Gyula: ferences kolostorrom

Gyula: ferences kolostorrom

Zsigmond király 1403. november 5-én adományozta Gyulát hívének, a Gutkeled nemzetségből származó Maróthi János macsói bánnak. Maróthi 1409-ben XII. Gergely pápától kérvényezte, hogy az atyai birtokán kívül, a váradi egyházmegyében fekvő Vári nevű falujában szintén építhessen Szent László király tiszteletére egy templomot, mellé pedig a ferencesek számára kolostort. Az engedélyt a pápától megkapta, de az építkezés elmaradt, sőt a bán 1418 és 1418 között fogságban is volt. Szabadulása után megismételte a kérvényt, amit V. Márton pápa 1420. február 23-án szintén engedélyezett.

A gyulai ferences kolostor 1452-ben már biztosan állt, mert április 21-én a rend obszerváns ága itt tartotta közgyűlését. A helyszín azonban nem Vári volt és a templom védőszentje sem Szt. László lett, hanem a Boldogságos Szűz. Az építtető vagy Maróthi János volt, vagy fia, László. 1452-ben Ungi Bálint deák gyulai várnagy 40 forintot hagy a kolostorra. 1491-ben ismét itt rendezték meg a szerzetesek a tartománygyűlésüket.

A Maróthiak kihalása után Gyulát Mátyás király törvénytelen fiának, Corvin János hercegnek adta. Szerémi György szerint az utolsó élő Hunyadi, Corvin János lánya, Erzsébet 1508-ban, Corvin János özvegye, Frangepán Beatrix pedig 1510-ben ide temetkezett.

1530-ban Czibak Imre váradi püspök kezére került Gyula, az ő közbenjárására 1531-ben konventi rangra emelkedett a kolostor. 1533-ban újra itt tartották a tartományi gyűlést, és ekkor említés történik a kolostor ebédlőjéről. 1535 elején a kolostornak 23 lakója volt: 10 misés pap, 5 növendék és 8 segítőtestvér. Ekkor Katonai Pál volt a guardián. 1542-ben a váradi tartománygyűlés úgy határozott, hittudományi iskolájukat a gyulai kolostorban rendezik be, nem utolsó sorban a reformáció tanainak visszaszorítása érdekében.

1552. augusztus 16-án a gyulaiak guardiánját, Szigeti Tamást lefejezték a törökök Szegeden.

1554-től Mágochy Gáspár lett a gyulai vár kapitánya, aki a reformáció híve volt és ellenségesen viselkedett a ferencesekkel.

1556. augusztus 12-én volt az első nagyobb török támadás Gyula ellen, ekkor a külváros - ahol a kolostor is állt - teljesen elpusztult. Ebben az évben a ferencesek el is hagyták a kolostort, és egy részük Ecsedre, Báthori András oltalmába költözött. Az 1558. évi tartománygyűlésen már nem említik a gyulai guardiánt.

Az épületek további sorsa minden bizonnyal az elbontás volt. Mágochi már 1554-ben utasításba kapta a boltást: "De demoliendo turri monasterii et templi parochialis accipiet informationem Regiae Maiestatis". 1556 februárjában jelenti, hogy két év alatt sokat építkezett a váron. 1561-ben az új várkapitány, Kerecsényi László engedélyt kér két gyulai templom bontására. Ha nem a magyar várkapitányok, akkor a törökök bonthatták el, és használták fel a vár megerősítésére.

A romokat Implom József tárta fel az 1930-as évek elején, az 1960-as években konzerválták a falakat és kialakították a romkertet.

Szatmári Gyula leírta a templom és kolostor építési történetét: "I. periódus. 1420 és 1452 között újonnan épült a támpillérekkel megerősített, nyújtott téglalap alakú templomhajó az aránylag hosszú, szabálytalan nyolcszög három oldalával záródó gótikus szentéllyel. A szentély délnyugati, külső sarka mellett harangtorony állt. A templom déli oldalához (ahol támpillérek nem voltak) csatlakozott a kolostorudvar, melynek keleti és déli oldalát épületek, a nyugati homlokzat felőli oldalát pedig csak fal zárta le.
II. periódus. Később, minden bizonnyal 1531 táján vagy közvetlenül az után, a szerzetesek létszámának növelése érdekében átépítették, kibővítették a rendházat. Ekkor kerülhetett sor a szentély meghosszabbítására és a templom északi oldalán lévő kápolna (vagy kápolnák) építésére. A kolostor délkeleti oldalán ugyanakkor a korábbi fal helyére középen folyosóval elválasztott, 16 cellából álló épületet, a déli és a nyugati oldalon pedig különböző nagyságú helyiségeket magukba foglaló - minden bizonnyal gazdasági - épületeket emeltek. Ezután válhatott a gyulai is a legnagyobb ferences rendházaink egyikévé. A kolostoregyüttes kőfalain kívül helyezkedett el a barátok temetője és szőlőskertje; a rendház közelében - valószínűleg a templom előtt haladó Barát utca másik oldalán, szokás szerint a templommal átellenben - pedig a beginák háza, akiknek ugyancsak a Barát utcában volt néhány jobbágytelkük."


Források: Kereskényiné Cseh Edit: Karácsonyi János írásai Gyula történetéből – Szemelvények Karácsonyi János Szent Ferenc rendjének története Magyarországon 1711-ig c. munkájából (1990); Szatmári Imre: Gyula középkori ferences temploma és kolostora;

Megközelítése

Gyulán, az Epreskert utcában található a romkert. Csak a szentély falainak egy része látható, a többi rész beépített területek alatt.

Szélesség: N - 46°39'03.3"
Hosszúság: E - 21°15'55.8"

30 Km-en belüli műemlékek (légvonalban)