Szentjakabfa község déli határában, a Lencse-hegy oldalában található az egykori Herend falu templomromja. A honfoglalás után a Balaton északi partját Kál horka népe szállta meg. Bulcsú horka halála után a Nivegy-völgy falvai valamikor az Árpád utódoké, majd királyoké lettek. Herend speciális jogállású királyi birtok volt, lakói királyi agarászok (pecérek) voltak, akik a hajtóvadászatokhoz tenyésztették a vadászkutyákat.
A 1306-ban Wittelsbach Ottó király (1305-1307) Szentjakabfa, Herend és Tagyon falvakat a veszprémi püspöknek adományozta. Az adományt I. Károly nem ismerte el érvényesnek, mivel azonban a püspökség birtokainak szomszédságában feküdtek, 1317-ben a király elcserélte a Visegrádhoz közel fekvő birtokáért.
Herenden a jobbágyokon kívül egytelkes egyházi nemesek is laktak. Közülük kerültek ki a püspök veszprémi várának őrei. Az 1548. évi adóösszeírás után a török felégette, de a község lakói a török elvonulása után visszatértek. 1572-ből újból elpusztította a török. Az utolsó összeírás 1626/27-ből való. A község teljesen elpusztult és többet nem is írták össze. A veszprémi püspökség 1738-ban Herend prédiumot – az elpusztult faluhelyet – bérbe adta a csicsói lakosoknak és 1756-ban engedélyezte, hogy az elhagyott faluhelyet szőlővel betelepítsék.
A falu templomáról nincs okleveles adat. Maga a templom kisméretű lehetett, keletelt, vélhetően egyenes szentélyzáródású. Ma már csak az egykori hajó észak-keleti sarka áll, rajta egy boltív nyomával.
Források: Pákay Zsolt: A veszprémi püspökség uradalmainak összeírása 1802-ből; Koppány Tibor: Középkori templomok és egyházas helyek Veszprém megyében II.; Veress D. Csaba: A Nivegy-völgy falvainak története: Balatoncsicsó, Óbudavár, Szentantalfa, Szentjakabfa, Tagyon;
A mellékelt térképen jelzett ponton lehet parkolni. Innen kb. 500 méter kényelmes séta földúton, majd füves úton a kis ligetben lévő rom.
Szélesség: N - 46°55'26,77731"
Hosszúság: E - 17°41'22,32115"
