Bonchida, Bánffy-várkastély

Bonchida, Bánffy-várkastély

Castelul Bánffy

Egykor erdélyi Versailles-ként emlegették

1263-ban terra Bonchhyda néven említik. Valószínűleg a terület birtokosát hívhatták Boncnak, és a Kis-Szamoson híd vezetett itt át.

Egy 1307-es, Kán László erdélyi vajda által Bonchidán kibocsátott oklevélben Gergely Bonchyda-i pap szerepel. 1312-ig számos oklevelet kelteztet itt, ami feltételezi legalább egy nemesi udvarház létét. Egy 1326-os oklevél szerint Bonchyda a Kacsics nemzetségből származó Szécsényi Tamás erdélyi vajda tulajdona.

1370-ben az oklevelek szerint királyi birtok volt, "villae regalis Bonchyda", illetve "possessioni regali Bonchyda"-ként szerepel az erdélyi káptalan határjáró oklevelében.

Luxemburgi Zsigmond 1387. jún. 3-án Losonczi Tamás fia Dénes zólyomi ispánnak ("magistri Dionisii filii quondam Thomae de Lossunch comitis Zolyensis") ajándékozta új adomány címén a Doboka megyei Bonchidát ("villám nostram regalem Bonchhyda vocatam, in comitatu de Doboka sitam"), mert ifjú kora óta részt vett Lajos, Erzsébet és Mária minden sikeres és sikertelen hadjáratában és vitéz tetteket hajtott végre. A fiai, László és György belekeveredhettek a Zsigmond elleni összeesküvésbe, mert a király elvette tőlük Bonchidát, majd 1405-ben kegyelemből visszaadta nekik. 1426-ban László Bonchida birtokosa. Tőle Losonczi István örökölte 1427-ben - ő volt a Bánffyak őse. 1441-ben székely ispán volt és I. Ulászlót támogatta. Az ő György nevű fia kezdte magát "de Bonczhyda"-nak nevezni.

A kastély

A kastély előzményéről meglehetősen kevés okleveles adat áll rendelkezésre. Csak feltételezni lehet, hogy már a 14. században állnia kellett itt egy udvarháznak. Első okleveles adat 1536 augusztus 10-én Bonczydán nemesi kúriát említ. 1543-ban Bánffy István fia István birtokos "oppidum Boczida"-n, ahol megemlítik a nemesi udvarházat ("cum curia nobilitari"). 1614-ben is említés van az udvarházról és 1624-ben "Bonczyda cum curia nobilitari"-ként olvashatunk róla. A várkastély építtetőjének, Bánffy Dénesnek tehát már állt itt egy L alakú, zárt udvarú udvarháza, ami megfelelő védelem híján a II. Rákóczi György halála körüli zavaros időkben talán meg is sérült.

Amikor a törökök Apaffy Mihályt 1661-ben megtették Erdély fejedelmévé, a sógora, Bánffy Dénes az új fejedelem tanácsosa lett. A megnövekedett politikai jelentőségét megfelelően akarta reprezentálni, ezért a gyalui volt fejedelmi várkastély mintájára egy négy saroktornyos, kaputornyos nagyobb várkastélyt kezdett el építtetni 1668-től a régi udvarház felhasználásával. Rettegi György szerint a dobokai vár köveit is felhasználták az építkezéshez. Ez a várkastély a későreneszánsz stílust képviselte és a megfelelő védelméről is gondoskodtak. A források innentől castrumnak, castellumnak nevezték. Mára ez a reneszánsz jelleg teljesen eltűnt a későbbi építkezések és átalakítások okán.

Bánffy Dénest 1674-ben lefejezték, a várkastély építését fia és örököse, Bánffy György (a Habsburg Erdély gubernátora) folytatta 1690-es években. Ő a szabályos alaprajzú vár még szabadonálló falai elé is palotaszárnyakat épített. Az első hiteles ábrázolása Visconti 1699-es térképén látható (galéria). Ez egy négy saroktornyos várkastély alaprajzát mutatja körülötte árokkal.

A Rákóczi-szabadságharc alatt mindkét fél támaszpontként használta a várkastélyt. 1703. november 10-én két csatában Orosz Pál és Bóné András kuruc ezredeskapitányok Bonchidánál megverik Thoroczkay István székelyeit és a kolozsvári német őrséget. Thorockay fogságba is esett és hűséget esküdött Rákóczinak. A székelyek is csatlakoztak a kurucokhoz. A harcok során a kastélyt kirabolták. A szabadságharc végére elhagyatott és rongált volt az épület: különösen Csáki István kurucai okoztak nagy kárt benne.

A háborús idők elmúltával a kastély helyreállítását Bánffy György gubernátor idősebbik fia, György kezdte meg. Az 1736-37-ben felvett leltár megemlíti a várkastély bástyáit és kaputornyát. Utalás törénik a 17. századi reneszánsz épületekre is.

Van Der Meytens udvari festő 1740-48 között megfestette Bánffy Dénes főlovászmester egész alakos képét. A háttérben a bonchidai kastély látható rajt még a régi formájában (galéria). A festő azonban biztosan nem járt a helyszínen, hanem csak elmondás alapján festette meg a kastélyt.

Bánffy Dénes 1747-ben megkezdte a még teljesen be nem fejezett kastély bővítését és barokk átalakítását (Peter Grimmer tervei alapján). A szabályos alaprajzú kastély elé, a régi sáncok helyén egy patkóív alaprajzú épületegyüttest épített, ami egy díszudvart ölelt körbe. Ezekben az épületekben kaptak helyet az istállók és gazdasági helyiségek. A patkóív tengelyében került kialakításra az új főbejárat. Az északi várfal mentén egy új egy emeletes szárny is épült. A falakat barokk szobrok díszítették, melyeket Johann Nachtigall készített.

Az 1771-es tatár betörésnél a Nagyszamos mentén és a Mezőséget dúló tatár csapatok Bonchidánál egyesültek. Nagy valószínűség szerint a kastély is ekkor sérült meg. Bánffy Dénes ebben az évben írta fiának: "...hát ha még látnád Bonczhidán a nagy szegénységet, a hol is olyan fekete és alávaló kenyeret eszik még a páter is, hogy a paraszt ember annál szebb kenyérrel él... a szobák is a kastélyban minden órán béomlanak, úgy járja az essö egyszóval sír az ember ha ott jár". 1772-ben már sürgették a renovációt.

Az építkezéseket fia, György folytatta. Elkészült az északi szárny a díszlépcsővel és erkéllyel. Az erély feletti tábla szövege szerint: "Megújíttatta gr. Bánffy György losonci báró ő legszentebb császári, királyi és apostoli felsége kamarása, a nevezetes Szent István apostoli királyról elnevezett rend parancsnoka, magyar és erdélyi udvari kancellár az 1784. évben".

A kastély utolsó nagy építtetője a 18. században Bánffy József volt. Lebontották a kastély régi kaputornyát és egybenyitották a kastély belső és előudvarát. Különálló épületrészekre választották szét a kastélyt és a keleti szárny folytonosságát is megbontották. A keleti és nyugati szárnyak homlokzata az 1830-as években lett átalakítva a klasszicismus jegyében. 1855 körül nyerte el a nyugati szárny a végső formáját. A patakra néző homlokzat neogótikus, historizáló arculatot kapott. A délnyugati saroktoronyhoz kapcsolódó konyhája és az óratorony is ekkor készült el. Mivel a gróf anyagilag teljesen ellehetetlenült, a kastélyt el kellett adnia a család bárói ágából származó rokonának, báró Bánffy Miklósnak

.

Kővári László 1866-ban megjelent munkájában azt írta a kastélyról, hogy "...erődítése századunkban omlott össze ... Benne van Erdély legterjedelmesebb s tán legszebb parkja, mi 410 négyszeg holdat foglal el; melyet szökökút, a Szamos folyama, feliratok tesznek változatossá.".

A kastély utolsó birtokosa a két világháború között gróf Bánffy Miklós író volt (Magyarország egykori külügyminisztere). 1944 előtt Erdély legszebb kastélyparkja Bonchidán volt. 1944-ben a visszavonuló német csapatok felgyúlytották, ekkor semmisült meg a felbecsülhetetlen értékű családi levéltár, könyvtár és a kastély teljes berendezése. A romos épületeket egy ideig még raktárként használták, majd teljesen magára hagyták. Kovács András 2013-ban írt a kastély szomorú közelmúltjáról: "Az 1960-as évek elején a kiégett és romos kastélyépületet vasbeton koszorúkkal erõsítették meg, új fedélszéket készítettek a bukaresti Mûemléki Igazgatóság felügyelete alatt. Az 1964-re elkészült, de felügyelet nélkül hagyott, lényegében gazdátlanná vált épület fedélszékének héjazatát, gerendáit a környékbeliek hordták el, akik az 1970-es években fényes nappal is pakolták szekerükre a bontott, kivételesen „olcsó” építõanyagot." A helyiek az attikát díszítő 40 db-os barokk szoborgalériának a többségét is összetörték.

1990-es években volt némi munka a kastélyon, de a 2009-es képeken a galériában jól látható, hogy elég kis részére terjedt ki a kastélynak. A Transylvania Trust Alapítvány 2014-ben kezdte el a Bánffy-kastély tetőinek kijavítását, majd 2018-ban a főépület teljes szerkezeti felújítását.

Források: Kristó Gyula: Anjou–kori Oklevéltár. II. 1306-1310. (Budapest–Szeged, 1992.); Blazovich László - Géczi Lajos: Anjou–kori Oklevéltár. X. 1326. (Budapest–Szeged, 2000.); Varjú Elemér: Oklevéltár a Tomaj nemzetségbeli losonczi Bánffy család történetéhez. I. 1214–1457. (Budapest, 1908.); Kovács András: Késõ reneszánsz építészet Erdélyben 1541–1720; Csorba Csaba: Erdélyi várak; Kővári László: Erdély régiségei és történelmi emlékei (1892); Bíró József: A bonczhidai Bánffy-kastély (1935); Lupescu Radu: Bonchida kastély (Castrum Bene); Kovács András: Kastélyrekonstrukciók Erdélyben (Korunk, 2013. július);

Megközelítése

Parkolni közvetlenül a kastély bejárata előtt lehet.

Szélesség: N - 46°54'36.5"
Hosszúság: E - 23°48'37.2"