Jeszenő vára

Jeszenő várát Gutkeled nembéli Joachim bán építhette 1277 előtt az adományul kapott "Gyapoly" birtokon. 1283-ban IV. László király a „Wekercapva”-i „Gyepuel” nevű birtokod adományozza Petenye fia Péternek, ami valószínűleg azonos a Gutkeledek korábbi Gyapoly nevű birtokával. Erre bizonyítékul szolgálhat a Gutkeledek Sárvármonostori ágából való Ráskaiak és Butykaiak peres oklevelei (1365, 1381, 1393), melyben azt állítják, hogy Gyapoly földje Jeszenő várával az ő őseik birtoka volt.

1317. márc.-ápr. körül Drugeth Fülöp szepesi és Ákos Mikcs sárosi ispánok elfoglalják a király ellen lázadó Petenye fia Péter várait (Gönc, Regéc, Barkó, Bodrogszeg, Borostyán, Jeszenő). Még ebben az évben I. Károly király a Petenye fia Pétertől elkobozott Jeszenőt Drugeth Fülöpnek adományozta: "Károly király Pethenye fia Pétert, aki őt, amikor Patak mellett betegen feküdt, meg akarta ölni, amikor pedig Temesváron tartózkodott, felbérelt orgyilkos által akarta láb alól eltenni, összes, Zempleny-hez, Gyepvelue-hez tartozó és Veke-n túl terjedő várától és birtokától megfosztja, és ezen javakat az Apuliából származó Fülöp Scepus-i és Ujvar-i comesneknek adja. A javak a következők: Zempleny vár tartozékaival, Jeszenö, Pethitse, Kementze, Szinna, Torna, Zaktson, Zubna, Vadna, Papfalva, Tamkafalva, Jankofalva, Hankfalva, Laczafalva, Hazina, Homonna, Prepkefalva, Plempnafalva, Garagina, Kajnafalva, Kepla, Luka és Halatskafalva."

Egy 1325-ös oklevél megemlíti János fia Péter magistert, Drugeth Fülöp nádor Jeszenői (Jezenew)-i várnagyát, aki Károly királytól kapott birtokokat.

1330-ban Drugeth Vilmos testvérére Miklósra, és lánytestvérükre hagyja vagyonát. A végrendeletében szerepel Szalánc, Parics, Jeszenő, Palocsa, Lubló, Dunajec, Szakolya, Regéc, Gönc és Szepes várakkal egyetemben ("... Zalanch, Parys, Barkou, Jezenew, Lublou, Nouum Castrum ae Dunajecz, et Zakalya ... Regech ... Castro de Gunch ... castro Scepus ... "), mely várakat szerzeményi, öröklés, vétel és csere címén szerzett.

I. Lajos király 1343. január 7-i oklevelében három várat, Barkót, Jeszenőt és Nevickét örök jogon a Drugeth Miklósnak és Jánosnak adományozott, megemlítve, hogy ezeket Drugeth Vilmos, illetve apja is birtokolta.

A korai vár egy 8x8 méteres öregtoronyból és a nagyjából háromszög alakú kőfallal körített várudvarból állt. A vár kapuja a torony melletti rövid falszakaszon nyílt. A várudvaron belül valószínűleg épületek is állhattak.

1451-ben Pálóczy László országbíró utasította a leleszi konventet, hogy a néhai Homonnai Miklós leánya, Ilona fiai, Doby László és György kérelmére, köztük és homonnai Drugeth István és Bertalan közt az osztályt a jeszenői, barkói és neviczkei várak és azokhoz tartozó egyéb jószágok iránt tegye meg.

A 15. század végén, 16. század elején jelentősen bővítették a várat a Drugethek. A korábbi várkapu elé/felé egy nagy méretű kerek bástyát építettek , innen fa rámpa vezetett fel a korábbi várkapuhoz. A korai várat egy falszorossal erősítették meg a keleti oldalán, ennek az északi részén egy toronnyal védett kaput alakítottak ki. Az új erődítések jelentősen erősítették a vár védelmi képességeit.

1542-ben Jeszenő vára Homonnai Drugeth Gáborhoz került. Ő és testvérei a pénzveréshez értő három zsidót hívtak Jeszenőre. Amikor ezek megszöktek, Bebek György küldött nekik pénzverőket. Először csak hitvány lengyel garasokat hamisítottak, majd Lajos és Ferdinánd-féle aranypénzeket veretek rontott minőségű alapanyagból. 1551-ben I. Ferdinánd követelte a pénzhamisító ötvös kiadatását, melyet Homonnai Gábor megtagadott, majd rövidesen elhunyt. Az ötvöst özvegye - hogy gyermekei birtokait megvédje - kiszolgáltatta a sárosi kapitánynak. A pénzhamisítót Eperjesen lefejezték.

1550 körül ismét bővítették a várat. Az északkeleti falak elé két falból álló falszorosokat építettek, ekkor épült meg a várkápolnát is magában foglaló ágyútorony is az északi sarokban, a várkapu mögött.

1559.04.10-én Eszéky György bepanaszolta Drugeth Gábor özvegyét, Gyulaffy Fruzsina asszonyt (magnifica), mert amikor ő Pozsonyban volt a legutóbbi országgyűlésen, az alatt az idő alatt a nevezett özvegy az ő házát leromboltatta és javait Jeszenő várába hurcoltatta.

1563-ban Porkoláb Lukács volt Jeszenő várának a várnagya.

1567-ben a Homonnai Drugethek barkói és jeszenői váraihoz összesen 105 falu tartozott.

A 17. század elején modernizálták Jeszenőt: öt olaszbástyás erődítéssel vették körül.

1619. szeptemberében Bethlen Gábor első hadjáratakor Homonnai Drugeth György Lengyelországba menekült és ott hadat gyűjtött. Várai, Barkó és Jeszenő ellenálltak az ifjú Rákóczi Györgynek, Bethlen hadvezérének. Barkó november 14-én megadta magát, de Homonnai a lengyel-kozák hadaival Homonna alatt megverte Rákóczi György hadát november 21-én. Végül december végén Homonnai kiszorult az országból, Bethlen lefoglalta a birtokait.

Az 1621-ben készült, a Homonnai uradalmakat összeíró inventárium szerint Jeszenő várában a két pince felette lévő házban tiszta búzát, ugyanott, a palota alatti "reytek haz"-ban abajdóc gabonát tároltak. A nagy pincében új bor, ugyanott óbor, valamint egy megkezdett, tölteléknek való óbor, a hordóban félig. A kis pincében új bor és óbor, valamint almavíz is találtatott. A várban volt még vaj, viasz, köles, árpadara, kender, szalonnák, háj, sódar, aszúalma, méz, ökörbőrök, kecskebőrök, olvasztott faggyú, juhbőr, mindenféle vasak, zsindelyszegek, hizlalt disznók és egyéb "marhák".

Homonnay Drugeth György halála után Bethlen Gábor utasítására a Kassai Kamara Gombos Jánost nevezte ki a Homonnay uradalmak élére. Gombos, mint inspektor és prefektus 1623. március 17-én letette az esküt, hogy Homonnához, Jeszenő, Csicsva és terebesi várakhoz és Varannóhoz tartozó jószágoknak felügyeletében és védelmében Őfelségének és Homonnai György árváinak, Jánosnak és Erzsébetnek érdekeit megvédi. A befolyó jövedelmeket Jeszenő várában megőrzi az árvák javára. 15 hajdút rendeletek Jeszenőbe a vagyon védelmére. Ekkor inventárium is készült az itt őrzött vagyonról, ebben ötvösmunkák és ékszerek, üvegkészítmények szerepelnek, de szép számmal jegyeztek fel fegyvereket és lószerszámokat is. Érdekesség, hogy a javakat ládánként sorolja fel. A leíró megjegyzi, hogy jelentős egyházi felszerelés is tartozik a hagyatékhoz (ezek valószínűleg a pálos rendnek a jeszenői várba menekített vagyonából származhattak).

1625-ben az országgyűlés elrendelte (XLIV. törvénycikk), hogy Homonnai György özvegye, Nádasdy Katalin és fia, Homonnai Drugeth János kapja vissza a Bethlen által elkobzott és eladományozott birtokokat (Barkó és Terebes várakat, Zemplén mezővárost). Ez azonban csak Bethlen halála után lett végrehajtva. Homonnai János 1630-ban Zemplén megye főispánja, 1636-ban országbíró lett.

Homonnai János 1640-ben írt feljegyzése szerint Jeszenőben voltak építkezések, és az ottani fundálómesternek utasításba adja, hogy az ungvári építkezéseket is felügyelje ("Harmadszor, az épületnek csinos elrendezésére, intézésére és ighazgatására, ki a P. Rectortól füghjön, maghunk kostyán és fizetésén tartyuk a jeszenei várunkbeli fundalo mestert, ki Jeszenőn helyben hagyván dolghának folyását, ehez az Unghvári épülethez is gyakorta tekintsen és vigyázzon a kő mívesek munkáira...").

I. Rákóczi György 1644-ben belépett a 30 éves háborúba és tavasszal megindította offenzíváját a királyi Magyarország ellen. Mársius 3-án írt levelében megemlíti a neki ellenálló várakat: "...Mi isten áldásából jól vagyunk. Szendrő, Tokaj, Szádvára, Regécz, Szaláncz, hogy kezünknél nincs, Ungvárral, Jeszenővel, s ezekkel is ennyi huz-halasztást nem cselekednénk, de az többi mind kezünknél, az 7 vármegye, sőt Sáros s Szepes is, mivel most az szepesi káptalanból is követek vannak itt." Március 8-i levelében már az ellenálló várak közeli megadásáról ír: "...az várak, kikben még ellenkezőinknél vannak, Szádvára, Tokaj, Jeszenő, Szaláncz, Ungvár, Regécz, hisszük az úr istent, ezek is nem sokára meg fognak velünk egyezni, mivel meg vannak szorítva." A várak azonban kitartottak, mert Rákóczi még június végén is Ungvár és Jeszenő őrségeinek ellenállásáról írt.

A erdélyi fejedelem 1644-es júliusi szepesi offenzíváját zavarta Homonnai 5-600 főnyi kozákja és 4-500 magyar lovasa, illetve Homonnai várai, Ungvár és Jeszenő. Homonnai János végül vereséget szenvedett és Lengyelországba menekült. Várait felesége védte, aki Ungvárról a jobban védhető Jeszenőre vonult vissza. Rákóczi július 13-án márt azt írta Lórántffy Zsuzsannának, hogy Homonnai János elmenekült Lengyelországba és most elég gyalogot és lovast hagy Jeszenő ostromára. Az ostromló sereget a fejedelem fia, Rákóczi Zsigmond és Kornis Zsigmond vezették. Rákóczi jól képzett tüzérsége lőni kezdte a várat, és már az első lövés a leányok háza ablakán ment be és elvitte az egyik szolgáló fejét. A várban nem ijedtek meg és viszonylag sokáig, 2 hétig ellenálltak az ostromnak. Végül Jeszenőt is feladta Jakusith Anna, Homonnai János felesége augusztus elsején olyan feltételek mellett, hogy a várban maradó muníció és fegyverzet fejében visszakapja liszvai, homonnai és terebesi jószágait. Homonnainé még lányának a kezét is felajánlotta Rákóczi Zsigmondnak (a fejedelem kisebbik fia). A fejedelem rá se hederített az ajánlatra, hanem amint Homonnainé kiment az erősségből, Balling Jánossal mindent Munkácsra vitetett át belőle, azután bástyáit, épületeit felrobbantatta, majd a rommá lett várat pusztán hagyatta. Jeszenő vára nem is felépítve többé. Az 1644-es hadjárat következtében a Homonnai Drugeth birtokok nagy része I. Rákóczi György fennhatósága alá került. 1645-ben a sárospataki ágyúöntő műhely feljegyzései között van egy Jeszenőről elhozott szétszakadt ágyú.

A várról nincs adat a Thököly-féle felkelés és Rákóczi-szabadságharc korszakából, tehát valószínűleg már nem lett kijavítva az 1644-es ostrom rombolása. 1895-ben Homonna akkor tulajdonosa, Andrássy Géza nekilátott a vár helyreállításának, de a kitörő I. világháborúban abbamaradtak a munkák. 2011-ben kezdődött el a romok állagmegóvása, amely még napjainkban is tart (2023).