Necpál Kék-kastély

Necpál település nevét közvetett formában 1269-ben említik először, amikor oklevélben egy peres ügy kapcsán Necpáli Pál (Paulus de Nazpal) jár el a zólyomi ispán megbízottjaként. 1282-ben "terram Nochpal" néven szerepel. 1287-ben IV. László király „terra Nochpal” birtokát Marchan fia Jánosnak adta. Ezt az adományozást ("terram seu villam suam Nochpal") III. András 1295. április 24-én átírta és megerősítette.  A település egészen 1479-ig Necpáli család tulajdona maradt. A Necpáli család utolsó férfi tagja egyetlen leányát eljegyezte Justh András legidősebb fiával, egyszersmind elzálogosította neki birtokait. A Justh család innentől egészen a 19. század végéig birtokolta Necpált, és a család uralma alatt a település mind gazdasági, mind kulturális értelemben felemelkedett. A 16. században Necpál lakossága az evangélikus hitre tért. 1592-ben megalapították az evangélikus gimnáziumot, Turóc vármegye első középiskoláját. Vályi András 1792-ban írta Magyar országnak leírása c. művében: "NECZPAL. Nagy tót falu Túrócz Várm. földes Ura Juszti Uraság, lakosai katolikusok, és evangelikusok, két Templomjaik, és három Kastéllyok ékesítik e’ helységet, fekszik a’ hegyek tövében délre, és az hegyekből folyó víz keresztűl foly itten, melly a’ leg hidegebb télben sem fagy bé, és a’ mellyen őrlő, ’s fűrész malmok, ’s papiros malmok is vagynak, sőt más akármelly fabrikát is jó volna reá építeni. Földgye termékeny, réttye kétszer kaszáltatik, legelője elég, fája van, piatzozása Mosóczon, ’s Szent Márotnon, és a’ Bánya Városokban, zsindelyt is tsinálnak, és meszet égetnek némellyek."

Necpálon a reneszánsz kastélytól 100 méterre álló u.n. Kék-kastélyt a 17.  században építette a Justh család néhány tagja. Nevét a világoskék barokk-klasszicista homlokzatról kapta, amelyet a 18. század második felében végzett felújítások során kapott. A Justh család ekkor elhagyta a régi kastélyt és ide költöztek át.

Híresebb lakója volt Justh György (1818–1909), aki 1861 és 1882 között a stubnyai választókerület országgyűlési képviselője, majd 1882-től 1886-ig Turóc vármegye főispánja volt. Amikor rokona, Justh Zsigmond meglátogatta, a következőket írta: "Ugyanaz este még, id. Justh György bátyámhoz, a volt túróci főispánhoz mentem, ki a falu túlsó végén lakik, szintén egy francia stílű kastélyban. … Tragikus ház, igen komikus külsővel. A beteges, nyafogó Gyuri, ezer szeszélyével, a kis grimaszozó asszonyka, ki egyébről nem tud beszélni, mint kutyáról, macskáról".

A Kék-kastélyban született neczpáli Justh István (1821–1904), földbirtokos, és nemesbükki Pákozdy Matild (1831–1898) gyermekeként 1850-ben Justh Gyula, a dualizmus kori Magyarország egyik legkiemelkedőbb liberális-demokrata politikusa, országgyűlési képviselő, a Függetlenségi és Negyvennyolcas Párt elnöke. Ő 1884 és 1914 között következetesen küzdött Magyarország polgári átalakulásáért.

A Kék-kastélyt is államosította a Csehszlovák állam és árvaház igényeihez alakították át. Az árvaház bezárása után a kúria elhagyatott és használatlan maradt. 2025-ben nagyon rossz állapotban találtuk, nem látogatható.

Cikk szerzője: Szöllősi Gábor