Sztrecsény

Sztrecsény vára a Vág folyó bal parja felé magasodó 470 méter magas sziklatömbön áll. Építtetője és építésének ideje nem ismert, azonban mindenképpen a szomszédos Várna / Óvár után épült. Trencsén megyével együtt Csák Máté szerzi meg és haláláig, 1321-ig birtokolja. 1316-ban Csák Máté Beckón kiadott oklevelében megparancsolja Albertusnak, hogy tüstént küldje ki fiát Kassa [Kasza], Oruslanku [Oroszlánkő], Lednuche [Lednic], Bestruche [Vágbeszterce], Hrychov [Hricsó], Lytwa [Zsolnalitva] és Strechun [Sztrecsény] várkerületeibe (prouincie), és Matheus ottani jobbágyaitól minden egyes mansio, illetve curia után egy trencséni mérő zabot és egy szekér szénát gyűjtsön be, és haladéktalanul vigye Trencsénbe.  1321-ben I. Károly kezére került és királyi várként a létrejövő besztercei ispánsághoz tartozott. Ekkor egy oklevél vámhelyként említi. Sztrecsény az Anjou-korban általában az országbírók honorbirtoka volt: 1358-ban Szécsi Miklós országbíró várnagyát említi oklevél, 1384-ben Szeri Pósafi Miklós és István sztrecsényi ispánokat.

A korai vár szabálytalan ötszög alakú volt, központi eleme a délnyugati részén emelt 8x8 méter alapterületű öt szintes torony volt. A zárt várudvaron a sziklába mélyítették a ciszternát. A feltételezések szerint még a 14. században a déli oldalon egy külső várat is építettek, de ennek már nincs nyoma.

1397-ben a lengyel Sędziwój (magyar oklevelekben Sandivog) honorbirtokként megkapta Luxemburgi Zsigmondtól Besztercét, Hricsót, Lietavát, Sztrecsényt ("castrum Strzecznow"), Zsolnát és Óvárt élethosszig.  A következő évben Zsigmond Zsolna város királyi harmincadából Sędziwojnak adományozott négy esztendőre évi 2000 aranyforintot, ezret fizetésként (sallarium), ezret pedig az említett várak felújítási költségeként. Sędziwoj 1406 körül hunyt el, lánya Stibor vajda második felesége volt. Sztrecsény 1419-ig az ifjabb Stibornál volt zálogban (1416-ban egy bizonyos Howorka a várnagya), majd a király Sztrecsényt és Besztercét 1419-ben Lajos briegi hercegnek, Trencsén urának kötötte le zálogul. Valószínűleg 1421-ben már ismét a királynál van.

1424. május 25-én Cillei Borbála királyné megkapta Zsigmondtól a trencsén megyei várakat, köztük Sztrecsényt is ("...videlicet Trinchiniensi cum comitatu Trinchiniensi, necnon Zucchya, Orozlankw, Bistricia, Hrycchow, Strechen et Owar vocatis ac tenutis, possessionibus, villis et pertinentiis cuiusdam castri Bugyetin nuncupati nunc certis de causis in suis edificiis rupti...") (galéria). 1430-ban Cékei Márton a királyné sztrecsényi és óvári várnagya ("Martino de Czeke comiti et capitaneo nostro Trínchiniensi ac castellano castrorum nostrorum Ztrechen et Owar vocatorum"). 1431-ben az országba betörő husztiák sikertelenül próbálták meg elfoglalni Sztrecsény várát, egy ostromvár is épült a vártól nem messze. A királyné ezután jelentősen megerősítette Sztrecsényt. 1434-ben Neczpáli László a királyné itteni várnagya.

A 15. század eleji építkezéseket a kutatók Cillei Borbála királynéhoz kötik. Ekkor egy új védőfalat építettek a felső vár nyugati oldalán, amely egy további udvart hozott létre. Déli részén egy kaput helyeztek el, amely mögött az út egy bergfried-torony védelme alatt kanyarodva egy új déli udvarba (korábbi külső vár) vezetett, és csak onnan érte el a felső várat. Északi oldalán egy új, négyszögletes torony és egy új lakóépület állt, amely kápolnával zárult. A szemközti oldalon - a bekötőúttal szemben - a vár egy hatalmas pajzsfalban végződött, amelyet lőfegyverek számára kialakított állásokkal láttak el.

1437. december 5-én Albert herceg és felesége, Luxemburgi Erzsébet Zsigmond nevében elfogatták a királynét és elkobozták a birtokait. 1438-ban Habsburg Albert király egyik oklevelében királyi várként szerepel Sztrecsény, majd 1439. június 14-én Erzsébet királynénak adományozta.

1440-ben I. Ulászló hívei foglalták el az özvegy királynétól Sztrecsényt. Ez után a király Sztrecsényt és a szomszédos Óvárral együtt zsoldos vezérének, Huchwald-i Jan Capek tapolcsányi kapitánynak zálogosította el. 1442-ben Szentmiklósi Pongrác váltotta magához, és Capek kötelezte magát, hogy átadja az elzálogosított Sztrecsény és Starigrod (Óvár) várakat, mihelyt a 6000 forintot neki visszafizetik. 1446-ban Szentmiklósi innen keltez oklevelet. 1446. június 15-én az országnagyok azt a két királyi oklevelet, mely szerint Szentmiklósi Pongrác a Szakolca város védelmére fordított 12.000 forintért Ulászló királytól a trencsénmegyei Óvár és Sztrecsény várakat zálogba vette, továbbá mely szerint a két várat Chepkótól 6000 forintért magához váltotta, jóváhagyják és megerősítik. 1453-ban V. László király is megerősítette Szentmiklósi Pongráczot a zálogjogában ("quod nos castra Strechen et Óvár vocata cum tricesima in Zolna exigi solita pro illis decem et octo millibus florenorum auri ... inscribimus tenenda possidenda pariter et habenda"). 1454 májusában a király jóváhagyásával Hunyadi János és Szentmiklósi Pongrác szövetséget kötöttek. Hunyadi 4000 aranyért és más birtokokért cserével megkapta Óvár, Sztrecsény, Berencs és Zsolna várait. 1457. április 14-én Szilágyi Erzsébet és Szilágyi Mihály Szentmiklósi Pongráccal békét kötöttek Hunyadi Mátyás támogatásának érdekében, és visszaadták neki és családtadjainak Berencset, Zsolnát, Sztrecsényt és Óvárt. Szentmiklósi Pongrác tevékenyen részt vett Hunyadi Mátyás királlyá választásában. Mátyás 1462-ben ezek birtokában megerősítette a Szentmiklósiakat. 

1474-ben Mátyás király Szentmiklósi Pongrácz Lászlótól és feleségétől Jusztina asszonytól cserével szerezte meg Sztrecsényt. 1475. március 12-én Mátyás király megparancsolta Sztrecsény vára kapitányának, Horváth Györgynek, hogy Szentmiklóssi Pongrácz Istvánt mindenki, különösen Pek Pál Sca-bina-i (szklabinyai) várkapitány ellen védelmezze.

1482-ben Mátyás király Corvin Jánosnak adta az addig Trenka Jánosnál zálogban volt Sztrecsén várát (a herceg birtoklásáról nincs adat), majd a király 1483-ban hadvezérének, Kinizsi Pálnak adományozta. 1484-ben Thurzó Theofil, Magyar Balázs másik lányának férje volt Lietava és Sztrecsény várnagya.

A 15. század végi, 16. század eleji építkezéseket Kinizsi Pál kezdte meg. A korai vár keleti oldalán új palota épült, és egy másik kétszárnyú palotát is beépítettek a déli előudvar (alsó vár) területére. Ezzel egyidejűleg a kápolnát magasították és gótikus boltozatot kapott. A paloták homlokzatát a szabad oldalakon kiugró ablakokkal és díszes késő gótikus szemöldökpárkányokkal díszített ablakokkal díszítették. Az egész várat új, bástyás falövvel vették körül (kivéve a déli meredek sziklaperemet), így létrehozva az alsó várat. A középső vár udvarában egy 88 méter mély kutat is fúrtak. A bejáratot délebbre meghosszabbították a déli előkapu építésével. 

1496-ban a Szentmiklósi Pongrácz család megpróbálta visszaszerezni Sztrecsényt, eltiltották  Magyar Benignát és második férjét, Horváth Márkot Sztrecsény vár és Zsolna város elidegenítésétől. 1503-ban a Pongráczok iktató levelet is szereztek, de ennek meg a Horváth család mondott ellen. 1508-ban Magyar Benigna sztrecsényi várnagya Horvát György volt ("egregius Georgius Horwath, castellanus castri Sthrechen"). Szapolyai János és édesanyja, Hedvig tescheni hercegnő figyelmezteti Óvári Pongrácot és Szunyogh Gáspárt, hogy Magyar Benigna és Sztrecsény a védelmük alatt áll. A villongás folytatódott a két szomszédvár között, 1519-ben Magyar Benigna harmadik férje, Kereki Gergely és a sztrecsényiek dúlták fel a Pongráczok varini templomát. 1520-ban Pongráczok ismét megkísérelték magukat bevezettetni Sztrecsény birtokába, de ennek Magyar Benigna és a Szapolyaiak mondtak ellent. Végül 1523-ban Magyar Benigna el akarta adni Sztrecsényt a Szapolyaiaknak, ez ellen a Pongráczok tiltakoztak, ismét sikertelenül. A vár és uradalma a Szapolyai családé lett, II. Lajos 1523. augusztus 28-i oklevele szerint Majthényi Bertalan átadta Sztrecsényt ("castrum nostrum Zthrechen"). 

1526. december 21-én Szapolyai János király Sztrecsényt ("Castrum nostrum hereditarium Strechen appellatum,") 13.000 aranyért a morva Szvetloczki Buriannak zálogosította el, majd 1529-ben a lietavai várral együtt Kosztka Miklós számára adott ki adománylevelet. 1532-ben Kosztka átállt Ferdinánd oldalára és 1534-ben tőle is adománylevelet kapott a két uradalomra. Kosztka és a Pongráczok állandóan zaklatták egymás birtokait, sőt egymás várait is megpróbálták elfoglalni. Végül 1547-ben egyezett ki egymással Kosztka Miklós, valamint Pongrácz Gáspár és Péter. 1548. július 27-én  a Pongrácz-család tagjai minden jogról lemondtak Sztrecsénnyel kapcsolatban. Kosztka 1556-os halála után leánya, Anna kezével Dersffy István lett Sztrecsény új birtokosa.  Dersffy halála után fiai, Ferenc és Miklós örökölték a birtokokat.

1558-ban a Dersffy fivérek felosztották maguk között Sztrecsényt. 1588. szeptember 7-én  Marsovszky Bálint alispán bizonyítványt ad az Óvár és Sztrecsény várak közt történt határigazításról. Óvár ekkor Pongrácz Frigyesé volt, a sztrecsényi vár pedig Dersffy Miklósé; ennek udvarbírája volt Hrabovszky György.

A 16. század végén, 17. század elején a Dersffyek is építkéztek a várban. Az északi részen új területet csatoltak kőfallal a várhoz, a belső várban a kápolna és torony között új, árkádos épületet emeltek. A külső vár déli részét megerősítették és egy ágyúterasz is épült a kapu védelmére.

Dersffy Miklós 1605. május 21-én Sztrecsény várából írta Thurzó Györgynek, hogy Zsolnáról és Varínból is sokan csatlakoztak Bocskai hajdúihoz ("...mindenütt többülnek, csak Zsolnáról százan mennek el, Varinból is egy zászlóalja Pongrácz András öccsével, az kegyelmed jószágából is többen száznál...").

1607 körül Dersffy Ferenc halála után Sztrecsényt Dersffy Katalin kezével Wesselényi István, Dersffy Orsolya kezével Esterházy Miklós szerezték meg. 1615-ben Wesselényi István sztrecsényi várnagya Permay János volt.

1621-ben Sztrecsény őrsége hűséget fogadott Bethlen Gábor erdélyi fejedelemnek. Jankowsky Mojses tepliczei és sztrecsényi porkoláb megfogadta, hogy "az, mi mostani szabadosan választott királyunknak, az felséges Bethlen Gábor urunknak"  igaz híve lesz, ellenséginek ellensége, barátinak barátja. Sztrecsény várát ő felségének megtartja, semminemű factioban nem vesz részt, a mit hallana is, megjelenti. Sztrecsény várában július 24-én felesküszik Stankovitius János, hadadi Wesselényi István porkolábja, megfogadva azt is, hogy "ifjú Wesselényi Ferencet vagy hozzá tartozókat ő felsége méltósága ellen tanácsadásommal és egyéb módon is nem tartom, meg sem gondolom is".

1629 októberében Esterházy Miklós Sztrecsényből ír levelet Nyári Krisztinának.

A vár utolsó korszerűsítése a 17. század közepén történt. A külső vár nyugati és északi falát olasz bástyákkal erősítették meg, valamint a déli kapu elé egy elővédművet emeltek. Ezt a teljesen kiépített várat mutatja Priorato 1676-ban kiadott könyvében található rajz (galéria).

Wesselényi Ferenc gyakori távolléte alatt felesége, Bosnyák Zsófia vezette az uradalmat 1644-ben bekövetkezett haláláig. A helyiek által már életében szentként tisztelt Zsófia úrnőt a vár kápolnájában temettek el.  Ez után a várra már nem fordítottak figyelmet. Wesselényi nádor 1667-ben hunyt el, de a hozzá köthető magyar nemesi összeesküvés miatt 1670-ben elkobozták Sztrecsényt és császári katonaságot vezényeltek a szinte lakatlan, romos várba.

A vár pusztulásának időpontja körül bizonytalanság van. Általában két időpont olvasható, 1674 és 1698. A rendelkezésre álló adataim szerint mind a két időpont helyes lehet, mert a várat több ütemben rombolták le. Egyes források szerint 1674 szeptemberében Michael Paull császári kapitány a várat kiürítette és a védműveit felrobbantatta. Ezt támaszthatja alá az 1680-as összeírás, és Priorato 1676-ban megjelent könyvében lévő metszet, amely a külső, 17. századi olaszbástyás védműveket és a déli előművet ábrázolja leromboltan (galéria). Ezt a részleges rombolást támasztja alá a szomszédos Óvár kapitányának, Pongrácz Júlia férjének, Labsánszky Jánosnak 1680-ban írt levele, mely szerint a közeli sztrecsényi őrség titkon összejátszott a kurucokkal.

Az 1680. március 8-án készült összeírás ("Series bonorum ad arcem Sztrechen et castellum Teplicza pertinetium") megemlíti a lerombolt várat:  "Az elmúlt évbekben nagyobb részében leromboltatott a megmaradt rész is, megfosztva ajtóitól, ablakaitól, kályháitól, zsindelyes tetőitől, áll még ugyan, de igen bizonytalanul." 

Thököly kurucai megszállták a várat, majd 1686 őszén-telén kiszorultak  a megyéből. Az elkobzott Wesselényi birtokokat megkapó Johann Jacob Löwenburg tábornok 1689-ben javíttatta Sztrecsényt, és ekkor találták meg a kápolna romjai alatt  Bosnyák Zsófia szinte ép múmiáját. Az úrnő holttestét 1698-ban szállították át a vágtapolcai templomba és a vár maradék részét lerombolták. A Rákóczi-szabadságharcban a romok már nem játszottak szerepet, a kurucoknak Óváron volt helyőrségük.

Sztrecsény romjainak konzerválására a 19. század végén és az 1930-as években került sor, de a második világháború harcaiban súlyosan megsérült a vár. 1974-1994 közötti helyreállítás során a késő gótikus kápolnát, a főkaput, a központi tornyot, valamint a déli és északi palotákat újjáépítették. Jelenleg múzeumként üzemel.

Cikk szerzője: Szöllősi Gábor