Murány

Murány várát a király építette valamikor a tatárjárás után, de még 1271 előtt a 935,4 m magas Cigánka hegyen. 1243-ban a környéken csak Jolsva várát említik, és egy bizonyos "terra Martint", amit Sarusi Kiss Béla Murány vidékkel azonosított.

1271-ben V. István király Murány várát ("castro Muran"), Jolsvát és több más jószágokat régi hívének, Gutkeled nembéli Miklós országbírónak adományozta. 1299-ben már mint lerombolt várat ("cum castro desolato"), ami Jolsvához tartozik és lakatlan területen áll, [Tornai] Tekus fiainak tartozásuk fejében át kellett adniuk a Balog nembeli Oth fia Herricus mesternek. Ez a korai vár a sziklaplató délnyugati keskeny kiszögellésén épült, legjelentősebb épülete a 11x8 méter alapterületű lakótorony volt. Mellette egy sziklába vájt ciszterna állt, felette egy emeletes, négszögletes épülettel. A várat 7-8 méter széles sziklába vájt szárazárokkal választották le a hegygerinc többi részétől (galéria).

 A következő adat 1321-ből ismert a várról. Ekkor Ratolth nembéli néhai Roland nádor fiai: Deseu magister, Leustachius, Roland és István Murányhoz tartozó földjüket kérésükre a Kerekreth rét középső részétől kezdődően - a Zeps földi Greniz birtokuknak megfelelően - a szepesi földre való Ztoyanus nembéli néhai Helbrandus c. fiainak: Helbrandus és Elyas comeseknek adják benépesítésre. Az oklevél megemlíti, hogy ha az oklevéladók dolga Murány várát megerősíteni és felújítani, a vár rector-ai helyettük Helbrandus és Elyas legyenek. Ezek szerint a vár még ekkor is romos volt.

A következő említése Muránynak Zsigmond király 1435-ös oklevelében található. A király ebben a pelsőci Bebek családnak adta a füleki és jolsvai várakat és uradalmakat, nemkülönben a jolsvai várhoz tartozó murányi vámot. A várról ebben sem esik említés, ami valószínűsíti, hogy az 1299-ben lerombolt várnak írt erősséget azóta sem építették újjá. 1436-ban és még 1453. február 4-én is csak a murányi vámról lehet olvasni oklevelekben.  Valamikor ez után Komorowsky Péter huszita vezér foglalja el Murányt és erődítményt ("fortilicium") emelt itt.

1454. december 24-én Komorowsky Péter liptói és árvai comes, aki Likava várában lakik, békét kötött  Rozgonyi Osvalddal és Györggyel, valamint Brandisi Giskra Jánossal az alábbi szövegezéssel: "...A mai naptól kezdve Komorow-i Péter és emberei egyszersmindenkorra biztosítják az említett tizenegy vármegyének és azok lakóinak a békét; ennek bizotosítására becsületszavuk mellett, minden ellenmondás és hátsógondolat nélkül átadják Rozgon-i Sebestyén főkapitánynak a Péter és övéi által emelt összes várakat és erődítményeket, név szerint Olczwa-t, Muran-t, Zardwar-at, Roznavia-t, Bryzo-t és Osdyn-t, aminek a fejében Rozgon-i Sebestyén fizet neki először most, a szerződés megkötésekor Kassa városában 4.000 magyar arany forintot készpényben és külön 2.000 arany forint értékben árut ad át neki, majd két héten belül második részletként letesz a számára vagy megbízottja számára Lőcse városában az ottani bíró és esküdtek bizalmi kezeihez ezer magyar arany forintot és attól a terminustól számítva nyolc héten belül ismét 4.000 magyar arany forintot tesz le a számára ugyancsak Lőcse városában."  (galéria). A várat, ha át is adták, nemsokára ismét a husziták kezén találni. 1461-ben királyi parancsra  Szapolyai István kapitánynak Murány alatt ostromvárat kellett építenie, s ehhez segítségül a király Lőcse városát rendelte a kapitány mellé október 14-i levelében. Az ostrom valószínűleg nem járt sikerrel, mivel 1465-ben még Szapolyai Imre levélben tudatta Bártfával, hogy a vár alatt egy erődítményt kíván emelni. Július 30-án már Tállyáról ír levelet Szapolyai,  hogy az erődítmény felépítése után a hadait kénytelen volt tétlenségre ítélni. 1469-ben Bebek Pál kezén volt egy peres irat szerint. Az ő halála után egy örökosödési szerződés szerint 1470-ben már a Szapolyaiak a tulajdonosai Muránynak. 1491-ben Szapolyai István szepesi örökös ispán murányi várnagyai és gömöri alispánjai ("castellanus de Mwran, vicecomes com. Gömör") Putnoki György és Nagy András voltak. 1523-ban Tornallyai János gömöri ispán volt Szapolyai János murányi és rákosi várkapitánya ("Johannes Thornalÿ comes comitatus Gewmeriensis ac capitaneus castrorum Murán et Rákos"). Szapolyai a várat csak kezelésbe adta Tornallyainak, a tulajdonjogot megtartotta.

Mohács és a kettős királyválasztás után Murány maradt Tornallyai kezén, de János király birtokában. I. Ferdinánd ugyan 1527-ben vintgárti Horváth Gergelynek és Libenkai Jánosnak adta, de azok nem tudták birtokba venni. Tornallyai Szapolyai híveként saját vagyonából megerősítette Murányt és őrséget tartott benne. 1528-ban János király biztosította Tornallyait, hogy amíg nem fizeti neki vissza a várra fordított költségeit, addig nem veszi vissza tőle. A murányi őrség részt vett a két király háborúiban, a Lőcsei krónika bejegyzése szerint 1530-ban "Ferenc napja után való szerdán a murányi rablók 150 főnyi csőcselékükkel felprédálták a löcseieknek Batizfalva nevű községét".

1531 előtt Tornallyai Jakab elhunyt, és a kiskorú fia gyámjává kinevezett Basó Mátyás a fiút Lengyelországba küldve rendelkezett a vár felett. Innen rabolta a Gömört és a Szepességet. 1532-ben Basó Mátyás murányi kapitányt elfogták Nyári Lőrinc huszárai, és Lőcsén keresztül Ajnácskő várába vitték, makd amikor kiszabadult, folytatta a rablásokat és pusztításokat. Tornallyai János évekig próbálta meg visszaszerezni Murányt Basótól, végül 1542-ben I. Ferdinánd pártjára állt, a királytól remélt segítséget.

1543. június 29-én Basó Mátyás három alvezére elfoglalta és kifosztotta a menedékszirti kolostort ("Monasterium Lapidis Refugii"). Erre válaszul a Báthori András által szepesi és sárosi nemesek részvételével összehívott szepesváraljai gyűlés úgy döntött, hogy a kolostort inkább lerombolják, nehogy Basó kezére kerüljön és az is rablófészekké váljon.

Az 1549-es ostrom

1548-ban a pozsonyi országgyűlésen határozat született Basó Mátyás és Balassa Menyhért megfékezéséről. 1549-ben az ijfabb Nicklas Salm vezetésével hadat küldrtek a két rablólovag várai ellen. Balassa várait megerősítette, de ő maga Erdélybe menekült János Zsigmondhoz. Balassa várai közül először Szitnyát, Lévát, majd Csábrágot foglalták el. Murány ostromát július 5-én kedték meg a királyi csapatok, akikhez közben Bebek Ferenc is csatlakozott a megyei hadakkal.  A várban ekkor 140 védő volt. Az ostromot az a Bernardo de Aldana spanyol zsoldoskapitány irányította, aki később csúfosan leszerepelt Erdélyben. Az ostromról rajz is készült (galéria), ami a vár első hiteles ábrázolása. Az ostromlók ostromvárakat állítottak fel, majd július 20-a körül felállították a faltörő ágyúikat: a nyugati oldalon két 400 lépésre hordó ágyút a déli irányba elnyúló sarkantyú lövésére, illetve hat 600 lépésre hordó ágyút közvetlenül a kapura irányítottak. Augusztus 4-től lőtték a falakat, majd augusztus 11-én pirkadatkor megrohamozták a várat. A kétórás harcban 60 ostromló esett el és 200 megsebesült. A védők vesztesége 25 fő volt, és a harc után huszan átszöktek az ostromlókhoz. Murányt végül augusztus 15-én foglalták el Salm csapatai. A várban tartózkodó olasz aranyműves és pénzverő éjszaka beengedte a spanyolokat a kapun, akik lemészárolták a riadóztatott őrseget.  A várból kiszökött Basót és testvérét is elfogták, majd kivégezték a várban, a Hóhérbástyán. Murányt azonban nem kapta vissza Tornallyai, de rendszeres adományt kapott érte a királytól. A várat fél évig spanyol zsoldosk őrizték Luis de Ordonez parancsnoksága alatt, majd német őrség váltotta őket.

1550-ben Murány őrsége Dominics Gáspár kapitány alatt száz német gyalog - nyolcvan puskás és húsz alabárdos - , három tüzér, három ács, két kovács, két kőfaragó, négy apród, egy őrmester, egy-egy sípos és dobos volt.  Fülek 1554-es eleste után Murány végvár lett, a végvárrendszer 1576. és 1582. évi jegyzékei szerint a Bányavidéki és Felső-Magyarországi végvidékhez tartozott. Az 1555. évi pozsonyi országgyűlés 17. cikkelye azt említi meg, hogy fenntartásáról és megerősítéséről a király gondoskodik. 1557 előtt Giovanni Mario de Specie Casa olasz hadmérnök felügyelte a murányi vár megerősítését, miután ezekről 1553-ban neki tett részletes jelentést Sigismondo de Pretta de Pisa. Az olasz hadmérnökök megállapították, hogy a kapunál egy mellvédet (Prust wehr) kell emelni, ahonnan a várból
ki lehet jutni. A feljárattal szemben, ahol Murányt megostromolták, szükséges a sziklát lerombolni. A már ásni kezdett kutat 45 öl mélyre kell mélyíteni. Néhány védművet és az emelőgépet is meg kell építeni. Az építőmester véleménye szerint annak ellenére, hogy a fentiek jelentős költséggel járnak, azokat végre kell hajtani, mivel Murányban jelenleg 100 gyalogos szükséges a vár védelmére, de 50 is elegendő lenne, amely a zsoldköltségek csökkentését eredményezné. 1566-ban a vár építésére 1100 forintot irányoztak elő. A várban ágyúkat is öntöttek és hadszertár működött benne.

1556. november 28-án a János Zsigmond pártjára átállt ifjú Bebek György a csetneki erődített templomba összevonta az embereit és néhány törökkel együtt a Murány alatti kastély megtámadására küldte őket. A kastélyban szolgáló katonák felvették a harcot velük, valamint Dominics kapitányt is riadóztatták a várban, aki a vár faláról megpillantva a küzdelmet, az őrség néhány emberétől kísérve lelovagolt a harcolók megsegítésére. Végül az ellenséget legyőzték, sokukat megölték, és néhányukat elfogták. Két nap múlva a murányiak támadták meg Csetneket, de a templomot nem tudták bevenni.

1558. február 6-án királyi megbízásra felmérték Murány várát. A jelentés szerint a vizitorok a vár kapitányát, Maskó Menyhértet nem találták a várban. Az uradalom igen rossz állapotban volt: "Tapasztaltuk pedig, hogy a vár fenntartására a vár tartozékaiból igen csekély jövedelem folyt be, mert a falvakat részint a török, részint a hűtlen Bebek fölégette, elnéptelenítette, teljes-tökéletesen elpusztította. A megmaradt jobbágyok, a kiknek alig van napi betevő kenyerök, a töröktől való félelem és közelség miatt nem mívelik a földet, még meghálni se mernek házaikban, hanem vadak módjára az erdőkben kénytelenek lappangani." A várfalak és épületek sem voltak jó állapotban: "az épületek és a várerődítések szemléjéhez fogtunk s tapasztaltuk, hogy eddigelé semmit vagy csak keveset építettek, hacsak az nem, hogy a mióta a spanyol katonák Basó idejében feltámadtak [*1549-es ostrom], a szikla vagyis hegy letaroltatott, de nem kielégítően; az ágyúval összelőtt fal is valami kevéssé kijavíttatott. ... Ezeken felül a kapuhoz közel, a hol a várba bejárni, Basó az ostromkor földdel vegyesen fából sánczot emeltetett, mely a zivatarok és időjárás miatt romlásnak indúlt. Ennek a helyreállítása tehát hasonlóképpen szükséges volna, de inkább kőből, a sok ok között a tűztől való félelem miatt is. ... nagy szükség van az építésre, mert az épületek ócskák és bedőléssel fenyegetnek. ... Mivel pedig a várnak az a része, a melyen a spanyolok a várba benyomúltak, igen könnyen megközelíthető, tanácsosnak látnók, hogy ott a sziklák eltávolíttassanak s alacsony fal (melyet közönségesen Brwzthwer-nek neveznek) emeltessék tetővel ellátva mert az ott elhelyezett ágyúk s egyéb fegyverek sokat szenvednek a záportól s idő folytán használhatatlanokká válnak. Továbbá azon a részen, a hol az a kapucska van, a melyen a hajdúk Basó idejében a várba behatoltak, a torony fateteje szerfelett magas és roskadozó, ezt hasonlóképen lehányatni javasolnék és alacsony fallal (Brwzthwer) ellátni, hogy ott sugárágyúkat és szakállasokat lehessen elhelyezni, a melyekkel az ellenség benyomulása megakadályoztassák es az egész hegy a váron kívül oltalmaztassék."  A várfalakon futó gyilokjárók fája is sok helyen hiányzott, vagy elrothadt. Feljegyezték azt is, hogy 3 ciszterna van a várban. A vár fegyverzete sem felelt meg a vizitoroknak: "Az ágyúk és egyéb hadi szerek, valamint a katonák fegyverei, fegyvertár hianyában egyes szögletekbe dobálva hevernek s a rozsda marja őket a vár nagy kárára és veszedelmere, ha valami szerencsétlenség történnek."  Egy másik vizsgálat alkalmával 1564-ben a murányi katonák panaszolkodtak a biztosok előtt, hogy már mintegy 46 hónap óta nem kaptak zsoldot.

1577 októberében a törökök 500 fös sereggel ( köztük janicsárokkal) megostromolták Murányt, de a támadásuk nem járt sikerrel. 

1594-ben Fülek visszafoglalása után Murány már nem volt első vonalbeli végvár. 1598-ban a kamarai tanácsosok szerint "...ez a vár a természet által erősített hely (...ita enim Arx ista natura loci est munita.)". 

1602-ben a kamara jenetős összeggel (8803 rFt, 31 kr 3 fenig) tartozott Murány kapitányának, Julius Herbersteinnek, aki ezen összegért zálogba vette volna a várat ( érdekesség, hogy Murányra Rákóczi Zsigmond, Thököly Sebestyén, Széchy Tamás és Georg  Rueber tokaji főkapitány beadta az igényét).  Herberstein 1602 tavaszán 3 évre zálogba kapta és a vár élére Kaspar Wanner hadnagyot állították. Végül mégis Szendrő főkapitánya,  Hans Jacob von Rottal vehette zálogba, kifizetve Herbersteinnek is a tartozást. 1604 őszén Bocskai hajdúi körbezárták Rottalt a murányi várban, de a vár nem került a kezükre. 1607-ben megerősítették Rottalt a zálogban, de ekkor már felesége, Thurzó Mária is zálogbirtokos volt.  1608-ban a rendek azt kérték a királytól, hogy a német katonaságot a nem végvárakból, így Murányból is vezényelje el. Rottalnak 1609-ben át kellett adnia a várat Széchy Tamás dunántúli főkapitánynak: II. Mátyás 1609. december 20-án újabb záloglevelet állított ki, amely szerint Széchy Tamás dunántúli főkapitány, királyi udvarmester és tanácsos Rottalnak kifizette a 77 307 mFt értékű zálogot. Ezenfelül még tízezer mFt-ot fizetett az uralkodónak, hogy Murányt átvehesse. Széchy Tamás 1617-ben még életében Murány és Balog várát  átadta legidősebb fiának, Györgynek. Széchy György és neje, Homonnay Drugeth Mária Murány várát a protestáns szellem és műveltség egyik központjává tette.

1619-ben Széchy György Bethlen Gábor erdélyi fejedelem híve volt. Eltávolítota a német őrséget Murányból, majd megtámadta és feldúlta az egri káptalan akkori székhelyét, Jászót. Széchy és Rhédey Ferenc 8000 erdélyivel meghódoltatták Szendrőt, Szádvárt, Füleket, Szécsényt, Divényt, Palánkot és végül Érsekújvárt. Ezután Széchy Thurzó Imrével Sopron ellen vonult, s azt november 30-án megszállta. Széchynek 1620 után megromlott a viszonya Bethlennel, tapógatózni kezdett a királyi udvar felé. Az alkudozások folyamán Széchy minden értékes holmiját Murányba szállíttatta, és  csakhamar maga is oda húzódott. 1621 április 11-én Murányban kelt az a nyilatkozat, melyben Széchy elfogadja II. Ferdinánd kegyelmét s kötelezi magát, hogy a végvárakat a király hűségére visszahódoltatja. 1621. július 27-én a király megerősítette Széchyt Murány birtokában. Széchy agresszívan gyarapította vagyonát, amivel sok ellenséget szerzett.

1625-ben Széchyt a saját szolgái lőtték agyon. Murány özvegyének, Homonnay Drugeth Máriának a kezén maradt, és ő hűséglevelet adott a királynak 1626. május 2-án: "...Murányi várat idegen fejedelmeknek kezében nem ejtem, névszerint pedig az erdélyi fejedelemnek, sem pedig erdélyi fejedelemhez tartozó embernek; semmi idegen praesidiumot be nem eresztek, sőt min-den igyekezetemmel azon leszek, az én kegyelmes uramhoz az ő felsége után succedálandó kegyelmes fejedelmekhez ragaszkodva, süt még testamentumomban is azon várakat Erdélyhez tartozandó embernek nem hagyom, sem adom." Az özvegy 40 főnyi német őrséget engett a várba Laitmann hadnagy vezénylete alatt. 

Drugeth Mária 1643-ban halt meg. Leányai, Éva (Illésházy Gábor neje), Kata (Lisztius János neje), illetve Mária, a későbbi murányi Vénusz örökölték Murányt. Illésházy és Lisztius I. Rákóczi György híve volt, ki akarták semmizni a birtokból a király párti Máriát. Ő megegyezett az ifjú Wesselényi Ferenc füleki kaptánnyal, aki 1644 augusztus 5-én embereivel titokban Murány alá vonult. Az őrséget lefegyverezve Mária és szolgái beengedték őker a várba, ahol 2 nap múlva Wesselényi feleségül vette Széchy Máriát. III. Ferdinánd király jutalomból Murányi örökös grófi címmel grófi rangra emelte Wesselényit,  és neki adományozta Murány és Balog várakat.

Az 1664-es vasvári béke felháborította a magyar főrendeket.  Az elégedetlenkedők Wesselényi Ferenc nádor körül gyülekeztek, 1666 augusztus 13-án Murányban egy vendégség leple alatt megegyeztek abban, hogy a bécsi kormány önkénye ellen a törökhöz fordulnak segélyért. Wesselényi 1667. március 27-én váratlanul elhunyt, Murányban temették el. Az összeesküvők egymást árulták be a bécsi udvarnál, Széchy Mária 1668 októberében Bory Mihályt küldte Johann von Rottal titkos tanácsoshoz és tájékoztatta az összeesküvésről. Decemberben a Murányban található iratokat is elküldte Bécsbe.  1670 tavaszán I. Lipót elrendelte, hogy Murány várába német őrséget kell helyezni. Lotharingiai Károly herceg és de Counwald-Cucolski gróf katonái  augusztus 10-én vonultak be a várba, ahol br. Windischgrätz lett a parancsnok. 1670. december 13-án, Csernóczy Kristóf vezetésével elkezdték lefoglalni Murány várában található vagyont, Széchy Mária 1671 február 13-án végleg elhagyta Murányt.

1682-ben a Fülek ellni hadjárat után Thököly november 19-én nyolc hónapra békét kötött I. Lipóttal. Ennek értelmében továbbra is királyi őrség maradt a Szatmártól a bányavárosokig húzódó kuruc terület néhány erősségében: Ecsed, Szatmár, Murány, Putnok, Szendrő, Szepes, Árva, Lipcse, Léva és Csábrág várában, s Thököly lehetővé tette ellátásukat. Murány 1683-ban is királyi kézen maradt. 1684-ben az olasz Giovanni Amelio Casea hadmérnök lerajzolta a vár alaprajzát, illetve a két végébén lévő erődítéseket (galéria).

1694-ben I. Lipót engedélyezte, hogy a Murány várához tartozó birtok Koháry Istvánhoz kerüljön, de a várban megmaradt a német őrség. 1699-ben, amikor javaslat született az Udvari Haditanács kancelláriáján a szükségtelen várak lerombolásáról, Murány azok között a várak között szerepelt, amelyeket inkább erődíteni kell, nem pedig lebontani. 1702 tavasz előtt valamikor a vár leégett, tavasztól Wallner hadmérnök vezette a helyreállításokat. 

1704. január 21-én a kurucok Abaúj megye alispánja, idősebbik Fáy István vezetésével ostrom alá fogták Murányt, aminek Heinrich Wilhelm van den Reven báró alatt német helyőrsége volt. A védők január 28-án feladták a várat, Reven báró és helyettese, Limprecth János hadnagy is beállt a kurucok közé.  Fáy István lett Murány kuruc parancsnoka, a várban a szabadságharc alatt rabokat őriztek, és fegyvereket is gyártottak.

1706. november 6-7-én a győrvári csatában a  Béri Balogh Ádám és Bezerédy Imre vezette kurucok szétverték Heister Hannibal altábornagy seregét, maga Heister is fogságba került. Egy rövid ideig Murányban őrizték. Ebben az évben Bercsényi Miklós kapta meg II. Rákóczi Ferenctől a várat és uradalmát.

1708 tavaszán De la Motte francia hadmérnök Rákóczi megbízásából 1708. tavaszán végigjárta a várakat. Főként a tüzérség és ellátmány volt a vizsgálat tárgya, de a falak állapotát is felmérte. Murány váráról csupán egy soros jelentést írt: "mindenképen rendben van; lőszere is elég."

1709 januárjában Rákóczi murányi várnagya, Fáy István a helyőrségi hajdúk közt összeesküvést fedezett fel melynek következtében számos hajdút elfogatott és kivégeztetett. Egy feljegyzés szerint 60 hajdú volt a vár őrsége. 1709 szeptemberében Kajali Pál azt írta Bercsényinek Murányból, hogy ott nem kell sok hajdú, mert sokba kerül az ellátásuk, és nem kell Murány ostromától tartaniuk. 1709. november 10-én Bercsényi Kamocsay Pál alzredest küldte hajdúival Murányba a régi őrség felváltására.

1710 május elsején Fáy Gábor azt írta Murányból Bercsényinek, hogy a vár alá jöttek a németek, de őket 300 hajdúval szét lehetne verni. A levél szerint Kamocsay és a hajdúi ekkor már nem voltak Murányban. Tornallyai Ferenc jelentése szerint másnap a németek továbbáltak.

Pálffy János, aki Heistert váltotta a fővezéri poszton, 1710 telén Böhmer alezredes küldte a Sickingen-féle gyalogezreddel Murány elfoglalására. 1711. január 12-én a vában lévő nemesek Ebeczky Imre brigadérost küldték tárgyalni a vár feladásáról. Feltételeikre Pálffy János 1711. január 20-án a következőket válaszolta : "Minden és minden nemesnek, aki ugyanabban a várban lakik, kegyelmet adok fejére és személyére, valamint az ott birtokukban lévő ingóságaira vonatkozóan." A vár január 28-án megadta magát, ekkor inventárium is készült.

Koháry II. István 1720-ban szerezte meg a murányi uradalomra vonatkozó birtokadományt, amit addig zálogban használt. Kohári Ignác gróf birtoklásának idején Mária Terézia 1776-ban Murány várának a kiürítését rendelte el. A katonaság távozása után megkezdődött a vár romlása, az utolsó lakható épületek a 18. század végén dőltek össze. A Kohári család kihalása után 1831-ben női ágon a szász Coburg család lett a tulajdonosa, de a vár ekkor már lakhatatlan rom volt. A murányi vár szlovák nyelvű oldalán olvasható dokumentumok 2013-tól évről-évre bemutatják a romokon végzett munkálatokat.

Cikk szerzője: Szöllősi Gábor