Blatnica

Blatnica falu „Villa Blathnicha” formában  először 1252-ben jelenik meg IV. Béla király oklevelében, aki birtokot adományozott a turóci kolostornak. 1272-ben is villaként említik oklevélben, és Csák Máté király ellenes harcaiban sem szerepel. Szlovák kutatók többször említik 1300-ból, mint Berzeviczy Péter várát, de ezt Fügedi cáfolja.

1323-ban Donch mester zólyomi és pataki ispán magánbirtoka, aki területhez a régebbi tulajdonos, Natk fia Bertalannak megölése árán jutott. 1323-ban már állt Blatnica vára, mert egy oklevélben Doncs ispán szolgálataik fejében Punoche fiainak: Folkos comesnek és Ipolit-nak adományoz a Balathnice nevű vára alatt fekvő birtokából egy darabot. 1323-ban oklevelet  keltez a vár alól "sub castro nostro Blatnicha". Doncs halála után utódai Blatnicát Miklós fia Péternek és rokonainak, Eustáchnak és Zomárnak, néhai Gergely fiainak, adják zálogul 1342-ben. Ez után ismeretlen időpontban valószínűleg birtokcserével a király kezére kerül, és várnagyai a turóci ispánok lesznek. 1372-ben Niklai János magister a várnagya, 1381-ben Bebek György turóci ispán.

A korai vár legrégebbi része egy nagyjából kör alaprajzú, 9,5 m átmérőjű torony volt. Később épült a sziklacsúcs másik végén a patkó alakú torony, és a kettőt kőfallal kötötték össze, kialakítva a várudvart.

Baltnica 1389-ben még királyi vár, majd Zsigmond király utvini Pogány Domokosnak adta. Tőle 1398 november 19-én visszavette, és a beregi Kaszonyt adta neki cserébe. 1399-ben  Oppelni László hercegtől visszavette a nála zálogként bírt Árva várát, és Blatnicát adta át neki szintén zálog címén. A herceg halál után (1401) Blatnica  özvegye, Ofka hercegné kezén maradt. Zsigmond 1410-ben egy oklevelében elimerte, hogy hogy Offka opulai hercegnőnek 9668 aranyforinttal tartozik, kötelezi magát, hogy adósságát Kassa város adójából évi 968 aranyforinttal törleszteni fogja, a hercegnő és gyermekei számára pedig továbbra is biztosítja a turócmegyei Blatnica, Szucsán és Béla birtokokra vonatkozó zálogjogukat. A király végül 1418. júniusa és 1421 között valamikor visszaváltja (1418. júniusában még Dewitz Henrik a hercegné blatnicai várnagya).

1434-ben Szentmiklósi Pongrác a királyi várnagy Blatnicán.1435-ben oklevelet ad ki Blatnica várában ("Nos Pongracius de Sancto Nicolao Residens in Castro Blatnica"). 1436-ban zálogban megkapja Zsigmond királytól. Az oklevelek szerint a vár a husziták támadásai során súlyosan megsérült, és Pongrác építette újjá. 

Szentmiklósi Pongrác Blatnicát Necpáli Lászlónak adta tovább. 1441. június 22-én I. Ulászló király jóváhagyja azt a megállapodást, amely szerint Berench-i, másképp Lypto-i Pongrác (egr.) Blathnicza nevű várát 9000 aranyforint értékben átadja Neczpal-i Lászlónak (egr.), Zakolcza királyi város kapitányának, ez pedig a királlyal szemben fennálló 9000 aranyforint követelését Pongrácra ruházza át. 1442. február 4-én a turóci konvent jelentette a királynak, hogy zálogjogon beiktatták Neczpal-i Lászlót, feleségét: Ágnest, leányait: Cecíliát és Zsófiát, továbbá édestestvérét: Istvánt és rokonát (fr.): Balázst Blathnicza vár és tartozékai birtokába. 1454-ben Blatnica még Necpáli László kezén volt ("residens in castro Blathnicza"). Necpáli László halála után zavarosak a birtokviszonyok. 1457-ben Szentmiklósi Pongrácz István szerzi meg, akinek felesége Necpáli leánya, Cecília volt, de már 1458-ban elzálogosította Komorowski Péter volt liptói ispánnak 2250 aranyforintért, hogy meg tudja szerezni Óvár várát. 1460-ban Necpáli Balázs 6000 aranyforintért elzálogosította Justh Andrásnak Blatnica várát és az azzal kapcsolatos per minden iratával, ahonnan őt Szentmiklósi Pongrácz István ("ZenthMicloss-i Pangracz István") és Korbáviai Kristóf kiforgatták. A várért évtizedes pereskedés indult.

1470. július 13-án Necpáli Balázs maga és utódai nevében Ernuszt János zólyomi ispánt a Turóc megyei Blathnicza várának ós tartozékainak elfoglalásától, megtartásától, megvásárlásától, zálogba vételétől, vagyis a maga részére való megszerzésétől, Komorowsi Pétert annak elidegenítésétől, Mátyás királyt pedig annak eladományozásától, és mindenkit attól, hogy a vár és tartozékainak birtokába magát beiktattassa vagy haszonvételeit beszedje. Egy 1472-es oklevél szerint ekkor a várat csalárd módon ("quadam dolositate excogitata") Ernuszt János zólyomi ispán emberei tartották megszállva, ami ellen Necpáli Balázs és Pongrácz István lánya is tiltakoztak. 

1479. március 12-én Necpáli Balázs a Turóc megyei Blathnycze nevű várát, amely jelenleg idegen kézen van, visszaszerzés végett átengedte Cwssaw-i Jodok fiának: Andrásnak (Justh család őse) azzal, hogy ha a visszaszerzés sikerül, a vár is a 6000 aranyforintért zálogba adott birtokok közé kerül; az eddig neki zálogba átadott birtokok értéke ugyanis nem éri el a 6000 forintot.

1488-ban Mátyás király Blatnicát tartozékaival, köztük a rudnai és "podraghye"-i (znióváraljai) vámmal, együtt Czeczei Kis Máté liptói főispánnak, testvérének Lőrincnek, s unokaöccseinek Korom Bálintnak s Lőrincnek adományozta. Czeczei halála után ismét pereskedés indult meg a birtokért, és végül Korom Bálint szerezte meg 1505-ben. Koromnak 2500 aranyat kellett fizetni Balassa Ferencnek, aki Czeczei özvegyét vette feleségül, és szintén igényt tartott Blatnicára. Czeczei Lőrinc viszont a Szapolyaiaknak zálogosította el a maga részét, Koromházi Korom István pedig 1513-ban Bakócz Tamás esztergomi érseknek.  Amikor 1521-ben az érsek felosztotta a családi vagyont, Blatnicát Erdődi Tompa Benedeknek juttatta, aki itt is rendezte be lakhelyét. Erdődi felesége Koromházi özvegye, Anna volt. Erdődi Benedek halála után 1538-ban Blatnica a királyra szállt vissza.

I. Ferdinánd 1539-ben hívének, Révay Ferencnek adományozta. A vár uradalma 1557-ben és 1589-ben az összeírás szerint mindössze öt falu volt. A Révay család a 16. század második felében és a 17. század elején jelentősen kibővítette Blatnicát, ők építik ki az alsó várat a palotával, a két toronyos belsővár tornyainak felső szintjén ágyú lőréseket alakítanak ki és egységes tetőszerkezettel fedték őkek. A vár nem játszott szerepet Bocskai és Bethlen Gábor harcaiban.

1680-as években a Thököly-felkelés idején a vár falai között találtak menedékre a környék nemesei és papsága.

A Rákóczi-szabadságharc elején 1703 októberében a fejedelem védlevelet állított ki a vár őrség és kapitánya számára. A harc nélkül átadott várba bevonuló kurucok az itt meghúzódó szoboszlai plébánost megölték, a várban pedig kárt okoztak. A kurucok rendes őrséget az elavult Blatnicán nem tartottak.  1707-ből ismert Okolicsányi Pál levele  Rákóczihoz, melyben említi blatnicát: "Blatnicza, Szklabinya, Árva, Liptó-Újvár is az Fölséged protectiójában vannak". 1708 novemberében Pálffy János bán megbízásából a labanccá lett Okolicsányi Pál meggyőzte a Révayak blatnicai és szklabinyai várába húzódott turóci, nyirtai nemeseket, hogy ne álljanak ellen és tegyék le a hűségesküt a császárnak. Ottlyk jelentette Rákóczinak, hogy "Ez éjszaka gyütt hírem, hogy Pálffy becsavarodott Túróczba, mind a két várba [Blatnica, Szklabina] bement, és sok főmbert labancczá tőn".

1723-ban a vár már rossz állapotban volt, mikor Révay Péter az épülő kisselmeci kastély számára innen hordat követ, miért is Révay Gáspár még mint a vár lakója Garamszentbenedeken ünnepi óvást emel a további rombolás ellen. Hamarosan azonban ő is lehagyja Blatnicát.  Utána csak gazdasági épületként szolgált, felszerélésén, bútorain megosztozott a mosóci és kisselmeciúj kastélyok urasága. 1744-ben még javítják a várat (valószínűleg csak egy részét). 1760-ban  egy tűzvész pusztította el, és eztán már nem javították ki. Az elhagyott és tető nélküli épületek ezután gyorsan romba dőltek.

Divald Korél a 20. század elején a következőket írta a várról: "Magas hegyek között, hegyfokon épült, szabálytalan udvart körülzáró épületek, falak és bástyák terjedelmes romjai; a kopár falak ma már minden művészeti jelleg híján vannak."  A várat a helyi vármentők évek óta restaurálják. 

Cikk szerzője: Szöllősi Gábor