Necpál Szent László templom

Necpál település nevét közvetett formában 1269-ben említik először, amikor oklevélben egy peres ügy kapcsán Necpáli Pál (Paulus de Nazpal) jár el a zólyomi ispán megbízottjaként. 1282-ben "terram Nochpal" néven szerepel. 1287-ben IV. László király „terra Nochpal” birtokát Marchan fia Jánosnak adta. Ezt az adományozást ("terram seu villam suam Nochpal") III. András 1295. április 24-én átírta és megerősítette.  A település egészen 1479-ig Neczpáli család tulajdona maradt. Necpál a 15. század végén a Justh család birtoka lett, és egészen a 19. század végéig birtokolták azt. A család uralma alatt Necpál mind gazdasági, mind kulturális értelemben felemelkedett. A 16. században Necpál lakossága az evangélikus hitre tért. 1592-ben megalapították az evangélikus gimnáziumot, Turóc vármegye első középiskoláját.

A falu feletti dombon álló Szent László templomot kora gótikus stílusban építették a 13. század második felében (* Mencl ezt 1250-1260-as évekre teszi, a besztercebányai egyházmegye sematizmusa pedig 1222-re).  A templom egyhajós épületként, keleti oldalán keskenyebb és alacsonyabb négyzet alakú szentéllyel, nyugati oldalán pedig a fal síkjába beépített toronnyal épült fel. Belső térben a hajót a szentélytől egy gótikus boltív választotta el, amely mögött a szentély terét keresztboltozattal fedték. 1320 körül a szentély északi oldalához  sekrestyét építettek. A 14. század végén, 15. század elején a templom belsejét, és az újabb falkutatás szerint a csúcsíves bejárat külső felét gótikus freskókkal díszítették.  A freskók stílusa a cserényi Szent Márton templomban lévőkre emlékeztet. A 16. század végén a hajó új, dongaboltozatot kapott, amely alacsonyabb volt az eredeti gótikus falaknál, így a freskók egy része a padlásra került. Ekkor a templomot már a helyi evangélikusok használták és a katolikusok csak 1709-ben kapták vissza (a kurucok ekkor szorultak ki Turócból). Valószínűleg a 18. században egy fa galériát építettek a torony köré. A templom felújítására a 19. század végén került sor, a templom gótikus falképeit 1910-ben fedezték fel.  Újabb  renoválására 1986-1988-ban került sor, amikor a padlót betonozták és az épületet újrafestették (a korábban látható középkori freskók egy részét is átfestették). Jelenleg (2025) falkutatás nyomait lehet látni a templom külső falán, mely során láthatóvá vált a templom egykori erődítettségét bizonyító kulcslyuk lőrés is.

Divald Kornél a 20. század elején leírta a templomot: "A község felső végén, meredek domb tetején, Szent László tiszteletére talán még a XIII. században alapított, de idők folyamán többször átalakított egyhajós kőépület, nyugati toronnyal, egyenesen záródó szentélyében egy keresztboltozatos szakasszal, amelynek bordái erőteljesen érvényesülő, hornyolt élű hasáb alakúak, rozettás zárókővel. A hajó boltozata XVIII. századbeli. Eredetileg keskeny, csúcsíves ablakait 1862-ben átalakították. A diadalív és a szentély északi falába nyíló sekrestyeajtó csúcsíves; utóbbiban egy, erős bordájú, a szentélyével egykorú keresztbolt és lőrésszerű félköríves ablak. A nyugati toronyba nyíló templomkapu csúcsíves, bélletében pálcákkal tagolt. A torony mellett kétfelől dongaboltos kápolnák vannak, ezek fölött pedig egyegy lőréses kamra. A torony második emeleti ablakai kettős lóhereíves nyílásúak, mértani művekkel ékesek. A templom szentélyét véges-végig, a meszelés alól újabban kifejtett, XIV. századbeli falképek díszítik: a diadalív alsó lapjain egymás fölött próféták mellképei, a sekrestyeajtó fölött Krisztus a Kálvárián, a többi falon s a boltcikkelyeken szintén a megváltásra vonatkozó, de csak töredékesen fönnmaradt, illetve még bemeszelt képek. A templom oltárai újabbak. Csúcsíves kori szárnyasoltáraiból s későbbi barokk oltáraiból egyes emlékek azonban ma is megvannak. Egy XV-XVI. századbeli Madonna-szobor, fából, a budapesti Szépművészeti Múzeumba került (galéria). Szent László egykorú, 150 cm magas, később átfestett szobra a régi főoltárból s Szent András 135 cm magas, eredeti színezésű, fából faragott alakja a padláson van. Ugyanitt két szent férfit ábrázoló XVIII. századbeli színezett faszobor. A XVIII. századbeli szószék tetején, a templom csúcsíves kori szárnyasoltárainak oromdíszéből fönnmaradt, öt, 45-50 cm magas szobrocska sorakozik. Finom formájú, de újabban átfestett alakok. A templom egyetlen figyelemre méltó ötvösmű emléke a XVI. századbeli kehely, karéjos talpának oldallapjain vert művű indadíszítéssel, alma alakú cikkelyes gombján hat, rombusz alakú rotulussal, vert művű cuppakosarán tokosán foglalt áldrágakövekkel s liliomos pártával. 20 cm magas, aranyozott ezüst."

Cikk szerzője: Szöllősi Gábor