Osztroluka kastély

Osztroluka 1289-ben "possessionem Oztroluka"-ként szerepel oklevélben. 1286-ban IV. László megerősítette a környékre vonatkozó adománylevelét Otto de Ostroluka részére. A pápai tizedjegyzékben 1332-ben "Stoluca" néven, 1360-ban "Oztroluka" birtokként szerepel Kont nádor oklevelében. 1495. július 20-i oklevelében II. Ulászló király parancsára a sági konvent Osztroluka-i Demeter leányait: a férjezett Dorottyát és a hajadon Erzsébetet a Zólyom megyei Osztroluka és Gondafalva possessiók meg Borda erdő birtokába bevezette. Még ebben az évben a Lukaviczay Domonkos család egyik tagja, György, II. Ulászló főudvarmesterének familiárisa feleségül vette a fiágon kihalt Osztrolukai - Osztroluczky - család fiúsított leánytagját, Erzsébetet és Zólyom megyében újkorig honos Osztroluczky családnak törzsatyja lett. 

Az osztrolukai reneszánsz várkastélyt Osztroluczky II. Menyhért építtette 1636 és 1641 között, a munkákat Abraham Artz selmecbányai pallér irányította. Az alapkőbe a következő feliratot vésték: "Álljon ez a kastély addig, amíg a hangya ki nem issza az összes tengert, és a teknősbéka meg nem kerüli a földet.".

Osztroluczky 1635-1637-ben Zólyom vármegye követe volt az országgyűlésen.  A rangjához méltó épület a kéttornyos kastélytípus szerint épült, a védelmét kulcslyuk lőrések is biztosították a tornyokon és az épületen. A korabeli dokumentumok szerint a kétszintes kastély földszintjén volt a konyha és a szolgálók szobái, a 12 szobás emeleten lakott a nemesi család.  A kastély hiába volt erődítve, portyázó török csapatok többször bevették és felgyújtották a 17. században.

1706. február 28-án Osztroluczky János a kastélyból ír levelt Nógrád vármegyéhez, melyben kéri, hogy kettő helyett csak másfél zsoldost kelljen kiállítania. Rákóczi híveként ő volt a kuruc Pest Pilis és Solt vármegye alispánja. A Rákóczi-szabadságharc bukása után visszavonult osztrolukai kastélyába és ott hunyt el 1712-ben.

A 18. században a kastély késő barokk rekonstrukción esett át, ekkor megváltoztatták az emeleti helyiségek elrendezését. Az emeleten ebből a korból származó növénymintás díszítések láthatók a boltozaton. Az épület a végleges formáját valamikor a 19. század elején nyerte el. 1813 után Osztroluczky Miklós tulajdonába került, akinek lánya, a fiatalon elhunyt Adél Ľudovít Štúr barátnője volt. Utolsó lakója a családból Osztroluczky Miklós, Zólyom vármegye egykori főispánja volt. Az ő halála után 1947-ben a Csehszlovák államé lett. 1945-ben orosz katonák voltak itt elszállásolva, akik súlyos károkat okoztak a berendezésekben.

1950-ben 6 család költözött be ideiglenesen, később a helyi termelőszövetkezet használta. Az épület restaurálására 1967 után került sor, a munkálatokat a zsolnai műemlékvédelmi hivatal végezte. 2005-ig az egyre romló épületben az Állami Kerületi Levéltár működött.

Osztroluka önkormányzata 2012-ben vásárolta meg az államtól a kúria többségi tulajdonrészét, anyagi támogatással szerette volna felújítani, de az akkori társtulajdonosok nem egyeztek bele. Végül 2019-ben a romos kastélyt Róbert Dičér vásárolta meg 250.000 euróért az előző tulajdonosoktól, aki viszonylag rövid idő alatt a korabeli tervrajzok alapján átfogóan felújította az épületet és a parkját is. Az egyik torony aljában emlékszoba található, a kastély többi része nem látogatható.

Cikk szerzője: Szöllősi Gábor