Tiszaalpár

Tiszaalpáron a Templomdombon és a Várdombon már a bronzkorban erődített telep állt. A kb. 3500 évvel ezelőtti települést meredek partfallal és faszerkezetű sáncokkal védték, melyek a vatyai kultúra III. időszakában épültek. Ez a település a késő bronzkorban elnéptelenedett.

Alpár várát ("castrum Olpar") Salán (Zalán) bolgár vezér váraként már Anonymus is említi Gestájában 1200 körül. A régészeti kutatás azonban nem igazolta, hogy már a honfoglalás korábban állt volna a vár. Az 1970-es években történt ásatások során a 8-11. századokból származó leleteket nem találtak, ami a telep lakatlanságát bizonyította ebben az időszakban.

Rómer Flóris 1876-ban közölt rajzot Alpárról (galéria), Farkas Sándor 1888-ban kutatta és leírta, hogy a Tisza 1887. évi áradása a Várdomb "északi kiszögellő oldalát" ostromolta, amely "fal" sok leletet tartalmaz és a régészeti réteg 2 m vastagságát is megállapította. 1974-75-ben Bóna István a Várdombon végzett kutatásokat, 1977-ben Nováki Gyula.

Alpárnak, mint területnek az első okleveles említése I. Géza 1075-ös, a garamszentbenedeki monostornak tett adományleveléből ismert ("terram circa ... aquam Tiza, que vocatur Alpar"). Az oklevél nem említi az alpári várat, a határjárásban szereplő "terra alpar" a közép- és újkori Alpárfelső/FelsőAlpárral azonos. Alpár falu első említése III. Béla 1193—1196 között kelt görög nyelvű oklevelének latin nyelvű kivonatában található, amely III. Honorius pápa 1218. évi bullájába foglalva maradt ránk. Ekkor a falu tulajdonosa a szávaszentdemeteri monostor volt. Ez az oklevél sem említi a várat, amelynek ekkor már bizonyosan állnia kellett (Anonymus, régészeti leletek). Valószínűleg a várnak más volt a tulajdonosa, mint a falunak. A vár és Alpár falu is elpusztulhatott a tatárjárásban, egy 1266-os oklevél csak földként említi "terra Olpar"-t. Ezután újratelepült a falu, 1276-ban már "villa Alpar"-ként szerepel.

Alpár várának építtetője egy harmadik alpári birtok tulajdonosa a Csongrád megyében a 10. század vége óta birtokos Bár-Kalán (Calan-Chalan) nemzetség egyik tagja, talán éppen egy Calan nevű úr lehetett. Ez a vár a mai Várdombon épült a bronzkori sáncokra. Területe a mainál nagyobb volt, de az idők során a Tisza elmosta egy részét. Alakjában és anyagában a korai ispáni várak rokona volt, de azoknál kisebb méretben.  A Bóna - Nováki szerzőpáros az általuk és az előző ásatások alatt talált leletekre alapozva a következő megállapítást tette: "A leletek pozitív bizonysága szerint a XII. században emelték. Katonai-védelmi jelentőségét már a XIII. század közepén - nyilván a tatárjáráskor - elveszti, erre az mutat, hogy későbbi, XIV - XV. századi fegyverek és sarkantyúk nem kerültek elő a Várdombon. A késői cserepek és egy - sajnos elveszett - kályhaszem alapján a XV - XVI. századig lakták területét. Ekkor keletkezett a 10—20 cm vastag középkori járószint, amely 40-60 cm-re húzódik a mai felszín alatt. ... A Várdomb területe a török hódoltság idején már nem szolgált lakóhelyül, azóta sem lakják. Mivel a II. József-féle katonai felmérés idején a XVIII. század végén, ÉK-i fele már hiányzott, pusztulása, leszakadása a XVI - XVII. századra tehető."