Márianosztra erődített kolostor

Márianosztra település eredeti neve Nosztre volt, 1262-ben egy oklevél Nosztre-i Jakabot említi, 1270 és 1272 között Noztroy-i Mihályt.  1281 előtt az akkor már valószínűleg lakatlan Nosztre földet ("terram Noztrue") a király cserével szerzi meg Konrád comes esztergomi polgártól. Nosztra a középkori oklevelekben leggyakrabban Nostre, Noztre, Nozthre, ritkábban Naste, Naztre, Neztre formákban fordul elő.  A település  később a templomról, ill. annak védőszentjéről kapta a nevét. Latinul: Maria nostra  (Mi Máriánk) , magyarosan Magyarok Nagyasszonya, népiesen a Boldogasszony.

I. (Nagy) Lajos király 1352-ben itt alapította meg a Szűz Mária tiszteletére szentelt pálos kolostort és bőkezűen ellátta adományokkal.  A kolostor a Damásdi-patakba észak felől folyó kis patak két ága közötti 280m t.f. magas meredek dombra épült, Gyöngyösi Gergely szerint építéséhez felhasználták a 2 km-re lévő, akkor már romos Zuvár elbontott köveit is.  A király egyik kedvelt tartózkodási helye volt. A kolostor 1366-ban megkapta a királytól a Bars megyei Csatát és Gényt, az utóbbit a malmával.  1382-ben az innen áttelepült 16 magyar szerzet alapította meg Lengyelországban a híres częstochowai Jasna Góra-i pálos kolostort. Ebben az évben július 18-án a király a kolostronak adományozta Szob vámját és egy kúriát (galéria). Ezt később leánya Mária királynő, majd II. Ulászlóig az összes uralkodó megerősítette.  Márianosztrát meglátogatta Kapisztrán Szent János is, aki ezzel a megállapítással távozott: "Ha szenteket akartok látni, menjetek Nosztrára!" Járt itt Mátyás király és hitvese is, Beatrix királyné. 1520.  november 25-én II. Lajos király megparancsolta Verbewczy István személynöknek, hogy a noztre-i pálosok Zob-i vámját, amelyet a király után Pozsonyba utaztában a Dunába vetett és felállítani nem engedett, állíttassa ismét fel a bácsi törvény ellenére, amely a szárazvámokat eltörölte.   

A kolostort a 15. században, de legkésőbb a 16. század elején félkör bástyás, kaputornyos védőfallal vették körül.

1526-ban a vesztes mohácsi csata után a szerzetesek Visgrád várába menekültek és segítettek megvédeni a várat a török támadóktól. Valószínűleg 1543-44 körül hagyták el végleg a törökök által feldúlt kolostort, 1548-ban már bizonyosan az elefánti pálos kolostorban tartózkodtak. A 16. századi török defterekben a település pusztaként szerepel.

1686-ban a pálosok 8 középkori kolostor, többek között Nosztre és Toronyalja visszaállítását kérték. Buda visszafoglalásával a török hódoltság határa egyre távolabb került Nosztrától. Az 1687-ben Nosztrára érkező szerzetesek megállapították, hogy a kolostor épületei teljesen kiégtek, lakhatatlanok. 1694-ben térkép is készült a kérdéses területekről. Ezen Nosztrát ötszögletű, bástyás, kaputornyos fal veszi körbe (galéria).

Az újjáépítés a Rákóczi-szabadságharc után, 1711-ben indult meg. Első lépésként a középkori védőfalat javították ki némileg átalakítva, majd Purjesz Pál vezetése alatt ideiglenes kápolnát és szállást alakítottk ki a régi kolostor egyik szárnyából. 1717-ben hozták helyre a régi templom gótikus szentélyét,  visszhelyezték a gótikus oszlopfejezeteket, bordákat, majd 1719-től kezdik meg az új, barokk templom hajójának építését.  A fából faragott barokk főoltárt 1724 és 1728 között  zömmel Hont vármegye és Koháry István országbíró adományából Hasenmiller János pálos szerzetes tervezte s faragta - András pálos szerzetes segítségével - a hat mellékoltárral együtt. Az új templomot Esterházy Imre hercegprímás, esztergomi érsek szentelte fel 1729. augusztus 14-én Nagyboldogasszony vigiliáján. Egy 1732-es térképen rajzosan ábrázolták a kolostort, templomot és az újjáépített lőréses védőfalát is (galéria). Ez és az 1694-es sematikus alaprajz az összes ismert ábrázolás az egykori védművekről.

II. József császár a pálos rendet és a kolostort 1786-ban föloszlatta. A templomi szolgálatot egyházmegyés papok továbbra is ellátták, a pálos kolostor épülete 1858-ig üresen állott.  1799-ben Vályi az ország leírásának II. kötetében megemlíti a kolostort és bástyáit: "A’ Várnak az Ozmanoktól lett meg vétettetése után Nostre is el pusztíttatott; de ama híres Érsek G. Szécsényi György által meg újíttatott: T. T. Gindl Gáspár vólt Prior, és Vicze Provincialis alatt pedig egy emelettel öregbíttetett. Itten tartott vala Novitiátust R. Szent Pálnak Szerzete. A’ Klastrom magas helyen épűlt, még magasabb hegyekkel körűl véttetve, most jeles két tornyú Szentegyházzal, az előtt bástyákkal is ékesíttetett vala." A falak 1837-ben még álltak.  Fényes Elek 1851-ben szintén megemlítette : "Nostra (Maria), tót falu, Honth vmegyében, erdős hegyek közt, a Dunához 1 mfd. 600 kath. lak. Nevezetessé teszi ezen helységet a paulinusok régi klastroma, melly egy magas hegyen épült, még magasabb hegyektől körülvétetve. Két tornyú temploma szép s hajdan sánczok erősitették. Épitője volt ezen monostornak I. Lajos, ki benne gyakran mulatott, s olly tágas volt, hogy sokszor 300 szerzetes lakott itt; kik a mohácsi ütközet után magokhoz vévén szolgáikat és jobbágyaikat, a sz. korona örzésére Visegrádra mentek. Elfoglalván a törökök Visegrádot, Mária Nostrát is elpusztitották; de Széchenyi György ujra felépitette, s a paulinusok itt tartának novitiatust. 1809-ben a klastrom az akkori felkelő nemes sereg számára tábori kórházzá fordittatott, s az ebben elhunyt Honth vmegyebéli katonák emlékére a megye 1836-ban emlék oszlopot állitott."  E szerint ekkor már nem álltak a védművek. 1858-ban császári rendelkezésre női fegyházzá alakították át, amelyben Vincés nővérek szolgáltak. 1870-ben Ádám István veszprémi kanonok rajzokat készített a kolostorról és templomról (galéria). 1950-től férfi fegyegyház, politikai foglyokat is tartottak itt. 1989-től tértek vissza ismét a pálosok, s ők látják el a kegyhely gondozását. 

A Szentszék Istentiszteleti és Szentségi Kongregációja 2012. május 4-én a Magyarok Nagyasszonya templomot Bazilika Minor címmel és méltósággal ruházta föl. Ebben az évben adták át a Pálos és a Börtönmúzeumot. A kolostor körüli védőfalnak ma már nyoma sincs.

Cikk szerzője: Szöllősi Gábor