Bélagyulafalva templom

Turócbélát 1282-ben, Gyulafalvát 1357-ben említik először. A két falu 1971-ben egyesült Bélagyulafalva (szovákul Bélá-Dulice) néven.

A templom valamikor a 13. század harmadik harmadában vagy a 14. század első felében épült, viszonylag egyszerű, egyhajós épületként, négyzet alakú szentéllyel és az  északi oldalán sekrestyével. Sem a templom, sem a plébánia nem szerepel az 1330-as évekből származó pápai tizedjegyzékben, a helyi plébánia adminisztrátorát pedig csak 1496-ban említik. Az épületet  a dendokronológiai vizsgálatotk szerint 1409-ben felújították, amikor új tetőszerkezetet szereltek fel.  1480-90 körül készültek réezsben a templom faragványai, szárnyasoltára. ezek részben Magyarországon, a Szépművészeti Múzeumban láthatók (galéria). A 17. században egy nyugati, reneszánsz tornyot építettek a templomhoz. Valószínűleg a templom körüli területet is ekkor kerítették be kőfallal. 1647-től a templom az evangélikusoké, akik 1709-ig használták. 1749-ben felújították, ekkor a hajó famennyezetét új, barokk boltozatra cserélték. 1856-ban a torony új tetőt kapott. A 20. században az épületen csak kisebb felújításokat végeztek. 2012-ben a templomot restaurálták, amely során a reneszánsz toronyot eredeti formájában állították helyre. A restaurálás során egy elfalazott gótikus bejáratot fedeztek fel a hajó déli falában (galéria). 

A templom  keletelt tájolású,  téglalap alakú rövid hajóval, keskenyebb és alacsonyabb, négyzet alakú szentéllyel és sekrestyével az északi oldalon. A hajót és a szentélyt különálló, viszonylag meredek lejtős nyeregtetők fedték, amelyeket oszlopokkal és szelemenekkel ellátott szarufakeret tartott. Eredetileg egy a nyugati homlokzatba ágyazott hegyes kapu, valamint a hajó déli falába öntött, enyhén lapított csúcsíves kapu vezetett be. Egy másik gótikus kapu vezetett a szentélyből a sekrestyébe. Ezenkívül a templom falait keskeny és magas csúcsíves ablakok törték át, mindkét oldalon résekkel. Belül, a szentélyben gótikus keresztboltozatot használtak, maszkokkal díszített konzolokra szerelt bordákkal. A hajó eredetileg lapos fa mennyezettel rendelkezett.

Divald Kornél 1905-ben írta a templomról: "Egykor önálló plébánia, ma a necpáli fiókegyháza. A XIV-XV. században, kőfallal kerített alacsony dombon, Krisztus szent testének tiszteletére épült, 1749-ben átalakították. Egyhajós kőépület, nyugati toronnyal. Szentélye egyenesen záródik, egy keresztbolttal bír, amelynek leszelt élű hasáb alakú erőteljes bordái a csúcsíves diadalív mögött, primitív emberfejekben végződnek, északi falán lóhere íves nyílású szentségtartó fülke, átfont pántos vasrácsozattal. A hajó boltozata XVIII. századbeli, ablakai, mint a szentélyben csúcsívesek. A torony második emeletén, a kapu fölött kereszt alakú lövőrés. Főoltára XVIII. századbeli, barokk stílű faragványokkal ékes. Ezenkívül volt három XV-XVI. századbeli szárnyasoltára. A Boldogságos Szűz oltárának szobra és két szárnyképe a budapesti Szépművészeti Múzeumba került. A három szent király oltárának fődomborműve a Turócszentmártoni Múzeumban van, szárnyképei az Angyali üdvözletet, az Úrvacsorát és a Mannahullást ábrázoló festményekkel a budapesti Szépművészeti Múzeumban. Szent Anna szárnyasoltárának XV-XVI. századbeli szobra a padláson hever, ugyanitt egy XVI. századbeli, későbbi keretbe foglalt, deszkára festett kép, mely Krisztust a Kálvárián ábrázolja, 60 cm magas, 42 cm széles, továbbá két szent férfit ábrázoló XVII-XVIII. századbeli szobor fából. A sekrestyében újabb egyházi ruhák s egy kehelytakaró lazacszínű selyemből, XVIII. századbeli tarka selyemből hímzett virágokkal díszítve. A toronyban három harang. A legnagyobbik felirata: Michael Archangelus, Jesus, Maria, Johannes Evang. Anno MCCCCCVII; a két kisebbiket Besztercebányán 1774-ben öntötték."

Cikk szerzője: Szöllősi Gábor