Budapest: margitszigeti ferences kolostorrom

A ferencesek királyi alapítású margitszigeti Szent Klára kolostora 1270-76 között épült, amikor Bezter fia Demeter végrendeletében az építkezésre egy szolga értékét hagyta ("Ego Demetrius, filius Bezter, adhuc sanus et incolumis, de bonis et possessionibus meis coram fratribus Minoribus tale condidi testamentum, quod ubicunque me mori contigerit, apud ecclesiam Sancti Johannis ewangeliste fratrum Minorum in domo de Monté Budensi volo sepeliri, quod et a ministro eorundem fratrum vivens diligenter procuravi. ..."). Építésének előzménye minden bizonnyal az az esemény lehetett, amikor IV. Bélánál kegyvesztettek lettek a domonkosok. A hosszú egyhajós templomának méretei közel megegyeztek a domonkos apácák templomának méreteivel: valamivel rövidebb volt (47,9 m), de szélessége nagyobb is (14,2 m). Szentélye félköríves záródású volt, ami ritkának számított ebben a korban.

1276-ban IV. László király az egész Margit-szigetet a domonkos apácáknak adományozta, és az adományozás alól csak a ferencesek és premontreiek kolostorhelyét vette ki a kerítésen belül. A premontreiek és a ferencesek azonban nem elégedtek meg egyházuk bekerített udvarával, mely gazdasági épületeiket sem foglalta magában. Az apácák végül kiegyeztek a ferencesekkel 1278. május 3-án, és a sziget területéből átadtak a ferenceseknek temető, szabadban való prédikálóhely és kert számára a kőfalukon túl északra harminchárom méter, délre huszonnyolc méter, keletre, az út felé pedig egy méter széles területsávot. 1288-ban István provinciális és társai megegyeztek a domonkosokkal és az apácák ügyvivőivel a ferencesek kolostorához tartozó terület határai felől. 1308-ban itt tartották a tartományi káptalant.

A Szent Klára ferences templom helyét meghatározza Óbuda 1355. évi határleírása, amely a szigeten ettől nyugat felé indulva és a Dunán átkelve ér el a Sz. Jakab-templomhoz, ül. a mai Szépvölgyhöz, eszerint az autóút mellett magasan álló templomrommal azonos. A 14. században bővítették a kolostort. Tornyát mérműves ablakának tanúsága szerint a
 14. század dereka körül vagy valamivel utána illesztették a derékszögű saroktámpillérhez a homlokzat déli felén. A támpillérek már a hajó boltozatára engednek következtetni, annak ellenére, hogy az elég magasan fennmaradt északi hosszfala mellett még nem tártak fel támpillér-alapozást.

1686 után a klarisszák kapták meg a szigetet de elhanyagolták a romokat. Először Sándor főherceg szerezte meg, majd halála után József nádoré lett a sziget. 1796-ban József nádor a kolostor romjai mellé a templom hajó északi falához kívűlről kapcsolódva  építette fel a nyaralóját a monostor köveiből. Ez a 2. világháború alatt pusztult el. Romtalanítását 1946-ban végezték. 1959-ben történt az északi hajófal állagmegóvása Csemegi József tervei alapján. Ezzel egyidejűleg a hajó nyugati végében földmunkát is végeztek, melynek során előkerült néhány középkori kőfaragvány is.

„A háromszögű oromzattal lezárt nyugati főfal felső részén a toronyból a karzatra vezető ajtónyílás látható, mellette gótikus mérműves ablak. A torony északi sarkában még kivehetők az emeletre felvezető csigalépcső maradványai és a boltozatot tartó gyámkövek. " - Feuerné, 1955.  Lócsy Erzsébet 1958-ban az Arheológiai közlönyben írt a feltárásról: "Folytatódott az 1956-ban megkezdett ásatás. A nyugati homlokzat északi támfalának nyomai megerősítették korábbi hipotézisünket, miszerint az elülső torony déli fala eredetileg támfalként szolgált. A sekrestye északi oldalához csatlakozó helyiség északkeleti sarkát tárták fel, ezáltal megállapítva a helyiség elrendezését és méreteit. A déli falon a szentélyboltozat maradványai kerültek elő, valamint a téglapadló jelentős részei, amelyek a belső padlószintet jelzik. A templomtól délre megtaláltuk a kolostor kerengőjének északi, keleti és déli falát."

Cikk szerzője: Szöllősi Gábor