt.
Szélesség: N - 47°16'41.6"
Hosszúság: E - 21°48'16.2"