Déva

Déva vára Erdély egyik legfontosabb vára volt és neve a magyar köztudatban összefonódott Kőmíves Kelemen mondájával. Építtetője IV. Béla volt, aki a tatárjárás után meghirdette várépítő programját. Déva a Maros völgyében az Erdélybe vezető főútvonalat ellenőrizte.

Első említése 1269-ből ismert, amikor V. István birtokadományokat adott hívének Mykud comesnek, aki részt vett 1264 decemberében(?) abban a csatában Déva alatt, ahol legyőzték IV. Béla ellene küldött kunjait és vezetőiket, Kán nembéli Lászlót és Gyulát ("sub castro Dewa vocato contra Cumanos"). A vár tehát 1264-ben már állt. 1274-ben IV. László király Csák nembéli Péternek adott birtokot, aki szintén részt vett a Déva alatti csatában (" ...idem magister Petrus ex missione patris nostri sub Castro Dewa contra Cumanorum exercitum viriliter dimicavit,..."). 1295-ben Hunyad megye alispánja, Miklós fia László a dévai várnagy.

1299-ben Kán László erdélyi vajda  Dévára helyezte a székhelyét és Hátszeg, valamint Hunyadvár megszerzésével (korábban Monoszló Péter erdélyi püspök birtokai) teljes ellenőrzést gyakorolt nemcsak a Maros-völgy erdélyi kijárata,
hanem a délnyugati határ fölött is. 1302-ben február 5-én itt ad ki oklevelet. A tartományúr 1307-ben elfogta  Wittelsbach Ottó bajor herceget, az 1305-ben magyar királlyá koronázott trónkövetelőt, és elvéve tőle a Szent Koronát Déva várában tartortta fogságban. Ottó néhány hónapos fogság után lemondott a trónról és elhagyta az országot. Kán László csak az egyházi kiátkozásának hatására adta át a koronát 1309-ben I. Károlynak, de a hatalma alatt lévő várakba nem endete be a király katonáit. 1315-ben a helyére kinevezett Pok nembéli Miklóst sem engedte a tartományába. 1315. áprilisa körül I. Károly hadvezére, Debreceni Dózsa a dévai vár alatt csatában megverte az ekkor már halott Kán László fiait. A Kánok meghódoltak a királynak, aki végül meghagyta őket a váraik birtokában. 1321-ben ismét fellázadtak a király ellen, aki Szécsi Dénest és Miklóst küldte ellenük. Dévát ostrommal foglalta el a királyi had, mint az I. Károly 1329-es birtokadományozó okleveléből kiderül: "...ezenkívül amikor a néhai László vajda hűtlen fiai által birtokolt Dewa várának megvívására küldte [Miklós] és Dénes magistereket, azok rokonaikat és serviens-eiket sem kímélő véráldozattal érdemelték ki királyi háláját;". Déva királyi várként a mindenkori erdélyi vajda alá tartozott, és ő nevzte ki a várnagyait. 1326-ban Mátéházai Máté fia Márton dévai várnagy ("castellanus de Dewa") szerepel peres iratokban. 1366-ban Déva váráról megemlítik, hogy az erdélyi vajda honorbirtoka ("sub honore voyuodatus existens"). 1368-ban Lepes (dict.) János mester a Dewa-i várnagy. 1387-ben Zsigmond király oklevelében "castrum nostrum Deua"-ként szerepel. Ekkor János hunyadi ispán volt a dévai várnagy. 1393-ban Bebek Imre erdélyi vajda bíráskodott Deua várában.

1441. október 08-án I. Ulászló király a Déva várához ("Castrum nostrum Dewa") tartozó Jófű birtokot Hunyadi János erdélyi vajda és temesi ispánnak adományozta. 1442-ben Hunyadi János és Újlkai Miklós erdélyi vajdák rendelkeznek a várral.  1443/44-ben I. Ulászló király Hunyadi Jánosnak adományozta Dévát, de a török elleni hadjáratok miatt késett a birtokba való beiktatása, és amikor a várnai csatában elesett a király, már nem is valósult meg. 1445-ben Újlaki Miklós Dévát is saját várai között mint a vajdai tisztségéből fakadó birtokot. Végül 1447-ben jutott Hunyadi a vár birtokába; május 20-án az erdélyi káptalan jelentette, hogy az országnagyok 1447. április 2-án kelt oklevele alapján beiktatták Hunyadi János kormányzót Déva birtokába. 1453. január 30-án V. László király Hunyadi érdemeit elismerve neki adományozta Görgény és Déva várakat. 

Hunyadi János halála után, özvegye, Szilágyi Erzsébet több más várral együtt Dévát és kénytelen volt visszaadni a királynak. 1457-től fogva tehát újból királyi vár, majd V. László halála után Szilágyi Mihály kezén találjuk, aki végül átengedte Mátyás királynak. Az 1444 előtti állapotoknak megfelelően Dévát továbbra is az erdélyi vajdák által kinevezett várnagyok igazgatták. 1474-ben Magyar Balázs erdélyi vajda és székelyek ispánja keltez levelt Déváról.

1490. október 02.-án II. Ulászló Déva várát ("castrum nostrum Dewa") Báthori István erdélyi vajdának és testvérének adta zálogba 16.000 aranyforintért.

1502-ben már újra az erdélyi vajdák kezén van, ekkor Szentgyörgyi és Bazini Péter gróf, országbíró, erdélyi vajda, székely ispán ad ki itt oklevelet. A mohácsi csatát követően a várat többnyire Szapolyai János király, korábbi erdélyi vajda tartotta kezében, de amikor menekülnie kellett Ferdinánd hadai elől Lengyelországba, akkor a Ferdinánd-párti új erdélyi vajda, Perényi Péter tartotta megszállva, aki 1528 június 25-én éppen Déváról tesz jelentést arról, miként adta át Fogaras várát a király iránt hű szúnyogszegi Mayláth Istvánnak. 1529-ben a Szapolyi-pártiak elfogták Perényit, és az év végén csak olyan feltétel mellett bocsátották szabadon, hogy a dévai vár birtokáról lemondott. 1531 július 10-én János király Déván erősíti meg lakosai kérésére a várost "régi szabadságaiban és immunitásaiban", és a várat egyúttal mesztegnői Szerecsen János tolnamegyei főispán kezére bízta.

János király halála után Szulejmán szultán csellel elfoglalta Budát, Izabella királyné és a csecsemő II. János (János Zsigmond) Erdélybe távozott török parancsra. Martinuzzi Fráter György váradi püspök, a Szapolyai-párt vezetője lett Déva a tényleges ura, ő tartott katonákat a várban, de Izabella királyné is többször megfordult itt. 1542-ben hunyadi Literatus Péter volt a dévai várnagy. Martinuzzi az 1540-es évek második felében fokozatosan kiszorította Izabella királynét a hatalomból, az egykori Szapolyai-párt is két részre szakadt.  Az 1550-es években I. Ferdinánd és Martinuzzi megkísérelte Erdély újbóli egyesítését a maradék Magyar Királysággal. Ezt a törökök és az Izabellát támogatók is meg akarták akadályozni. 1550 tavaszán Petrovics Péter elfoglalta Martinuzzitól Dévát és Alvincot is. Martinuzzi és támogatói Petrovicsot és Izabellát Gyulafehérváron ostrom alá vették, majd Izabellát lemondatták. Déva is visszakerült Martinuzzi kezére. 1550 novemberében az Izabella megsegítésére küldött török csapatot Török János hunyadi főispán (Török Bálint fia) Déva alatt megverte.

1551 nyarán Izabella királyné a fia, János Zsigmond nevében lemondott az általa uralt területekről és a választott királyi címről, majd elhagyták Erdélyt. I. Ferdinánd Giovanni Battista Castaldo vezetése alatt sereget küldött Erdély és a Partium átvételére Nádasdy Tamás és Báthory András magyar katonaságával együtt. Báthory Losonczy Istvánnal együtt augusztus 3-ig Dévát, Lippát és Solymost vette át, Serédy György Karánsebest, Aldana pedig 400 spanyollal és 1 zászlóalj német landscknechttel még augusztus 20-a előtt Lugost és Temesvárt szállta meg. 1551-ben a Temesvárt ostromló törökök elleni hadjárat megindulása előtt október végén Déva alatt egyesült Fráter György, Castaldo és Sforza Pallavicini hada, de Szokollu beglerbég október 27-én felhagyott a vár ostromával és elvonult. Az egyesült sereg Lippát ostrommal vette vissza a törököktől. 1552-ben elesett Temesvár, Dévából végvár lett. Eger sikeres védelme után 1553-ban I. Ferdinánd Dobó Istvánt nevezte ki erdélyi vajdává és neki adományozta Dévát Szamosújvárral együtt. Dobó az öccsét, Domonkost nevezte ki Déva élére. 1553 szeptemberében Dobó alatt mindössze 17 gyalogos szolgált a várban két tizedes alatt, bár száz "könnyű felszerelésű" lovasa is volt. 1555-ben már nagyon kevés őrsége volt a fontos várnak, állítólag már éjszakai őrségre sem futotta belőlük.

1556. március elején a Szapolyai-pártiak Petrovics Péterrel az élükön a szászfenesi országgyűlésen visszahívták Izabella királynét és János Zsigmondot Erdély élére.  Petrovics Lippa felől betört Erdélybe, a Hunyad vármegyei nemesség megszállta Dévát, ahol az őrség hűségesküt tett János Zsigmondra. Miután Erdély elszakadt a Habsburgoktól, Izabella királyné december 6-án Kolozsváron őrizetbe vetette Dobót, öccse feleségét pedig Déva várában tartotta fogságban. 1579-ben Déván volt fogoly és itt is halt meg Dávid Ferenc, az Erdélyi Unitárius Egyház megalapítója és első püspöke.

1594-ben Báthory Zsigmond fejedelem Geszti Ferenc országos főkapitánynak adományozta Dévát és Radnótot. Déván ő kezdte meg a Várhegy tövében álló ún. Magna Curia (Nagy Udvarház) építését. Gesztit 1595-ben Déva várában megmérgezték. Özvegye, Horvát Anna 1596-ban visszaadta a várat Báthory Zsigmondnak. 

1601 januárjában Báthory Zsigmond ismét visszatért a trónra, de 1601. augusztus 3-án Goroszlónál csatát vesztett Giorgio Basta és Mihály havasalföldi vajda egyesített seregétől. Báthory Dévára vonult vissza, majd 1602-ben immár végleg lemondott a fejedelemségéről. Basta tisztjei átvették Dévát is és német őrséget helyeztek el benne.

1605-ben Bocskai István Nagy Alberttel ostromoltatta a császári kézen lévő Dévát. Szeptember végén a Dévából kiszökött németek is azt vallották, hogy a várban csak másfél havi élelem van, s megfelelő ostromzár esetén nem lehet sokáig tartani. Rákóczi Zsigmond - aki Bocskai kormányzója volt - rendelkezik Pettki Jánosnak, a székelyek generálisának, hogy sietve küldjön megfelelő számú székely katonát Déva alá. Október 18-án Rákóczi azt a hírt kapta, hogy a német őrség át akarja adni a várat a törököknek. Nagy Albert (aki mellett Bethlen Gábor is ott szerepel az ostromzár irányításában) 1000 székely gyalogot kért sürgősen Rákóczitól. Végül a német őrség szabad elvonulás feltételével november 11-én feladta Dévát.

Ezt követően Bocskai István kezén volt a vár, aki  Nyári Pálra hagyta 1606-ban. Nyári azonban nem jutott a vár birtokába mivel az új fejedelem, Rákóczi Zsigmond megtartotta kincstári birtoknak. 1607-ben itteni várnagya Lónyai János, a fejedelem testőrségének kapitánya. Rákóczi lemondása után Báthory Gábor lett a fejedelem, aki hívének, Bethlen Gábornak és feleségének, Károlyi Zsuzsannának adományozta Dévát 1610-ben, de már 1609 novemberéből van adat, hogy Bethlen javíttatja a várat, sőt egy, "az vár alatt az új palánkocska"-ról is említést tesz.

1611-ben Forgách Zsigmond felső-magyarországi főkapitány Báthory Gábor elleni hadjáratakor augusztus elején egy csapatot Déva ellen küdött és megparancsolta a vitézeknek, hogy Bethlen Gábort akár élve, akár halva kézrekerítsék. A támadók, megtudván, hogy a főúr a vár alatt lévő udvarházban tartózkodik, éjszaka meglepték az őröket és elfoglalták az udvarházat. Bethlen viszont a várban volt, és hajnalfelé lövetni kezdte és hamarosan el is zavarta az ellenséget. 1612 őszén Bethlen is elpártolt Báthorytól és a törökökhöz menekült. Felesége Déván maradt, a vár védelmét Kemény Péter látta el. Báthoryt 1613-ban a hajdúk meggyilkolták Váradon, Erdély fejedelme Bethlen Gábor lett. Ö 1614-ben feleségének, Károlyi Zsuzsannának adományozta Dévát.

Károlyi Zsuzsa halála után a Déva a fejedelem öccsének, Bethlen Istvánnak a birtokába került. Tőle fia, ifj. István örökölte, akinek a felesége a később "Murányi Vénuszként" emlegetett Szécsi Mária volt. Férje halála (1632) után az özvegy 1634 november 21-én rozsályi Kun Istvánhoz ment feleségül Déván, akivel hamarosan megromlott a viszonya. Szécsi Mária végül elhagyta második férjét és dévai udvarházába húzódott vissza. 1637-ben Kun fegyveresekkel tört az udvarházra, de Máriának sikerült egy hátsó ajtón Déva várába felmenekülni. Szécsi Mária végül 1640. november 8-án I. Rákóczi György fejedelemnek adta el a várat 6000 tallérért. Ekkor készült egy részletes inventárium a kúriáról és a várról. E szerint a Császár-kapun lehet bejutni a várba, amely "négy szegletre épített kőbástya volt, fölötte ágyú helylyel, fatornáczczal, hozzáépített drabantházzal, melynek őrei gyalogos embernek csak a kapu fióka-ajtaját nyiták ki, magát a kaput pedig csak lovasoknak, szekereknek. Innen délnyugati irányban kőfal nyúlt fel a Bethlen-bástyáig, melyre fahídon lehetett jutni. Ám magába a várba az Alsó kapun s azontúl a Felső kapun át lehete bejutni, mindkettő függő-hidas, vagyis emelcsős lévén, mellettök egy-egy romladozó »hitvány« darabantházzal. A kisebb tömlöcz mellett elhaladva érjük a pattantyús, odább a vice-porkoláb házát, majd az erős bolthajtású két ajtós Nagy tömlöczöt, hogy azután megpihenjünk a Tárház előtt, melynek közelében a szem két sütő-kemenczét és egy Eczetes házat pillant meg. A vár keleti szegletét a Szent Tamás bástyája foglalta el, mellette egy búzatar tó-házacska, három pincze, meg a vasasház. Ezek közzé esik az Esővíz kútja (vagyis a cisterna), mellette egy külön házzal, odább meg a Pitvar-ral, s a belőle nyiló szobával. Szemben ezzel, az északi oldal falmentét a pártázott mennyezetű, emeletes Palota, s az Asszony-háza foglalja el, kivül-fütő jó mázas kemenczével, s benn ütött-kopott bútorzattal. Erre nyílt a Leányok háza, s odább az öt drabantház, aztán a Széntartóház és a lőszerszámot rejtő Czejtház, a Csonkatorony mellett, majd a Porkoláb-háza, külön hozzáragasztott házacskájával. A várudvart orsós folyósók köríték, de a vár zsendelyfödele elsenyvedt, régi, likacsos, mint a házaké, palotáké és öreg-házaké is, annyira nem viseltek rájuk gondot; hisz a palota sarkán ékeskedő óra is régóta nem üt, lévén az is már rég ideje: dajka nélkül és olaj nélkül szűkös!"

Szalárdi János siralmas énekében megemlíti I. Rákóczi György építékezéseit Déván: "Déva várának, hogy a napnyugot felől való nagy hegyek nyakárúi majd szintén kapuja elibe, és onnan éjszak felől dél felé aláforduló derék várútjára láthatnának és lőhetnének, s a ki- s bemenetelbe nagy akadályt is tehetnének, annak orvoslására az ott való kősziklának stílusához képest egy igen temérdek kőfalú bástyát rakatott: és noha a felső várba merő kősziklákkal kivágott igen nagy és szép s jó italú híves vizet tartó csatornakút, s az alsó kapu előtt is csak közel nagy bő vízzel kifolyó gyönyörűséges folyás volna : mindazáltal a várnak közép felmenő kerítése tájatt, által a kősziklán eleven kútat is vágatni és lyukasztani akarván, egynéhány esztendők alatt majd huszonöt ölig alávágatta vala, de ezt félbehagyatta vala. Az vár kősziklája alatt való udvarházat nagy szépen reformáltatta és cserepes héjazat alá vetette vala."

1657-ben II. Rákóczi György a tisztségekben akkor már nem szűkölködő Barcsai Ákosnak adományozta, és ez alapozta meg Barcsai családi vagyonát. Amikor a törökök letették a trónról II. Rákóczi Györgyöt, előbb Rhédey Ferencet választatták meg fejedelemmé, majd amikor az a visszatérő Rákóczi javára lemondott, 1658. szeptember 14-én Köprülü nagyvezér Barcsait nevezte ki. A visszatérő II. Rákóczi György seregei elől Barcsai a törökökhöz menekült, a várban a felesége Szalánczi Erzsébet és testvére, Gáspár maradt. Rákóczi serege eredménytelenül ostromolta Szebent, ahol Barcsai tartózkodott valamint Dévát. Miután II. Rákóczi György a szászfenesi csatában halálos sebet kapott, az erdélyi rendek Kemény János mellé álltak, akinek a javára Barcsai lemondott. Dévát a német helyőrség Kemény kezére játszotta át.

Ezekben a zavaros években járt Evlia Cselebi török utazó Déván. "Erdély királya, Kemény János alá tartozik, de benne a német császárnak ötezer katonája van; tulajdonkép Barcsay király feleségének öröklött birtoka. Vára a Maros folyó partján az ég csúcsáig emelkedő magas sziklán meredek és erős vár, melyet egy oldalról sem lehet aláaknázni s elfoglalása semmikép nem lehetséges, hacsak körül nem zárolják s kiéheztetés által önkénytes feladással el nem veszik. A Maros folyón túl van ugyan magaslata, de onnan sem kell félni semmit. Ötszög alakú vár s repkényszerű várfala és bástyái fölött magas báljemez ágyúk tüskés borz szőre gyanánt ékeskednek; ez a törökországi Ván várához hasonlít. Erdélyországban ilyen igen erős magas vár nincs, mintha a Mindenható teremtette volna ezt a várat."

1662-ben Kemény János fejedelem nagyszöllősi veresége és halála után Dévát Keresztesi Ferenc várnagy átadta Apaffi Mihály fejedelemnek.

1687-ben Lotharingiai Károly a nagyharsányi győzelem után Erdélybe vonult és elfoglalta Somlyót, Kolozsvárt és Szamosújvárt. Ezután tárgyalásokba bocsátkozott Apaffi Mihály fejedelemmel. 1687. október 27-én megkötötték a balázsfalvi egyezményt, melynek értelmében Apaffi fejedelem marad, de Szeben, Kolozsvár, Besztercze, Gyulafehérvár, Szászsebes, Szászváros, Déva, Marosvásárhely, Szamosujvár, Somlyó, Monostor és Tövis kötelesek császári hadakat befogadni, melyeket az ország élelmez. 1699-ben Visconti lerajzolta Dévát, ez az első hiteles ábrázolása (galéria).

A Rákóczi-szabadságharc alatt 1704 szeptemberében Jean Louis Rabutin de Bussy császári tábornagy 2000 főnyi seregével a Dévát ostromló Csákyt Szászsebesnél megverte és felmentette a várat. Ezután viszont a vár a kurucok kezére került. A zsibói csatavesztés után a császáriak sorra foglalták vissza a várakat a kurucoktól. A Csáky András által védett Déva ostroma 1705 novembertől egész 1706 február végéig tartott. Amikor az őrségnek az élelme és vize elfogyott, éjjel kitörtek a várból és keresztülvágták magukat az ostromtáboron. Ifjabb Tsétsi János latin nyelven írt havi kónikájában feljegyezte Déva császári ostromát, de ő márciusra és áprilisra tette az ostromot:  "1706 március: Erdélyben, miközben a németek sorra vették be az erődítményeket, akadtak olyanok is, amelyek nem adták meg magukat, dacolva a kemény ostromokkal és a súlyos megpróbáltatásokkal. Ezek közül is kiemelkedett Déva vára, amely – csekély őrsége ellenére – igen hosszú ideig ellenállt a német ostromnak. Amikor a németek teljes ostromfelszerelésükkel megérkeztek, hogy megrohamozzák az erődítményt, a magyarok – mind a kint lévők, mind a bent védekező őrség – nagy vitézséggel harcoltak; a falak alatt mintegy 800 németet vertek szét, akik közül sokan elestek, mások pedig fogságba estek (köztük magas rangú tisztek is, akiket a fejedelem elé vezettek), miközben jelentős mennyiségű hadianyag került magyar kézre. ... A győzelem után a várat bőségesen ellátták élelemmel, valamint megerősítették védműveit, és egyéb hadfelszereléssel is feltöltötték.
1706 április: "Mivel Erdélyben a németek kerekedtek felül, Déva vára – miután az intenzív ostromnak már nem tudott ellenállni – megadta magát; a várőrségnek pedig szabad elvonulást engedélyeztek. A parancsnokot, Csáki Andrást, aki nagy vitézségről tett tanúbizonyságot, a fejedelem magas kitüntetésben részesítette. A vár lábánál ugyanakkor számos német katona lelte halálát; eközben szerte Erdélyben a németek féktelenül fosztogattak és pusztítottak, ami az alapvető szükségleti cikkek súlyos, elviselhetetlen hiányához vezetett." 1707-ben a kuruccá lett német Ruither ezredes szorongatta a dévai császári őrséget, de a várat nem foglalta el; Johann Karl Tige ezredes megtámadta a Dévát körülzároló kuruc hadat, majd a Maroson átkelve felmentette Vajdahunyadot is.

1712-ben Giovanni Morando Visconti tervet készített Déva megerősítésére. Eszerint a felmérés szerint a középkori védműveket – mint a belső várban álló palotát, a Bethlen bástyás zwingert és az alsó kapus külső erődövet – egy lőállásokkal ellátott földerőddel bővítették. Visconti erődítési terve egy külső védműrendszer kiépítését helyezte kilátásba, amely főként a vár keleti oldalára összpontosította volna a védelmet. 1717 és 1719 között gróf Stephan Steinville, az erdélyi császári hadak főparancsnoka Gyulafehérvár mellett Dévát is korszerűsítette. A szűk sziklaormcn ágyúk számára kevés hely kínálkozott, a várhegy tövében a déli és keleti oldalakon sáncokat, futóárkokat hányatott 
s az országutat úgy irányíttatá, hogy ágyúinak tüze nemcsak a város utcáin, hanem a Maros völgyén is uralkodott.
Steinville – aki Déván halt meg – létesítette a palota szomszédságában levő ciszternát, amely a félnyeregtetőkön és a csatornákon lecsorgó esővizet gyűjtötte össze. A ciszternán egykor a következő latin nyelvű felirat állt: „Steinville építe engem, hogy vizet nyújtsak azoknak, akik innen a törököt legyőzni, a várat hősiesen védeni és a vad lázadókat megtörni akarják.” 1752-től gróf Maximilian Ulisse Broune irányította az erődítési munkálatokat. 1784-ben a Hora és Kloska vezette oláh lázadók Dévát megostromolták. Az erődített város helyőrségéhez a polgárok is csatlakoztak és kirohanva több száz lázadót öltek meg.

A 19. század elején a romló állapotú vár karbantartásával is felhagytak. 1800-ban gróf Mitrowski hadparancsnok javaslatára  nyilvános árverésre bocsátották, és új tulajdonosa,  Pogány Franciska minden értéket elhordatott a várból és a köveit a helyiek kezdték elhordani a városi építkezésekhez. A vár teljes elbontását I. Ferenc császár 1817-es erdélyi útja akadályozta meg;  a császár elrendelete kijavítását, és 12 év alatt  216.000 forintot költöttek a vár helyreállítására. A császár nemes gesztusának őrzi emlékét a vár bejárata fölötti emléktábla, a következő felirattal: FRANCISCUS I. RESTAURAVIT MDCCCXXIX. Déva megmaradt királyi uradalomnak, és hadászati jelentőségét sem veszítette el.

1849 január végén Bem József serege Déva felé közeledett. Kemény alezredes két zászlóaljjal, néhány század huszárral és hat löveggel február 3-án érkezett Dévára. Az addig itt állomásozó császáriak elhagyták a várost, de a várban Johann Runkan százados alatt 45 román határőr maradt. Runkan elutasította a megadást. Kemény elvonult Piski fel, de másnap Bem serege megszállta a várost. Február 8-án reggel Bauer Lajos őrnagy, Bem segédtisztje tárgyalt Runkannal a megadásról, de ő ismét elutasította. Másnap 42 fő dezertált a védők közül, Runkan szalmabábukat állított a falakra, hogy leplezze az őrség hiányát. A százados kiszökött a várból és 500 román népfelkelővel tért vissza. Február 9-én a magyar sereg elvonult megvívni a piski csatát. Runkan március 3-án a román népfelkelők többségét hazaengedte, csupán 60 fő maradt a várban. Két nappal később a százados beteget jelentett, március 10-én a parancsnokságot átadta. A császáriak jelentősen megerősítették a várat, Johann Kodich főhadnagy alatt 187 közkatonát vezényeltek ide  három ágyúval és 14 vas mozsárral. Bem április 14-én tovább vonult Déváról, csak 500 embert hagyott hátra Forró Elek ezredes alatt némi tüzérséggel, viszont az ágyúkhoz kevés volt a lőszer. A magyar tüzérség április 27-én megkezdte a vár lövetését - nem sok sikerrel. Az 1849. május 20.-i minisztetanácsi ülésen elhangzott, hogy "Erdélyben ezen kívül az ortosi Tölgyesi Gyimesi passusokra mint szinte a Tömösi vöröstoronyi szorosokra figyelem fordítandó, s ezeknek megerősítésén, s védelmén kívül Gyulafehérvár s Déva bevétele s az oláh lázadás valahárai legyőzése az erdélyi hadsereg legközelebbi feladatához számítandó".  Végül a császári védők élelmiszer hiány miatt május 27-én feladták a várat. Az elfoglalt várban mindössze 15 honvéd volt az őrség egészen az orosz invázió megindulásáig. Ekkor a várban lőszer összeszereléshez műhelyt rendeztek be és megkezdték a készletek felhalmozását. Az orosz csapatok közeledtekor a lőszergyárban 18 fő dolgozott, ezen kívül a várban volt 36 löveg és nagy mennyiségű gyalogsági, valamint tüzérségi lőszer. A hadianyag őrzésére a Hunyad megyei önkéntesek közül 120 fő állomásozott a falak között. 1849 augusztus 13-án valószínűleg a magyar katonák figyelmetlensége miatt felrobbant egy puskaporraktár és számos katona a várban lelte halálát. A robbanás következtében a vár is olyan mértékben megsérült, hogy védhetetlenné vált és többé már nem hozták rendbe. Bem seregének maradéka öt nap múlva Dévánál tette le a fegyvert.

Dévát 2008-tól több szakaszban újították fel, 2024 év végétől az egész vár látogatható.

Cikk szerzője: Szöllősi Gábor