Sopron Szentlélek-templom

A soproni Szentlélek-templom gótikus külseje barokk belsőt takar. A templom első említése Pál soproni plébános 1406. jan. 27-én kelteztetett elismervényéből ismert. Valószínűleg a Sopronban 1250-ben megtelepedő johannita lovagrend alapította az ispotályuk templomaként, de nem sokáig bírták (a johanniták 1346 és 1349 között elhagyták a várost). A városplébánosok telkén épült fel és az ő házikápolnájuknak számított. 1419-ben Lang András soproni polgár Kovács utcai házát fél-fél arányban a Szent Mihály- és a Szentlélek-templomok építkezéseire adja. Szentlélekről nevezett főoltára Turnhofer Tamás soproni polgármester és bíró közreműködésével készült, a nyugati homlokzat ablaka fölötti festett felirat 1421-ben mint a kápolna építőjéről emlékezik meg ("Anno Domini MCCCCXXI hanc capellem edificavit Thomas Tornhoffer").

1446-ban említik a templom Szent Péter és Szent Pál oltárát, amit Simon soproni káplán bírta javadalomképpen. 1452-ben Franknói Pál özvegye végrendeletében meghagyta, hogy a kicsiny Szentlélek-templomba orgonát állítsanak.

1476-ban említik a Szentlélek templomban elhelyezett könyvtárat. A könyvtár majdnem teljesen elpusztult, de ismert belőle a 13. századból a Szent Imre legendát tartalmazó kézirat, amely a 16. században Rein-be került és ott maradt fenn.

A 15. század végén a templom tetőszerkezetét javították vagy átépítették, ehhez Tirolból hozták a gerendákat (1494-ben vágták ki őket).

A Hétfájdalmú Szűz oltárát Peck Kristóf városplébános 1519 júl. 29-én alapította.

1605-ben Bocskai hadai ostromolták Sopront, ekkor a templom is megsérült. A város lakosságának a nagyrésze ekkor már evangélikus volt, akik nem akarták anyagilag támogatni a templom javítását. Végül 1608-ban Mayr Gáspár városplébános lemondott a Szent Mihály templom használati jogáról, csak a Szentlélek-templomot tartotta meg. 1627-ben a város segítségével állították helyre.

1666-ban Folnay Ferenc végszendrői püspök, vasvári és türjei prépost, végrendeletében vagyonából 193 császári forintot adott a templomnak, mely összegből a városi tanács nemcsak az orgonát javíttatta, hanem abból 3 antipendiumot, 4 oltár gyertyatartót és egy kis harangot is szerzett be. 1666 után Zichy László két harangot öntetett és aranyoztatta a főoltárt. A Szentlélek-templom 1673-as renováláskor a tornyára a kereszttel együtt kakas is került. 1674-ben a katolikusok visszakapták a Szt. Mihály templomot, így a templom jelentősége csökkent.

1750-es években Dorffmeister tanára, Joseph Ignaz Mildorfer festette a soproni Szentlélek-templom A Szentlélek eljövetelét megjelenítő főoltárképét és Piéta-oltárképét. Ekkor készült el a főoltár is. 1754-ben megépült a sekrestye. 1767-ben áthozták a Szt. Mihály templomból a faköpenyes Mária szobrot, amely most is a főoltárt díszíti.

1782-ben az egyhajós, sokszög-szentélyű épület barokk átépítésen esett át: meghosszabbították és a most látható boltozat is akkor épült. A falakat Dorffmaister István barokk stílusban kifestette ki.

A soproni Szentlélek-templom külső tatarozási munkálatai keretében 1956—57-ben feltárták és restaurálták a templom barokk-korban eltüntetett gótikus homlokzati részleteit. A déli oldalhomlokzaton előkerüli csúcsíves ablakkeretezéseket nyersen hagyva mulatták be, a nyílásmezőt pedig a vakolat sík mélyítésével hangsúlyozták, miután megnyitásukat a belső barokk architektúra és értékes falfestés nem tette lehetővé. Jelentősebb volt a nyugati főhomlokzaton az egyszerű barokk kapukeret alatt megbúvó csúcsíves kőkeretnek, felette pedig egy nagyméretű háromosztású gótikus ablaknyílásnak és töredékeinek feltárása. Az elszűkített nyílások kibontásakor előkerült elegendő töredék alapján a restaurálást irányító Szakál Ernő szobrászművész e nyílásokat és keretezéseiket rekonstruálta, és ezzel a főhomlokzat visszanyerte eredeti középkori képét.

Cikk szerzője: Szöllősi Gábor