Hévízen mintegy 3km-re északkelet felé, a régi Egregy falu határában, a mostani temetőben áll a középkori falu kis románkori temploma. Karcsú, kőből falazott tornyával, kitűnő arányú tömegével nagyszerűen illeszkedik a Balaton-felvidéki tájba. Rómer Flóris ezt írta róla: "Alig ismerek kisebb falusi templomot, illetőleg kápolnát, mely reám oly kellemes benyomást gyakorolt volna, mint az egregyi imola".
A környék már a rómaiak által is lakott volt, számos cseréptöredék került elő a templom környékén.
Az első okleveles említés, melyben Egregypuszta szerepel, 1221-ből maradt fenn. Ebben az Atyusz nembeli Sal comes feleségére hagyja ilyen nevű pusztáját (praedium). 1266-ban elzálogosították a birtokot a Lőrentéknek. 1328-ban Villa Egrug néven említik. 1341-ből olyan oklevél maradt ránk, amelyben a templomot megemlítik: "possessio Egreg ... in qua ecclesia lapidea in honorem beatae Katharinae virginis et martyris existit fundata et constructa" (Eszerint akkor alexandriai Szent Katalin a templom patrónája). Ebben az okmányban a Lőrenték birtokain osztozkodnak és Egregy ekkor Gyiással (Gyenesdiás) Lőrinte fia Bekének jut.
1396-ban Koppányi Péter és Szentbenedeki Péter a birtok urai, majd a 15. században tovább is a Szentbenedeki családé. 1455-ben Jakab fia Györgyé. 1480-as években a Hertelendieké és Foki Jánosé. 1508-ban Foki János részét Sárkány Ambrus kapta. 1531-ben különböző nemesek lakják a falut, majd a híres dunántúli birtokos, Csoron András birtokolja rövid ideig. 1550 körül a törökök felprédálják a falut, 1555-ben a feljegyzések szerint török uralom alatt van (ami inkább csak az adóztatást jelenti). 1564-ben és 1574-ben ismét török portyák miatt pusztul el a falu "per turcas, penitus destructa et deserta". Plébániája fennállását igazoló 1642. évi dátum valószínűleg működésének utolsó ismert éve is egyben. A török kor alatt romossá vált templomot 1731-ben újjáépítik, amely a templom külső és belső megjelenésében ma is látható.
Egyhajós, egyenes szentélyű, keletelt templom, nyugati oldalán háromemeletes, falazott sisakos toronnyal (az egregyi falazott sisakhoz érdekes módon a Hunyad megyei Zeyk-falva görögkeleti temploma hasonlít leginkább). Egykori bejárata a torony alatt befalazva, mai déli kapuja barokk-kori. A hajó síkfödémes, a szentély felett fiókos dongaboltozat, a torony alján pedig bordás keresztboltozat van. A hajó két oldalán bent 3—3 ülőfülke volt, közülük a déliekből egyet a barokk bejárattal vágtak el. A hajó déli falában három keskeny lőrésablak, a szentély déli és keleti oldalán egy-egy hasonló. A karzatra kívülről, a torony északi oldalán felvezető lépcső újabb, talán a MOB 1912. évi restaurálásából származik. A tornyon a befalazott nyugati bejárat felett keskeny lőrésablak, második emeletén kettős, a harmadikon pedig hármas ikerablak van minden oldalán. A falazott sisak oldalsó falháromszögein is egy-egy ikerablak van. A hajó déli oldalán — ahol a legépebben maradt meg a középkori vakolat — közvetlenül az ajtó mellett vörös és barna színű, duplasávos felszentelési keresztet találtunk. Hasonló kereszt került elő a déli fal első és második fülkéje közötti falsíkon. Az utóbbi kereszt vörös-kék keretezésű, barna-vörös rozetta szerű keresztszárakkal. Mindkét felszentelési kereszt közepe sérült volt. A templom 1731-ben készült belső festése a kutatás előtt is jól látható volt Ez a festés a diadalívet keretezi a hajó felől. A vörös és szürkéskék színű fonatos keretelés felett, lesarkított téglalaprajzú festett évszámtábla: "RENAVATUM EST ANO DOMINI 1731 DIE 10 MARCI" felirattal.
Források: Sz. Czeglédy Ilona, Entz Géza, Reisinger Mária, Mendele Ferenc: Az egregyi Árpád-kori templom; Dr. Dornyai Béla: Egregy Árpád-kori temploma (1941); Koppány Tibor: A Balaton-Felvidék románkori templomai;
A légifotókat a Civertan grafikai stúdió bocsátotta rendelkezésünkre.
Hévíz északi részén, a Dombföldi utca végén a temetőben található. Itt volt régen Egregy falu.
Szélesség: N - 46°48'29.3"
Hosszúság: E - 17°11'27.6"