Márkusfalva Szt. Mihály templom

Márkusfalva (korábban Márkus-Csépánfalu, németül Marksdorf, szlovákul Markušovce) település helyén már a 12. században határőrők, un. gömörőrök települése állt. Ez a tatárjárásban elpusztult, és Gala fia Márk telepítette újra. 1280-ban már a Máriássy családé Márkusfalva az oklevelek szerint. 1280-ban (az újabb kutatások szerint 1290-ben) "villa Marci" Szent Mihály-templomának tizedéről Jakab szepesi prépost lemondott. 1378-ban Markusfalua alias Zenthmihal néven szerepel.

Márkusfalva Szent Mihály tiszteletére szentelt román-gótikus átmeneti stílusú temploma 1260 körül épülhetett, de 1280 előtt. A korai templom a mainál kisebb, egyhajós épület volt, négyzet alakú szentéllyel (ebből ma a torony és a főhajó falai állnak). A szentélyt a hajótól diadalív válsztotta el. A templom hajójának belső méretei 10,3 x 7,1 m, a szentélyé 5,3 x 4,4 m voltak.  A templom építtetői a birtokos Máriássyak voltak. A 14. században az eredeti szentélyt lebontva egy sokszög záródásút, és majdnem kétszer olyan hosszút építettek helyette, már gótikus stílusban. Az új szentély szélessége megegyezik a hajó szélességével. A templom északi oldalához egy téglalap alakú sekrestyét emeltek. 

1486 előtt az északi sekrestyét eltávolították, és egy sokkal nagyobbat építettek helyette. 1486 és 1490 között az északi oldalon kibővítették a templomot a Szent Kozma és Damján mellékkápolnával. 1500-ban Máriássy István építtette a déli Szent Anna-kápolnát. A főhajó a szentéllyel közös hálóboltozatot kapott. A 16. század elejéről származik a kereszetőmedence is. A templom belsejében a Máriássy család számos gazdagon díszített sírköve található a 16. és 17. századból. Egy sérült sírkő található a templomot körülvevő külső falban is. A templomot erős kőfal veszi körbe, aminek erődítési funkciója is volt. Annyi biztos, hogy a kőfal mindenképpen 1507 után épült, mert Máriássy István a lőcseiekkel való megegyezésekor megígérte, hogy a templomot nem veteti körbe kőfallal ("Máriássy István kötelezi magát, hogy Márkusfalvi udvarházába avagy másképp várába nem építi, foglalja bele a Szent Mihály templomot, valamint azt fallal nem övezi, azonban a nevezett várból avagy udvarházból átjárót készíthet a nevezett egyházhoz.").

1773-ban a templomot tűzvész rongálta meg, amely különösen a nyugati tornyot tette tönkre. A következő években ezt a tornyot megemelték és barokk stílusban átalakították. 1818-ban további javításokat végeztek a falakon, de 1882-ben újabb tűz pusztította el az épületet. A 20. század elején újabb villámcsapás okozott tüzet a toronyban, amely után azt neogótikus stílusban kellett újjáépíteni. 1918-ra mindkét kápolnát is kibővítették. Az utolsó jelentős felújítási és kutatási munkálatokat az 1990-es évek végén és 2014-ben végezték. 2012-ben ismét villám csapott a toronyba, de szerencsére csak kisebb károk keletkeztek.

Divald Kornél 1905-ben így írta le a templomot: "Egyhajós, csúcsíves kori épület, négyszakaszos hálóboltozattal, háromoldalú apszissal, diadalív nélkül, nyugati toronnyal; a hajó kétharmadnyi hosszában kétoldalt hozzáfűzött kápolnák, két-két keresztbolttal. A déli kápolna csúcsíves kori s kapuja kőkeretes, bélletében három-három hengeres féloszlop tagozza, kehely alakú szőlőlombos fejezetekkel. Ivbéllete három hengeres taggal váltakozó, három körteprofilos pálca. (F.) Kapu ajtószárnyán kovácsoltvas kopogtató, XV. század. "

Cikk szerzője: Szöllősi Gábor