Oroszlánkő vára

"A Vágh folyóval egyenközü irányban a község fölött egy fűvel benőtt meredek lejtőből egy tökéletesen meredek sziklafal emelkedik, melynek hossza legalább három kilométer. Ezen sziklafal tetején áll a vár. A szúlyói hegycsoport és az oroszlánkőí sziklafal az egész megyében a legmagasabbak s majd mindenhonnan láthatók." - Könyöki József, 1882

A Fehér-Kárpátok 897 méter magas rendkívül meredek sziklaszirtjén találhatók Ororszlánkő várának romjai. Az alsóvár kapuja 805 méteren van, a kicsiny alapterületű felsővár tornya majdnem 100 méterrel feljebb található, ahova sziklába vágott lépcső vezet. A felsővár kis bejárati kapuját az utat elzáró sziklába fúrták bele.

1244. máj. 23-án az örökös nélkül elhunyt Előd fia Lesták Pruska nevű földjét (amin a vár felépült) IV. Béla Bogomér trencséni ispánnak adományozta annak a tatárjáráskor és a lengyel herceg segítségére küldetésekor szerzett érdemeiért. Bogomér építtethette a sziklagerinc keleti csúcsán a nagyjából négyszög alakú, 6x6 méter alapterületű tornyot, melynek pincéjét teljesen a sziklából faragták ki. A toronynak 1 m vastag falai voltak.

Ororszlánkő várának első említése Csák Máté Bolondócon [Beckó] 1316-ban kiadott oklevelében szerepel "Oruslanku" formában. Ebben az oklevélben Matheus [Máté] nádor megparancsolja Albertusnak, hogy tüstént küldje ki fiát Kassa [Kasza], Oruslanku [Oroszlánkő], Lednuche [Lednic], Bestruche [Vágbeszterce], Hrychov [Hricsó], Lytwa [Litva] és Strechun [Sztrecsén] várkerületeibe (prouincie), és Matheus ottani jobbágyaitól minden egyes mansio, illetve curia után egy trencséni mérő zabot és egy szekér szénát gyűjtsön be, és haladéktalanul vigye Trencsénbe. A nagyúr valószínűleg 1302-ben szerezte meg, amikor a cseh Vencel király egész Trencsén megyét neki adta.

Csák Máté 1321-ben bekövetkezett halála után Oroszlánkő is királyi vár lett. Első királyi várnagya a Héder nembéli Köcski Sándor országbíró lehetett, aki (Vág)Beszterce és a környékbeli várak urának nevezte magát ("comes Alexander iudex curiae domini Caroli regis, castellanus in Byztricha, nec non aliorum quam plurimorum castrorum penes fluvium Waag")

Az 1396-os török hadjáratban Stibor vajda nem csak kardjával, hanem 3000 forintnyi kölcsönnel is segítette Zsigmondot, aki ezért Oroszlánkő várát adta a vajdának zálogba. A záloglevél kikötötte, hogy sem ő, sem örökösei nem idegeníthetik el, adhatják el vagy zálogosíthatják el uralkodói beleegyezés nélkül. Ezután valamikor visszakerült a királyhoz, mert 1404-ben már Garai Miklós nádor kezén van.

A 14. század folyamán a szűkös felsővár kiépült a keskeny sziklagerincen. Valószínűleg már ekkor elkezdhették a 90 méterrel alacsonyabb sziklapárkányon az alsóvár kiépítését.

1424. május 25-én Zsigmond feleségének, Cillei Borbála királynénak adományozta Trencsén várát és az egész megyét, Szucsát, Oroszlánkőt, (Vág)Besztercét, Hricsót, Sztrecsényt, Óvárt és a lerombolt Budatint ("... videlicet Trinchiniensi cum comitatu Trinchiniensi, necnon Zucchya, Orozlankw, Bistricia, Hrycchow, Strechen et Owar vocatis ac tenutis, possessionibus, villis et pertinentiis cuiusdam castri Bugyetin nuncupati nunc certis de causis in suis edificiis rupti, destructi et aboliti locoque et situ eiusdem castri, loco et respectu aliorum quorundam castrorum ac civitatum, opidorum, districtuum, possessionum...").

1434-ben Szentmiklósi Pongrác Oroszlánkő és Budetin zálogos ura, Blatnica királyi várnagya. 1435-ben már ismét Borbála királyné kezén van a vár, ekkor emőkei Zobonya Miklós a várnagya, akit a lévaiak [illavaiak] zsarolással és eretnekséggel, tehát nyilván huszitizmussal vádolnak.

Zsigmond halála után Habsburg Albert elkobozza anyósa birtokait (hogy az "gonoszságában kevesebbet árthasson"), és 1439. jún. 11-én feleségének, Luxemburgi Erzsébet királynénak adományozza őket ("Idem Albertus Conthorali suae Elisabeth arcem et vrbem Trenchin, Leua, Castrum Szucha, Oroszlankew, Byztricze, Strechen, ciuitales item Warinuin, Solnam, et Castrum Owar confert."). A királyné rokonának, Cillei Ulriknak zálogosította el. 1447-ben Castrum Lebenstain néven szerepel abban a Bécsben kiadott oklevélben, melyben Cillei Ulrik és Szentmiklósi Pongrác békét kötnek Hunyadi János közbenjárására.

1454-ben egy oklevélben "Castrum Orozlankew, alias Vrsatecz" néven szerepel. Ebben az évben Hunyadi János 13000 aranyforintért kiváltotta a Cillei Ulriknak elzálogosított Trencsén várát, (Vág)Besztercét, Illavát, Oroszlánkőt, Sztrecsényt, Szúcsát és Zsolnát, így ezek mind az ő zálogbirtokába jutottak.

1457-ben V. László a fogoly Hunyadi Mátyást csak úgy lenne hajlandó kiadni a Hunyadi-pártnak, ha a Hunyadiak visszaadják a Trencsén megyei királyi várakat, köztük Oroszlánkőt.

1461. 07. 03-án Hunyadi Mátyás utasította a nyitrai káptalant, hogy vezesse be Thepla birtok és Oroszlánkő vár birtokába Radowesicz-i Vencel fiát, Libak Mátyást. Az oklevél szerint Oroszlánkőt még Hunyadi László ígérte oda Libaknak. A vár viszont Szlopnai Gáspár és Menyhért kezén volt. A jogalap nem derül ki a korabeli forrásokból.

Mátyás király 1462. 02. 14-i oklevele szerint Radovesici Libák Mátyás 1461. nov. 11-e körül elfoglalta Oroszlánkő ("Orozlankew") várát Szlopnai Gáspártól és Menyhérttől. A király elrendeli Trencsén megye comesének az eset kivizsgálását, és ha igaz, akkor zárják ki Libákot a várból és adják vissza a Szlopnaiaknak (oklevél). A Szlopnaiak később Oroszlánkőieknek is hívják magukat.

1478.09.15-i oklevelében Mátyás király meghagyja a nyitrai káptalannak, hogy Oroszlánkői Menyhértet a trencsénmegyei Oroszlánkő várba és tartozékaiba iktassa be. Ezzel az adományozással Oroszlánkő megszűnik királyi vár lenni.

1509-ben II. Ulászló felmenti a Szlopnaiak jobbágyait az adózás alól 3 évre, hogy azok erősítsék és ellássák a várat ("pro munitione et defensione castri pernecessarii").

Oroszlánkő vára a Szlopnai család fiágát illette, de az oldalágak is pereskedtek a birtokért. A Csuzyak megnyerték a pert 1547-ben és Csuzy András meg is ostromolta a várat, de Oroszlánkői János visszaverte a támadást. A vár az Oroszlánkői család kezén maradt.

1555-ben egy jelentés szerint Oroszlánkő várában mindössze 1,5 font lőpor volt.

Oroszlánkői Miklós 1576-ban bekövetkezett halálával a család kihalt fiágon. A várat és birtokát a rokon Jakusits Ferenc győri alkapitány kapta meg adományként 1576. május 5-én. Ez ellen a nőági örökösök sikertelenül tiltakoztak. Ebben az időben több inventárium is készült, melyek szerint a vár a közelmúltban leégett, belső felszerelése alig van, és csak néhány fegyver található a várban.

A perek több évtizeden keresztül folytak, Nyita vármegye 1592-ben határozatot nyújtott be a királynak: "Oroszlánkő várát Őfelsége vegye el az új adományostól és adja vissza a törvényes örökösöknek". Ez ne történt meg. Végül a Jakusistok 1651-ben részben kifizették az Oroszlánkői örökösöket.

Az 50x60 méter alapterületű alsóvárban a 16. században reneszánsz palota és gazdasági épületek épültek (pékség, magtár, istállók és sörfőzde). Az egészet meglehetősen vékony, 1 méter vastag védőfal vette körül, csak az északi bejárati oldalt védő fal volt 1,7 m vastag. A nyugati oldalon hengeres és ötszögletű torony és egy lekerekített, hosszúkás ék alakú északi bástya erősítette meg. A külső és a felső vár közé egy részben sziklába faragott bástyán ágyúkat helyeztek el.

1663-ban a környéket fosztogató tatárokon Jakusits Imre Oroszlánkő várából meglepte és szétverte.

1680-ban Thököly hadnagya, Suhajda János a királypárti Jakusits várát rajtaütéssel elfoglalta és felégette.

Az 1683-ban felvett urbárium szerint az alsó vár sziklán épült, két emeletes, elég tágas, kő és faépületekkel, szükség esetén az úr lakhatására is. Az alsó vár egy emeletes, különböző szobákkal, erősen romos. Magtár, istálló 30 ló részére, két jó pince. Mindkét várban van csekély ciszterna. Tulajdonosa Jakusits Imre és felesége. Jakusits 1692-ben íródott végrendeletében szerepel, hogy a vár kijavítására feleségétől kapott kölcsönt visszafizette.

Jakusits Imre 1694-ben halt meg, Oroszlánkő visszaszállt a királyra. A birtokot 1695-ben az a stebingi Breuner Siegfried kamarai elnök vette meg 65000 forintért és 300 aranyért, akinek ekkor már Illava uradalma is a kezén volt. Az ekkor felvett leltár szerint az igen elhanyagolt várban 4 kis ágyú volt és 56 kézi puska.

1689-ban Breuer grófné lett a tulajdonos, majd ő nyomban átruházta vejére, aulendorfi gróf Königsegg Siegfrid Károly császári ezredesre.

1705. októberében a kurucok meglepték Oroszlánkő német őrségét és elfoglalták a várat.

1707. márciusában Viard vezérőrnagy csapatai Pruszkánál megverték Révay Imre hajdúit és sikertelenül ostromolták a várat. 1707 őszén Ocskay a sikeres beckói rajtaütése után megerősítette a még kuruc kézen lévő kis várakat: Lednicet, Kaszavárt, Oroszlánkőt, Vág-Besztercét, Biccsét, Budatínt, Óvárt és Lietavát. A várakat Óvár kivételével igen elhanyagolt állapotban és majdnem üresen találta. Eszterházy Antal Érsekújvárból október elején Winkler Vilmos ezredest indította 300 hajdúval és 8 tarackkal ezen várak helyőrséggel feltöltésére és megerősítésére.

De la Motte francia hadmérnök Rákóczi megbízásából 1708. tavaszán végigjárta a várakat. Főként a tüzérség és ellátmány volt a vizsgálat tárgya, de a kicsiny határmenti váraknál felmerült az is, hogy egyáltalán melyikben érdemes őrséget tartani. A jelentése szerint Oroszlánkőre csak élelmet kell szállítani, a 30 fős őrség évekig védheti. Lednicről ugyanezt írta. Biccse viszont nem védhető hely, csak az ellenségtől függ az elfoglalása.

A trencséni vesztes csata után aug. 10-e előtt Carl Hochberg von Hennersdorf császári altábornagy 800 emberével Oroszlánkő alá nyomult, de a vár nem adta meg magát. Az altábornagy Ocskay csapatainak hírére visszavonult. Rákóczi felszólította a megyéket személyes felkelésre a szétszéledt kuruc hadak pótlására. Trencsén vármegye rendjei aug. 21-én Zsolnán, majd aug. 29-én Oroszlánkőn tartottak gyűlést, melyeken kérték Rákóczit, hogy ne erőltesse a hadak toborzását és az adókat, mert a lakosság éhezik, bujdosik, a falvak kipusztulnak, mindnyájokat a végromlás fenyegeti. Végül az ismételt császári támadás szeptemberben érte a várat. A kuruc őrség parancsnoka, Madocsányi Miklós 3 napi ellenállás után szept. 5-én szabad elvonulás mellett feladta az erősséget. Az ostromló seregben volt a tulajdonos, Königsegg ezredes is. Közben az árulóvá lett Ocskay helyét Ottlyk György vette át. Ő 1708. szept.14-én utasította Paur Ferenc alezredest, hogy üssön a kuruc őrségtől üresen hagyott s most németektől megszállott Oroszlánkő alá. Ezután a kis sziklavárat a császáriak lőporral megrongálták és védhetetlenné tették. Többé nem is lett kijavítva. A köveit az évszázadok során a környékbeliek elhordták.

Egy 1761-ben készült térképen látható a felsővár rajza. Ezen még nagyjából épek az ottani épületek.

Báró Mednyánszky Alajos 1820 körül látogatta meg a romokat. "Ez a nem nagy vár vitathatatlanul Magyarország legmerészebb építménye. Körbe kerít - mint valami csigalépcső - egy folyvást elkeskenyedő hegykúpot, amelynek a csúcsán alig egy négyszögölnyi hely van, és még ide is egy helyiséget építettek, elé pdig a feneketlen mélység fölé félelmetesen kinyúló erkélyt."

Jelenleg az alsóvárban állagvédelmi munkák folynak, a felsővár a kihelyezett tábla szerint nem látogatható (2022).