Vágsellye

Szent István király által 1001-ben vagy 1002-ben kiadott pannonhalmi alapítólevél későbbi toldalékában szerepel Vág földje ("terra Wag"). Ez alatt az elnevezés alatt a mai Deáki területe, valamint Vágkirályfa, Vágsellye és Pered mai kataszterének egy része érthető. 1239-ben kelt oklevélben már az szerepel, hogy Salát Szent István és Szent László király idejében Wagnak nevezték. Ez a Sala megegyezik a mai Vágsellyével.

(Vág)Sellye a szomszédos Királyfa, Hosszúfalu és a kissé távolabbi Pered településekkel 1251-ben IV. Béla adományaként került a túróci premontrei rend birtokába.

1504-ben a bécsi és krakkói egyetemeken tanult Majtényi Uriel lett a prépost. Ő 1522-ben a településnek szabad bíráskodási jogot adott, a lakók 200 aranyért megváltották a jobbágyi kötelezettségeiket. Ezeket a kiváltságokat I. Ferdinánd 1536-ban megerősítette.

1529-ben Szulejmán szultán Bécs ellen vonuló hadai, 1530-ban Mehmed bég csapati pusztítottak a környéken. Vágsellye annyira elvesztette lakosságát, hogy újra kellett telepíteni. 1544-ben I. Ferdinánd Vágsellye mezővárost és a hozzá tartozó uradalmat az esztergomi érseknek adta, majd 1548-ban itt adott birtokot I. Ferdinánd király 14 naszádosának, akiket évi járadékkal is ellátott. A naszádosok a délibb megyékből érkeztek, egyikük Bácsból. 1551-ben a király megparancsolta a városnak, hogy ne merészeljék a naszádosokat adóval terhelni, ami bizonysága annak, hogy a város ilyen jogokkal rendelkezett, vagyis független volt földesurától, hiszen maga szedte be az adókat.

A 16. század második felében Kiliano Syröth de Mediolano milánói építész tervei alapján reneszánsz várkastély épült Vágsellyén, mely az esztergomi érsek nyaralója lett. A mester tervezte Thurzó Ferenc nagybiccsei várkastélyát is.

Vágsellye 1586. június 24-én került a jezsuiták fennhatósága alá, akik megkapták az egykori túróci prépostság birtokait. A Znióváralján létesített kollégiumukat 1598-ban Vágsellyére költöztették. 1599-ben a török veszély miatt menekültek el Sellyéről a diákok. 1601-ben a jezsuita rendházba küldték elöljárói Pázmány Pétert, a későbbi esztergomi érseket, hogy a katolikus hitet védelmezze.  1606-ban Rudolf császár elrendelte megerősítését. Pázmány Péter esztergomi érsek gyakran pihent itt.

1638-39-ben a törökök annyira elpusztították Vágsellyét és a környező településeket, hogy azok adómentességet kaptak.

Érsekújvár 1663-as eleste után Vágsellye stratégiai jelentősége megnőtt. 1664-ben a törökök a várost  és a hozzátartozó falvakat felégették, összes lakóját elhurcolták, a várkastélyban levő őrt is elvitték. I. Lipót 1665-ben elrendelte Vágsellye megerősítését, a munkákat de Souches tábornok felügyelte. Pozsony és Nyitra megyék lakosságát rendelték ki az építkezésre. A várkastélytól egy ágyúlövésre, a Vág partján épült fel a palánkvár, melyhez felhasználták a sellyei temető kerítéséből, egy temető végi régi kápolnából, a vecsei elpusztult templomból származó téglákat és faanyagot, valamint a környező falvakban található épületek köveit. A palánkvárat vizesárok vette körbe. Az erődítmény első parancsnoka Blaunizay Gáspár Sándor volt, a vár két részre volt osztva, külön a magyar és német katonaságnak. Ezt a várat a Vág áradása elmosta 1673 és 1675 között. Ez után a várkastély mellett épült fel az új erődítmény, mely annak része lett (galéria).  1676-ban a későbbi híres kuruc generális, Bottyán János a sellyei lovasok egyik zászlótartójakánt szolgált itt. Lipót császár 1675. október 6-án kiváltságlevelet adott a vágsellyei katonaságnak, amit a nagyszombati rektor sérelmezett. A jogi viták megoldásának érdekében a császár bérbevette az erődítményt és várost is.

1682-ben a vasvári béke meghosszabításáról szóló tárgyalások alatt a törökök Lipótvár, Guta és Vágsellye erődítéseit le akarták romboltatni a béke feltételekén. Természetesen ez nem történt meg. 1685-ben Bercsényi Miklós volt Vágsellye kapitánya.

A Rákóczi-szabadságharc kitörése után a kurucok 1703 végén, 1704 elején szállták meg először Vágsellyét. A nagyszombati vesztes csata (1704. december 26.) után Heister német csapatai foglalták el. Bercsényi 1705. január 8-án írta Rákóczinak: "Az hirekrül nem írhatok egyebet Nagyságodnak, hanem ugyan csak Sellyén van az németnek derekassabb vigyázója, Galántán az Haupt-Quartíl, — az többi széllyel az falukon. Az mint colimáihatom: Galánta , Sellye s a táján lehet 3000, vagy ad summum 4000;" Később azt jelentette, hogy a németek elvonultak Sellyéről. Az 1705. augusztus 11-én vívott pudmerici vesztes csata után Rákóczi a vágsellyei táborban csatlakozott a megvert kuruc hadhoz.

1707 tavaszán Somogyi Ferenc ezredeskapitány kuruc csapatai szálltak be Vágsellyére, Deákira és Peredre. Ugyanazon év júniusának első felében a vágsellyei sáncokban még mintegy 400 gyalogos tartózkodott. 1707 nyarán-őszén a Guido von Starhemberg tábornagy vezette császári csapatok kiszorították a kurucokat a Morva és a Vág folyók közéből. A tábornagy megszállta és megerősítette a Vág menti várakat, kastélyokat, hogy megakadályozza a kurucok portyáit. Vágsellyén is jelentősebb német őrség volt.

1708. március 16-án Bottyán azt jelentette Rákóczinak, hogy sikeres portyát küldött Vágsellye alá, ahol 12 rác foglyot ejtettek és 30-nál többet vágtak le. 1708 áprilisában ismét kuruc portyázókat küldött a Vágon túlra: Az melly portát penig innét Galánta felé küldöttem: mind Séllye és Galánta alá martalékot eresztvén, — sohonnét egy német vagy labancz ki nem jött, azt kiáltván az várokbúl: de kutyalelkűk, nem vesztek úgy reá, mint az minap! Más három rendbéli portám actu is túl vagyon. Júniusban Károlyinak írta: "Vágon túl való német minden helységekből öszvevevén harmadnapja magát: általment a Dunán, — Szeredben, Újhelyben és Séllyén hagyván valamelly gyalogságot s lovast is, a kik defensive legyenek;". Augusztus 8-i levelében Bottyán megemlíti, hogy Sellyéről a német Gutára ment, de a sáncokat nem rontották le. A vesztes trencséni csata után Vágsellyét ismét megszállták a császári csapatok. Novemberben felmerült, hogy Bottyán megtámadja Gutát vagy Vágsellyét, de végül erre nem került sor. Érsekújvár 1710. szeptember 24-én történt feladásáig még többször megfordultak a kuruc portyák Vágsellye alatt, de ez után már messze került a frontvonal a Mátyusföldtől.

Vágsellyének és környékének az újjátelepítése 1715–1720 között zajlott le. 1725. október 16-án Rajcsányi György rektor kérésére a mezőváros III. Károly magyar királytól újabb kiváltságot kapott, az eddigi négy vásártartási jog helyett öt vásár tartását engedélyezte. A várkastélyt a tornyán 2006-ban megtalált felirat szerint 1729-ben átépítették, renoválták. A jezsuita rend feloszlatásakor 1774-ben inventárium készült a helyiségeiről. 1793-95 között ismét átépítették az épületet, a helyiségeinek nagyrészét bérbe adták. A 20. században csehszlovák rendőrség és iskola is volt a falai között. Az 1970-es évek elején egy felújítás után levéltár funkciót kapott.