Pásztó, Szent Lőrinc templom

Ugyanabban az időben Árpád vezér, mikor látta, hogy vitézei jóvoltából ilyen nagy dicsőségre és bátorságos állapotra tett szert, tanácsot tartván, sok katonát hadba küldött, hogy Gömör és Nógrád várának népét meghódítsák neki, sőt ha a szerencse szolgál, akkor menjenek fel a csehek határa felé Nyitra váráig. Ezeknek a hadra kelő katonáknak a fejeivé és vezéreivé nagybátyjának, Hüleknek két fiát: Szovárdot és Kadocsát rendelte, meg aztán Hubát, a fejedelmi személyek egyikét. Ez a három úr, miután megkapta az engedelmet Árpád vezértől, arról a helyről indult el, amelyet Pásztónak mondanak, s előbb a Hangony vize mentén lovagolt, majd ezen a folyón átkelt a Sajó folyó mellett.  - Anonymus: Gesta Hungarorum.

Pásztó környéke a honfoglalás után a fejedelmi, majd a királyi család birtokába került. Egyes források szerint már Aba Sámuel idejében volt itt királyi udvarház. Ennek a királyi curiának és Pásztó preadium első említése 1135-ben történik, amikor amikor II. Béla oklevélbe foglalta a Lampert ispán, valamint neje és fia által a birtokán Felicián esztergomi érsek idején emelt  bozóki monostor részére az alapító, és mások által adományozott birtokokat. 1138-ba a feltehetően királyi alapítású bencés monostort említi oklevél: ekkor II. Béla összeíratta az apja, Álmos herceg által alapított dömösi prépostság javait. A lajstromban szerepel egy halastó, melyet közösen birtokol a dömösi prépost és a pásztói apát. Ez a pásztói monostor eredetileg bencéseké volt, majd 1190-ben III. Béla a cisztercieknek adományozta. Az apátság kegyurasását 1265-ben V. István Rátót nembeli Istvánra, a királyné főlovászmesterére ruházta át, majd 1270-ben azt is elrendelte, hogy a pásztói apátság népeinek bírája Rátót (Porch) István legyen. A Rátót nemzetségből kiágazó Pásztói, Kazai Kakas és Tari családok századokon át befolyásolták Pásztó település sorsát. 

Bár írásos emlék ebből a korból nincs róla, de közvetett adatok alapján a pásztói Szent Lőrinc-plébániatemplom már a 12. században állt, hiszen enélkül sem a bencések, sem a ciszterciek nem tölthettek be plébánosi funkciókat. Ennek a korai templomnak a bizonyítéka hajó déli falán ma is látható, kisméretű, román stílusú ablak.

A templomot a 13. század második felében, már a Rátót nemzetség jóvoltából, átépítették. E korszakból származik a torony két alsó szintje, délen Szent Lőrinc, nyugaton Szűz Mária szobrával és a déli hajófal, az elfalazott román stílusú ablakkal. 

A plébániatemplom északi oldala mellé a 13. század közepén hatszögletes alaprajzú, kétszintes kápolna épült, valószínűleg  a Rátót nemzetség temetkező kápolnájaként. Szentélye nem volt, a keleti oldalon boltozott lépcső vezetett le az alsó szintre, amelynek borda nélküli boltozata volt,  a felső szintet viszont festett bordás boltozattal építették. Egy későbbi (1487) peres irat szerint Szent László-kápolna volt a titulusa. 1500 körül, a sekrestye építése miatt bontották le a felső szintet, míg az alsót visszatemették.

A feljegyzések 1333-ban Domonkos, Lajos és István nevű papját említik. 1395-ben a Bolognában pappá szentelt Kazai Kakas Miklós a plébánosa.

Pásztót Zsigmond király Tari Lőrinc közbenjárására 1407-ben mezővárosi rangra emelte, ami a település fejlődését felgyorsította. 1421-ben a templomot renoválták, majd a 15. század első felében gótikus stílusban bővítették.  Ekkor építették meg a  középkori torony felső szintjét és a század közepén az északi kaput.  A templomhajót észak felé szélesítették és a keleti oldalán poligonális záródású gótikus szentéllyel egészítették ki. A déli oldalon előcsarnokot és az ebből nyíló gótikus kápolnát építettek, melynek mérműves gótikus ablakait magas képzettségű mester(ek) alkották. A kápolna belsejében máig látható a Rátót nemzetség címerével ellátott dupla ülőfülke, tehát az építtetőt a Pásztói, Tari  vagy Kazai Kakas családokban kell keresni. Ezen építkezések során felhasználták a korábbi templom faragványait, köveit.

1551-ben a török elől visszavonuló királyi hadak felégették Pásztót, majd 1552-ben a törökök megszállták. A lakosság száma megfogyatkozott, a templom is rossz állapotba került. 1694-ben a helyiek levéllel fordultak Fenessy György egri püspökhöz, melyben kérték, hogy a papi tizedet engedje át nekik a templom tatarozására, mert mint írták, olyan „rongyos lévén nálunk Szent Lőrinc temploma”, hogy esőben leülni sem lehet benne.

A templom tornyát 1723-ban egy renoválás során átépítették: felső részét lebontották és helyére a ma is látható új szinteket húzták fel. 1731-ben a templom ismét rossz állapotba került, a „deszka közt szép írott pallás szakadozni kezdett” . E szerint a gótikus boltozást követően ekkor a  templomot festett kazettás síkmennyezet fedhette.   A templomot egy 1750-es térkép szerint körítőfal vette körbe, amit a 19. század közepi kataszteri térkép már nem mutat. A Szent Lőrinc templom mai, lekerekített sarkú, egyenes alaprajzi zárású  barokk szentélye 1786-ban készült el, a copf főoltár 1780 körül. Ugyancsak copf stílusú a szószék.

A templomot 1957-1959 között kívülről tatarozták, 1967-ben pedig belülről újították fel.  A második világháború során megsérült mennyezet modern freskóit az 1970-es években Dr. Nemcsics Antal műegyetemi tanár festette. A templom melletti Szent László kápolna feltárása 1981-82-ben történt Valter Ilona vezetésével, helyreállítása 1986-ban fejeződött be.

Cikk szerzője: Szöllősi Gábor