Zsolnalitva

Zsolnalitva / Litva / Lietava várát 1267 után, a 13. század vége körül a Balassák ősei, Detrik ispánnak s fivérének, Mikónak fiai építik meg a Vág parti Szucsán, Varin (Várna), Budetin váraival, valamint Zsolna város megalapítása és a hricsói uradalom megszerzése is az ő nevükhöz fűződik. Trencsén megye megszerzézésel Litva vára is Csák Máté kezébe került. Első közvetett említése 1316-ból ismert (* az évszámról viták vannak), ekkor Csák Máté Beckón kiadott oklevelében megparancsolja Albertusnak, hogy tüstént küldje ki fiát Kassa [Kasza], Oruslanku [Oroszlánkő], Lednuche [Lednic], Bestruche [Vágbeszterce], Hrychov [Hricsó], Lytwa [Zsolnalitva] és Strechun [Sztrecsény] várkerületeibe (in provinciis), és Matheus ottani jobbágyaitól minden egyes mansio, illetve curia után egy trencséni mérő zabot és egy szekér szénát gyűjtsön be, és haladéktalanul vigye Trencsénbe (galéria). 1318-ban Endreh (András) Litwa-i várnagyot említi meg János nyitrai püspök oklevele, melyben Csák Mátét és szervienseit kiátkozza Nyitra elpusztításáért.

1321. május 1-én I. Károly király  Byter fia Péter magister és Byter fia Miklós magister fia György apród kérésére és hű szolgálataikért a Zolyum és Hunth megyékben levő Keykku [Kékkő], Gyarmath [Balassagyarmat], Z[y]uchan [Szucsány], Warna, Budetyn [Budetin], Lytua [Zsolnalitva] és Hrychou [Hricsó] várakat, a Hunth megyei Hyduege [Hídvég] birtokot tartozékaikkal, amelyek örökségképpen és szerzett javakként őket illetik, de a hűtlen trencséni Máté magister hatalmaskodva elfoglalta, nekik visszaadja (galéria, DL. 65733). 

1323-ban a király visszaveszi a Balassáktól. Litva királyi vár lesz, és a 14. század végéig a besztercei ispánsághoz tartozott, amely általában az országbírók honorbirtoka volt.

1385-ben Luxemburgi Zsigmond a trónért való küzdelem során rokonainak, Jodok és Prokop morva őrgrófoknak adta egy időre Pozsony-, Trencsén-, Nyitra-megyék területét azok anyagi támogatásáért. Az országba betörő csehek felégették a Lietava alatti Váralja települést.  Ezt 1388 szept 21-én Melchior fia Vladislav,  Bebek István nádor lietavai castellanusa megbízásából Wan fiai Miklós és Krisun mint soltészok újratelepítették. 1389. december 2-án Zsigmond király Szécsényi Franknak és Simonnnak a nyitramegyei Tapolcsány várat és várost adja érdemeikért és a  barsmegyei Saskő várért, amelyet tőle azért kaptak, mert lemondottak Lietava vár zálogáról.

1392. április 24-én a Rátót nembéli Kaplai (Serkei) Dezső comes - a királynéi kunok bírája -  a királytól 3000 forintért zálogba vette Hricsó, Lietava és Rajec várakat. 1393-ban új adománykét  Lietavát ("Lythwa") meg is vásárolta 6000 aranyforintért a hozzá csatolt részekkel.  Ezt 1395-ben Zsigmond meg is erősítette. Az 1397. évi temesvári országgyűlés egyik határozata felhatalmazta Zsigmondot, hogy az 1387 óta elzálogosított koronajavakat fizetés nélkül visszaveheti. Bár ezzel a király ritkán élt, de a Kaplaiaktól visszavette Lietava, Rajec, Hricsó és a Nyitra megyei Appony várakat, valamint a Torna megyei Szepsi mezővárost 1397-ben. A király még ebben az évben a lengyel  Sędziwój -nak (magyar oklevelekben Sandivog) adományozta  Lietavát Sztrecsénnyel, Zsolna és Rajec városokkal együtt. 1398-ban Zsigmond Zsolna város királyi harmincadából Sędziwojnak adományozott négy esztendőre évi 2000 aranyforintot, ezret fizetésként, ezret pedig az említett várak felújítási költségeként ("...ratione sui sallarii et alios mille florenos auri pro reformatione cast[rorum nostrorum] Letawa, Rychow, Bistrych et antiqui Zyiina nunc erga manus ipsius domini Zandzywogii a nostra maiestate habitorum...").  1403-ban Sztrecsény, Beszterce, Litva és Hricsó várainak uraként hivatkozik önmagára ("dominus castrorum Streczniensis, Bystriciensis, Letauiensis, Ryczouiensis"). Halála után valószínűleg Stibor vajda kapja adományul, majd 1418-tól a fia, ifjabb Stibor bírta.

1434-ben és 1439-ben a lengyel Seczyn-i másként Letawa-i Donyn Lietava kapitánya ("capitaneus protunc Schidlouiensis, residens in Lethawa"), aki korábban a Stiborok familiárisa volt. Ekkor már Lietava Borbála királynéé, aki talán a Stiborok kihalása után kapta meg Zsigmondtól. Valamikor a 15. század közepén visszaerült a királyhoz.

1461. október 22-én Mátyás király a Litva ("Lythwa") vára alatti katonai táborban keltez oklevelet (DL. 15649). 1474. szeptember 19-én Mátyás király érdemei fejében Kinizsi Pálnak adományozta a trencsénmegyei Lietava királyi várat és felsorolt tartozékait. Kinizsi hatalmas építkezésbe fogott, új falövvel, a mostani középső várral bővítette a várat. A délnyugati részen kaputorony, tőle délebbre egy impozáns épületegyüttes épült, melyen ma is Kinizsi címere látható. A kaputorony előtt előudvart alakítottak ki, annak további biztosítására. 

Kinizsi ritkán tartózkodott Zsolnalitván, az itteni várnagya, Thurzó Theofil képviselte.  Kinizsi 1492. szeptemberben a Trencsén megyei Léva (Illava), Kasza és Lietava, valamint a Veszprém megyei Somló várait Szapolyai István nádor zálogába bocsátotta 40.000 forintért. A várak ekkor még Kinizsi kezében maradtak, csak a halála után lettek ténylegesen a Szapolyaiaké. 1495. május 28-án II. Ulászló király a Kinizsi által elzálogosított várakat adományozta a nádornak a bennük lévő királyi joggal együtt. 1505. január 3-án a turóci konvent a király parancsára beiktatta Jeszenicze-i Szunyogh Gáspárt dec.16-án (f.3.prox.p.f.B.Luciae) Budethin kastély és – névleg felsorolt tartozékai, – dec.17-én Lietava vára, Léva és Bellus mezőváros – névleg felsorolt tartozékai birtokába (Trencsén m.) ellenmondás nélkül (DL. 88922). Az iktatás ellenére a Szapolyaiak maradtak Lietava urai.

1526-ban Tárnoki Takás volt a Szapolyaiak lietavai és szklabinyai várnagya. 1529-ben Szapolyai János királytól a lietavai és sztrecsényi uradalomra csehországi szedleci Kosztka Miklós adománylevelet szerzett. Kosztka testvérével aktívan részt vett a Habsbug pártiakkal való csatározásokban. Végül I. Ferdinánd király 1531-ben Lietava ellen küldte hadvezérét Thury Miklóst, aki azonban nem tudta bevenni a várat. Ezt az eseményt az egyik kapu feletti 1538-ban ekhelyezett tábla őrizte meg: "Anno Domini 1538. Nicolaus Kostka, hac modica defensus in arce, Nicolaon Turi cedere turpe fecit".  Lietavát I. Ferdinánd Báthory Andrásnak ígérte, de amikor 1532 után Kosztka átállt Ferdinánd oldalára, ez érvényét vesztette.  Szapolyai János 1534. január 5-én utasította Lasky Jeromos erdélyi vajdát, hogy tárgyaljon Podmaniczky Jánossal és Kosztka Miklóssal kibékülésük, valamint Árva és Lietava váraknak a király kezére való bocsátása ügyében.  A várak átadása nem történt meg, 1534. szeptember 28-án I. Ferdinánd meghagyta a nyitrai káptalannak, hogy Kosztka Miklóst vezesse be adomány címén a trencsénmegyei Lietava és Sztrecsány várak ("...castra Lethowa et Zthrechen in comitatu Thrinchiniensi..."), a porubai nemesi telek és a királyi jogok birtokába. 1535. augusztus 19-én a nyitrai káptalan jelenti I. Ferdinándnak, hogy amidőn 1534 szeptember 28-án Bécsben kelt parancsa értelmében Szedleci Kosztka Miklóst adomány címén be akarták vezetni Lietava és Sztrecsény trencsénmegyei várak birtokába, a beiktatásnak Podmaniczky János, Csulai Móré László, valamint Báthory András fiai: Bonaventura András és György ellentmondottak. Kosztka ennek ellenére maradt Lietava ura, és folytatta a vár megerősítését: vastagíttatta az északnyugati kör alakú bástya falát, a keleti oldalon nagyjából félkör alakú hatalmas ágyúbástyát építtetett (Tölgy-bástya), amely ma is meghatározza a vár látképét. A Kinizsi-féle kaputorony megszűnt kapu lenni, az északi falon nyitottak egy új kaput, és ezentúl innen lehetett a várba bejutni.

1551-ben az Erdélyért való küzdelem közben Castaldo, I. Ferdinánd hadvezére felajánlotta Munkács, Szklabinya, Likava és Lietava várai közül valamelyiket az Izabella özvegy királynét támogató Petrovich temesi bánnak. Fráter György támogatta az indítványt. Az ügyletből nem lett semmi.

Kosztka halála után  I. Ferdinánd Lietavát ecsedi Báthory Györgynek és Miklósnak adományozta (* még a Báthory Andrásnak történt ígérvény szerint), de hűtlenségük miatt (átálltak Izabella királyné oldalára) az adomány semmissé vált, így Kosztka Miklós Borbála nevű lányának kezével Lietava Thurzó Ferenc volt nyitrai püspök kezére került. I. Ferdinánd 1558. november 14-én kelt adománylevele szerint a Lietavához tartozó 18 faluban 66 portát, 96 „szegény" (pauper) és 59 zsellérhelyet kitevő várbirtokot kifejezetten a Magyar Kamara elnökeként végzett tevékenysége elismeréseként kapta. 

Thurzó György nádor 1615. január 19-én a királyi személynök előtt készített végrendeletében egyebeken kivül Biccse, Hricsó, Árva, Lietava, Tokaj várakat és ezeknek roppant uradalmait hagyta elsőszülöttségi joggal fiára, Thurzó Imrére. A nádor 1616-ban hunyt el.

Thurzó Ferenc és György jelentősen átépítették, bővítették a várat, már a reneszánsz jegyében. Új falöv épült a Kinizsi-féle falövtől északra és nyugatra, az északnyugati torony mellett új kapu épült. A középső vár északi falához istállókat építettek hozzá. A vártól délre a sziklaárok másik oldalán egy kisebb őrházat emeltek, a sziklaárkot keletről fallal zárták le. Thurzó György a 17. század elején egy új kapuépületet emelt, megerősítette a Kinizsi-féle előudvar falait. Az északnyugati sarkot sokszögű ágyúbástyával egészítették ki (Vörös-bástya).

1619-ben Bethlen Gábor első hadjáratakor Thurzó Imre a fejedelem híve lett, majd amikor az erdélyi csapatok kénytelen voltak visszavonulni, Lietava várába zárkózott.  Trencsén megye is elpártolt a fejedelemtől, sőt, Thurzó is megingott. Bethlen kitartásra buzdította, és ígéretet tett segédcsapat küldésére Abaffy vezetésével. 1621-ben Bethlen utasította Illésházy Gáspárt, ha az ellen nagy erőkkel támadna, akkot húzódjon Lietava és Trencsén közelébe. Amikor Abaffy Miklós megérkezett 2-3000 hajdúval, Thurzó megvendégelte Lietaván. A megyei nemesség Lietaván ismét letette a hűségesküt Bethlennek.

Thurzó Imre hirtelen halálával (1621 október 19.) a család árvai ága fiágon kihalt, a birtokokat Thurzó György nádor végrendelete szerint özvegye, Czobor Erzsébet igazgatta. Az ő halála (1626) után a leányági családok (Perényi, Thököly, Erdődy, Jakusich, Illésházy, Vizkelethy, Szunyogh) u.n. közbirtokosságot hoztak létre, és egy közülük választott családtag intézte a birtokok igazgatását. A jövedelmet egyenlő arányban kellett felosztani. Az első igazgató Illésházy Gáspár, Thurzó Ilona férje lett. Mivel a várnak sok tulajdonosa volt, az állapotára már nem fordítottak annyi figyelmet. 1631-ben Perényi György a fiára, Ferencre hagyta a Lietava vávában lévő részét. A birtokokból 1653 után már csak Árva és Lietava maradtak meg az igazgatók irányítása alatt, ekkor Thököly István volt a megválasztott igazgató.

1670-ben a Wesselényi-féle összeesküvésbe belekeveredett Thököly Istvántól Árva várát el akarták foglalni a császári csapatok. Ghillány királyi tanácsos és kamarás Árvámegye határozata alapján Nagyfaluból felhívja Óvár, Sztrecsény, Budetin, Lietava és (Vág)Beszterce várak urait és tisztjeit, hogy hadaikat mustrálják meg, Árvamegyében gyülekezzenek és ő felsége hadaival egyesülni ne késsenek, nehogy a késedelemből ő felsége ügyének kára származzék. 1678-ban Esterházy Pál végrendeletében szerepel a lietavai "Letava" uradalom egy része, melyhez vásárlással jutott ("az árvai, létavai, éleskői, jószágokat is pénzemen váltottam ki, rész szerént is sok költséggel jutván hozzájok").

1682 augusztus 25-én Sztrányay György 15 vagy 20 muskétást kér Litvába Caprara császári tábornoktól. 1683 tavaszán a kurucok csellel elfoglalták Litvát az őrség ki létszáma miatt. A vár a kurucok támaszponja lett, innen akarták megakadályozni a lengyel (Lubomirsky) és német (Schultz) hadak egyesülését.  1683. szeptember 10-én Thököly egyik levelében felsorolja az álatal megszállt várakat: "Létava, Budetin, Bicse, Ilava, Yág-Besztercze, Oroszlán-kő, Beczkó, Temetvén, Korlátkő, Berencs, Holics, Sasin. Eleskő, Detrekő, Jókő, Vereskő, Bazin vára, Szente, Galgócz, Tapolcsán, Gim.es, Keselőkő, Bajnócz, Snio vára, Sklabina, Liptó-Ujvár, Óvár, Lipcse, Vigles, Zólyom, Dobronyiva, Saskő, Revistye, Szent-Benedek, Hrusó, Léva, Szitnya, Bozók, Csábrágh. Kékkő, Gács, Ajnácskő".  Amikor a császáriak kiürítették Trencsén vármegyét, a megye nemessége is átállt Thököly oldalára és csak a törökök Bécs alatt veresége után tértek vissza a császári oldalra. 1684 áprilisában a Thököly kurucaitól való félelem miatt a sziléziai rendek a Cseh Udvari Kancellária útján kérték a Haditanácstól a Vág völgyében lévő Budetin és Lednic várfalainak lerombolását, és Zsolnalitva várának nagyobb helyőrséggel történő megszállását. Rudolf Rabatta főhadbiztos szerint megszállhatják Litvát további 120 emberrel, de ez nem szolgálná Szilézia védelmét.  Nem is helyeztek ide több embert. Sztrányay György Caprarához június 17-én írt levele szerint a vár őrségből 8 megszökött, 9 beteg volt és csak 20 volt szolgálatra alkalmas.

1699. december 13-án az Udvari Haditanács leirata felsorolta a feleslegessé vált, és ezáltal lerombolandónak ítélt várakat. Ezek között Zsolnalitva ("Littova") is szerepelt.  Az Erdődyek 1700 márciusában a vár megtartásáért folyamodtak, sikeresen. 1702-ben ismét felmerült a lerombolása, de ekkor sem valósult meg.

A Rákóczi-szabadságharc kitörése után 1703 év végen, 1704 év elején a kurucok elfoglalták Lietavát, és a várat megerősítették, javították. 1705 szeptember 3-án, 10 nappal halála előtt Thököly Imre árvai, likavai, lietavai várakban volt jogát, Zsolna városát, Késmárkot, styavniki kastélyt ötven-ötvenezer rhénes forintban Rákóczi Ferencre hagyta.

1708 tavaszán a francia tüzértiszt, De la Mothe Rákóczi megbízásából felmérte a várakat. Zsolnalitváról ezt jelentette: "Lietava várában a falépcsők helyett kőlépcsők rakandók; ehhez némi reparatiója a falaknak, - s akkor e sziklavárban 40-50 főnyi őrség akár tízezer emberrel is bátran daczolhat." A vesztes trencséni csata után a császári csapatok az év őszén megkezdték a megye visszafoglalását. A kurucok a kis sziklavárakba őrséget helyeztek, Litva várában egy németből lett kuruc százados, a vitéz Johann Jakob Pöckl alatt kb. 100 hajdú volt. Az árulóvá lett Ocskay november 20-án Biccséről levelet írt Pöcklnek, melyben hazugságokat állítva próbálta meg Litva feladására bírni. A kuruc százados visszautasította a feladást.  December 7-én már csak Litva és Óvár voltak kuruc kézen. Ebergényi császári tábornok végül ágyúkat hozatott  és lövetni kezde a várat, mely december 21-én vagy 22-én hősies védelem után elesett. Stérer János tüzér dandárnok 1709. január 10-én írta Eperjesről Rákóczinak: "Az minemő váraink voltanak Trencsin-vármegyében, u.m. Lednicze, Besztercze, Budatín, Letava és Óvár  már egészen az ellenség kezibe estenek". A császáriak helyőrséget hagytak a várban.

A Rákóczi-szabadságharc után 1712 februárjában rendelték el többek között a Zsolna melletti Budetin, Óvár, Litva erősségeinek „demolícióját”. Nem tudni, hogy ezt végrehajtották e, és ha igen, akkor milyen mértékben. Annyi bizonyos, hogy 1714-ig császári őrség van a várban. 1729-ben romosnak írják le, de a század közepén még lakható volt és használták is. 1760-ban a Lietava várában őrzött Thurzó nádori levéltárat ismeretlen tettesek feltörték, és nagy pusztítást végetzek az okiratok között. Mária Terézia utasította a nádort, hogy vizsgáltassa ki és állapítsák meg, hogy kit terhel a felelősség a történtekért. A jelentés szerint a tetteseknek igen könnyű dolga volt, mert Lietava vára minden őrség nélkül állott és maga a castellanus sem a várban, hanem az alatta fekvő helységben lakott. Ez után a királynő a nádori leveleket kiválogattatta és 1764 szeptemberében Pozsonyba szállíttatta. A 18. század végéig még őr vigyázta az épületeket, majd tető híján rohamosan romlásnak indult.

1825-ben báró Mednyánszky Alajos  Festői utazás a Vág folyón Magyarországon c. művében Lietaváról megjegyezte, hogy "mintegy 80 esztendővel ezelőtt még lakott egy várnagy és néhány őr a várkastélyban, de a vár fenttartására semmit nem áldoztak, tehát ők is kénytelenek voltak kiköltözni belőle, és a kapzsiság meg a dőre kincskeresők turkálása derekasan előkészítette a terepet  az idő vasfogának, hogy az ország romjainak száma megint gyarapodjon eggyel". 

1999 óta a helyi Lietava vár Megőrzéséért Egyesületet menti meg a várat.

Cikk szerzője: Szöllősi Gábor