Kiéte templom

Kiéte (szovákul Kyjatice) települést 1413. február 14-én említi először oklevél; ekkor Zsigmond király utasítja a jászói konventet, hogy iktassa be Derenchen-i János fiát: Imrét, a királyi aula familiárisát az általa és ősei által háborítatlanul birtokolt Gömör megyei Derenek várba, valamint több más között  „Kyethe" birtokába. A település már a 13. században is létezett, sőt ekkor a mai templom is megvolt már. A Derencsényi családnak 1427-ben 14 portája volt a településen. Később a Rákócziak is voltak birtokosai.

A régészeti kutatások szerint a mostani templom előzménye 1250-ben már állt, majd ezt a kisebb templomot a 13. század végén, de inkább a 14. század első felében kora gótikus stílusban átépítették. Ez a templom egyhajós volt, négyzetes szentéllyel, mely egyszerű dongaboltozatot kapott. Az 1370-80-as években a diadalívet és a szentélyt is gótikus falképekkel díszítették.

A 15. század közepén a templom leégett, a szentély dongaboltozata is beomlott (talán a huszita háborúkban). Az újjáépítésre valószínűleg az 1460-70-es években került sor. A szentély új dongaboltozatot kapott és ekkor épült az északi falához a sekrestye. A templom déli bejárata és a sekrestye gótikus portálja is ebből a korból származik.  A freskók legalább egy részét bevakolták, amit a diadalív belső paneljén található új felszentelési keresztek is megerősítenek (ezeket a régebbi freskókba vésték). A templomhajó északi falát az Utolsó ítélet monumentális festményével díszítették. Valószínűleg a hajó északi külső fala melletti osszárium építése is erre az időszakra datálható.

A templomot és a temetőt a 16. század második felében kőfal vette körül, amely valószínűleg védelmi célokat is szolgált. A század vége körül az evangélikusoké lett, akik lemeszelték a freskókat. 1637-ben felújították a templomot, ezen munka során kapta a hajó a kazettás famennyezet reneszánsz virágdíszítéssel. Reneszánsz oltára 1678-ban készült. 1688-ban a templomot ismét a katolikusok használták, ekkor Szent Cecília tiszteletére volt szentelve. 1694-ben már ismét az evangélikusok használták.

A 19. sz. elején a szentély keleti oldalához tornyot építettek, a hajó déli oldalához a gótikus portál elé pedig előcsarnokot (némely forrás a reneszánsz idejére helyezi a torony építését). 

1894-ben Gróh István részben feltárta a freskókat, de rövidesen újra lemeszelték őket. Ő írta róla 1895-ben az Archaelogiai értesítőben: "Kicsiny, egyhajós falusi egyház, négyszögű szentélylyel, eredetileg torony nélkül. A szentély hossza (belül mérve) 47 méter, szélessége: 3,28 méter; a hajó 977 méter hosszú és 5*9 méter széles. Bár a szentélyt a hajótól elválasztó diadalív csúcsíves formájú, a szentélyt dongabolt fedi. Valószínű hogy e bolt újabb s bogy ez előtt csúcsíves keresztbolt létezett e helyen, annyival is inkább, mert a dongabolt felületén festés nyoma nem látszik. A templom - a parochián található feljegyzések szerint - 1637 előtt elpusztultán állott, s talán akkor szakadt be az eredeti boltozat. A hajónak eredetileg is vízszintes mennyezete lehetett, mert kívül a tárnak hiányoznak. Eredeti nyeregtetője igen magas lehetett, mert a nyugati homlokzaton magas oromfal emelkedett (ajtó és ablak nélkül), melyet nem rég lehordtak. Tagozás, dísz ez oromfalon nem volt. Az összes építészeti tagozás egy a déli falba vágott szamárhátú íves ajtóból áll, melynek keretét két horony által közrefogott hajlított pálczatag képezi. A főhajó egyetlen ablaka tagozatlan. Festésnek nyoma látszik a hajó falain, de ezek közül semmi sincs felfedve. Szabaddá van téve a diadalív felületén egy nő-, vagy ifjú férfi-alak. Dicsköre van s aranyszőke haja, mely hosszan vállára omlik; köpenye vörösbarna, ennek bélése, valamint alsó ruhája zöld. Az arcz vonásai - egyszerű barna vonalakkal előállítva - rokonszenvesek. Az orr, szem, száj, a megszokott sablonszerű formák, a domborítást gyenge szürke végzi, a nyak azonban szürke tónusokkal erősebben van domborítva. Az egyik látható kéz rajza olyan, mint Geczelen : lágyan hajló puha ujjak, csont és bütyök nélkül, hosszú körmökkel. A háttér kék. A szentély hátsó falát megszabadítottuk a mészrétegtől és a rendkívül könnyen hánrló mészréteg alól öt alakot hoztunk napfényre ... Mindeme képek 1,3 méter magasságban kezdődnek. Az ezalatt körülfutó övbe, mint látszik, kerek mezők s ebben lóher-idomok vannak mellképekkel. Legnagyobb részüket még mész fedi."

1986 és 1991 között megtörtént a teljes restaurálásuk. 2022-ben a templomban található festmények, a Gótikus Útvonal további 11 helyszínével együtt elnyerték az Európai Örökség címet . A freskókról itt olvashat bővebben: https://www.gotickefresky.sk/hu/kyjatice/

Cikk szerzője: Szöllősi Gábor