Szólád

A Somogy megyei Szólád régi temetőjének a helyén egy kettős sáncolású, jó megtartású várhely található. Történeti adat nem ismert róla, a vár jellege alapján középkori. A helyi hagyomány Szt. László királyhoz, vagy egy török kori vámhelyhez köti.

Szólád település és környéke már a bronzkorban (Péceli kultúra, kisapostagi kultúra, stb.) és római korban is lakott volt. A langobárdok kivonulása után az avarok jelentek meg, Szóládon is került elő temetőjük.

Szólád neve írott formában II. András 1229-es, a pannonhalmi apátság és a székesfehérvári káptalan birtokviszonyait rendező oklevelében tűnik fel: "villa Zoulat et alia S. Nicolai de Zoulat". E szerint osztott település volt. 1236-ban a szóládi templomról esik említés. A tihanyi apátság 1390-ben, az 1092-re hamisított birtok összeírásában Nezde és Tárd mellett a személynévi eredetű Szólád is szerepel. A török időkben a település osztott tulajdonú volt, az 1536. évi dikális adóösszeírásban 7 adózó portájából 4 a gordovai Fánchyaké, 2 a székesfehérvári őrkanonoké és egy pedig Pekry Lajosé volt. Szólád és környéke 1545. őszén Balatonendréd elfoglalása idején került török uralom alá és a koppányi szandzsák része lett.

A várhely teljes területe 100 x 85 méter, 0,64 ha, a belső terület 80 x 56 méter, 0,36 ha. Az árok szélessége 7-8 méter, mai mélysége 1-1,5 méter. Az árok egy lekerekített téglalap alakú területet vesz körbe, közepén egy kis mélyedéssel. Délkeleten az 1 méter mély földút zárja le a vár területét, itt árok nem látható. Az erődítés kora és szerkezete egy ásatással lenne lehetséges.