Szigetvár

Szigetvár

A vár rövid története

"…mindnyájan bezárkózva megfogadjuk, hogy kívánunk… a kereszténységnek s ezen édes és végtelenül elpusztult hazánk hűségesen és állhatatosan, valamint vidám arccal, vérünk hullásával s ha a sors úgy hozza, fejünk vesztésével is szolgálni…" - Zrínyi Miklós levele

Sziget első ismert birtokosai a 13. században az Almaiak, más néven Almamellékiek voltak. I. Károly korában ennek a famíliának a tagja, bizonyos Beke volt a tulajdonos. Az ő egyik fiának, Antimusnak az utódai kiszorították a rokonaikat és saját birtokközpontjukká tették. Antimus János nevű fia 1404-ben alnádor volt, 1403 körül jelentős birtokadományokat kapott Almamelléken. A vár magját, egy négyzetes alaprajzú, téglafalakkal kerített kastélyt ő építhette. Halála után (1421/23 körül) unokaöccse, Szigeti Oszvald egészíthette ki egy kör alakú toronnyal (Istvánffy Miklós). Ez a torony még 1566-ban, Szigetvár elestekor is állt, az ostrom végóráiban robbant fel. Feltárt alapjai láthatók a galériában.

1439-ben Oszvald és János fiai megosztoztak a családi birtokokon, Szigetet János fia Miklós kapta. Az Albert király halála után kitört belviszály szükségessé tette a kastély megerősítését, feltehetőleg ekkor épült egy külső várfal a sarkain bástyákkal. Ezt vizesárok vette körül. 1449-ben Miklós és öccse, János között birtokmegosztás volt, János kapta Szigetet, amit 1461-ben elcserélt Garai Jóbbal Somlyó váráért. Antimus Somlyót rablóvárként használva fosztogatta a környéket, mígnem Mátyás király elítélte Antimus Jánost és Lászlót, az utóbbit fejvesztésre, Jánostól pedig elkobozta Somlyó várát. A sorozatos pereskedés végén Sziget Garai záloga lett, és csak 1471-ben került vissza Antimus János birtokába. A vár egy része lányának hozományaként Enyingi Török Ambrushoz került, másik részét sógora, Antimus Miklós adta el neki 1473-ban.

A mohácsi csata után Török Bálint sűrűn váltogatta pártállását a két király között. Közben Szigetet jelentősen megerősítette, kiépítette a külsővárat, sarkain bástyákkal. A vár ellen tudott állni Ferdidnánd-párti csapatoknak, majd később Török Bálint oldalváltása után 1530. októberében a Nádasdy Tamás által vezetett Szapolyai párthívek ostromának is. Török Bálint végül 1541-ben a Héttoronyba került, birtokait felesége igazgatta.

1543 augusztusában Török Bálint felesége és gyermekei hűséget fogadtak I. Ferdinánd királynak aki kegyelméről biztosította a családot, s Sziget várát királyi kézbe vette. Szulejmán 1543 hadjárata alatt elesik Siklós és Pécs, Pécsváradot felrobbantják Fráter György parancsára, a kisebb várak sem állnak ellent. Szigetnek megnő a jelentősége, első királyi várnagya Seghed György lett (1546. június 1. - 1550. február 12.). Romos, megrongálódott vár, üres éléskamra, az állandóan késedelmes zsold miatt folyton lázadozó, szökni készülő várőrség fogadta. Távozásakor a vár éléről a kamara 2500 forintnál nagyobb összeggel tartozott neki.

1550. április 6-tól 1553. május 12-ig Tahy Ferenc volt Sziget kapitánya. 1550-51 telén a török ismételten zaklatta Szigetet, ezért több alkalommal is hivott Tahy segítséget a közeli várakból és a környező falvak népét is mozgósította a vár védelmére. 1553. május 12-én Dersffy Farkas váltotta Tahyt a vár élén. Ekkor felvették a vár leltárát, ez alapján közel pontosan meg lehet rajzolni a vár akkori állapotát (galéria).

Dersffy Farkas 1554 nyarán váratlanul elhunyt, a király kányaföldi Kerecsényi Lászlót nevezte ki a vár élére. A környékbeli törökök megpróbálták kihasználni a lehetőséget, a pécsi Dervis bég vezetésével rajtaütöttek a várőrségen, kelepcébe csalva azokat. Perneszy Egyed hadnagynak a fejét vették. Kerecsényinek a királyi biztosok előírták a kötelességeit: "... A kapitány úrnak elsősorban arra legyen gondja, hogy hadi népe, akikért a Királyi Felség zsoldot fizet, teljes számmal meglegyen. A katonákat tartsa jól rendbe, hivatásuknak megfelelően rendszabályozza őket katonai fegyelemmel, hogy közülük senkise csatangoljon se a városban, se a mezőkön, hogy mindenki tudja a maga teendőjét, tartózkodjanak állomáshelyükön, tartsák meg mindazt, ami a város és a vár megőrzését biztosítja, és azt tanácsoljuk, hogy a szabadosságot és az egymásközti viszálykodásokat szüntesse meg..." 1554. október 21-én a Kerecsényi a szigetiekkel és a kaposújváriakkal Görösgál ("Gheresgal") alá vonult, és mivel a törökök kevesen voltak, lerohanták őket, barmaikat elhajtották, ahonnan visszatérve lakomát rendeztek 2 napon át.

1555. április 12-én írta magyar nyelvű levelében Kerecsényi László szigeti kapitány Nádasdy Tamás nádornak, hogy a szigetiek helyzete az ellenséges szorongatás és az ellátatlanság miatt végletesen tragikus: az őrség szökése és a rablás mindennapos ("...Immár ki sem merem őket küldeni a király szolgálatára, mert minden útról elmarad közülük néhány. A kapuknál is őriztetnem kell őket. Ám lássa Nagyságod, hogy miféle szolgálatot tehet az ilyenféle fizetetlen néppel!..."). Kerecsényi a várat erősítette: "Most két bástyát kezdtem csináltatni. Ha Őfelsége pallérja meglátja, nem kell szégyenkeznem". 1555 őszén Tojgun budai pasa sorra foglalta el a Dél-Dunántúli várakat. Szigetvárat is megpróbálta elfoglalni, azonban ereje akkor ahhoz nagyon csekély volt, hogy egy ilyen erős várat sikerrel ostromolhasson. Rövid próbálkozás után fel is hagyott ezzel s elvonult a vár alól. Kerecsényit 1556. febr. 22-én Horváth Stancsics Márk váltotta a vár élén.

Az 1556-os ostrom

Hadim Ali budai pasa csapatai jún. 10-én megérkeztek Szigetvár alá, és másnap megkezdődött a másfél hónapos ostrom. A török tüzérség napokig lőtte az Óváros bástyáit, a Henyei-bástya ki is gyulladt. Hotváth ezt írta jún. 17-én: "...már nagyon fáradtak vagyunk, mert mióta meg vagyunk szállva egy órányi nyugodalmunk sem volt." A törökök töltést építettek, és a megismételt gyalogsági rohamoknak köszönhetően a város elesett. A városban felállított török ágyúkat a védők kitöréssel pusztították. Közben a török műszakiak lecsapolták a vár körül lévő tavat és töltéseket építettek a bástyák felé. Ezeket a védők éjszakai harcok során felgyújtották. A törökkel egyezkedő hadnagyát Horváth kivégeztette. A védők egyik kirohanása alkalmával egy janicsár agát is elfogtak. A zsákmányért és fogolyért kapott 201 forintot a kirohanásban résztvevők között Horváth szétosztotta.

Nádasdy Tamás nádor és Pallavicini Sforza Szigetvár tehermentesítésének szándékával előrenyomultak a török kézen lévő Babócsáig és júl. 18-án ostrom alá vették. Ennek hírére Hadim Ali csapatainak egy részével és könnyű ágyúkal a keresztény sereg felé indult. A két sereg júl. 21-én találkozott össze a Rinya folyó mentén. A törökök ki akarták erőszakolni az átkelést, de heves harcok sorá visszaverték őket. A harc során Zrínyi Miklós horvát bán alól a lovát is kilőtték és a mentéjét is puskagolyó ütötte át. Másnap a török sereg hatalmas veszteségek árán átkelt és háromszor támadta meg a kersztény sereget, sikertelenül. A törökök 600, a keresztények 300 embert vesztettek. A vesztes csata után a törökök visszavonultak Sziget alá és folytatták az ostromot, de a sereg demoralizát lett a csata miatt. A keresztények nem aknázták ki a győzelmüket, hanem Babócsát lerombolva Kanizsára vonultak vissza. A lélegzetvételhez jutott várvédők közben kijavították a várfalak sérüléseit, a sikertelen ostromot felhagyva a budai pasa július 31-én felhagyott az ostrommal és hazatért. 1557 áprilisában Horváth lemondott a kapitányi tisztségéről. Farkasich Gegelyt nevezték ki a vár élélre, aki a következő év márciusában hirtelen elhunyt.

Farkasich váratlan halála után igen hamar, 1558. március 31-én keltezett utasítással kapta meg Horváth Márk másodszorra a szigeti főkapitányságot. Ekkor kezdődött a vár és város átépítése Paolo Mirandola hadmérnök irányításával. Ó-olasz bástyákat kapott a vár és Óváros, az Újváros is megerősítésre került. Az új bástyák az ágyúknak jobban ellenálló palánk-föld szerkezetűek voltak. Az építkezésekről pontos kimutatások maradtak fenn: "Mi Myrandwla Pál a király őfelségének építésze Szigeten, és Thobolowytt Jakab puskamester. Sziget királyi vár bástyáinál a munkálatokat elvégzők bérének kifizetője tanúsítjuk és igazoljuk, hogy nagyságos Horváth Márk Sziget vár kapitánya a saját pénzéből átadott és kiosztatott velünk a munkát elvégzőknek alábbi összegeket és mi minden személynek naponta kifizettük azt a következőkben leírt rend szerint... ". Érdekesség, hogy a belsővár betemetett árkából az 1960-65-ös feltárások során földszállító talicskák kerültek elő. Elszámolásában azt írja a kapitány, hogy a vár és a város erősítése, körüli munkálatokra az 1558. és 1559. években 2616 Ft-ot és 28 dénárt fizetett ki.

A szigeti vizézek állandóan zaklatták a török végvárakat, többek között Dombóváron és Mohácson is rajtaütöttek. Horváth 1561-ben hunyt el. Zrínyi Miklós lett november 2-tól a vár kapitánya.

Az 1566-os ostrom

Az idős Szulejmán 1566. április 29-én ismét hadjáratot indított Magyarország ellen. Zrínyi a felvonuló török előhadat Siklós környékén megtámadta, és jelentős veszteségeket okozott nekik. Elrendelte, hogy a vár kötül minden fát, bokrot vágjanak ki, és leszedette a zsindelyt és szalmát a tetőkről. A védők létszáma 2300-2500 fő körül mozgott. Zrínyi 6000-et tartott volna elegendőnek (ezt egy 1566. márc. 1-i levélből tudjuk), de nem kapott katonákat Miksától. A kapitány az ostrom alatt végig bízott a felmentő sereg segítségében is, amelyek már a nyár folyamán kezdtek gyülekezni Győr környékén.

A török hadak 1566. augusztus 5-én érkeztek meg a vár alá. A tábort verő törököket a védők egy kirohanással megzavarták, és 60 török fogollyal tértek vissza a várba. Zrínyi a foglyokat karóba húzatta a török sereg szeme láttára.

A portugál renegát, Ali Portug vezette oszmán tüzérség megkezdte a vár lövetését. Az Újvárost aug. 9-én éjjel öt napi ostrom után a védők felgyúlytották és visszavonultak az Óvárosba. Augusztus 9-én találat érte a belsővárban lévő kerek tornyot is.

Aug. 10-én az egésznapos öldöklő harc után Zrínyi 200 török foglyot felakasztatott és két janicsárt a falon húzatott karóba.

Augusztus 12-én kezdék el a török műszaki alakulatok lecsapolni a vár körülötti mocsarat. Ezt a védők 15-én egy kitöréssel próbálták megakadályozni, amely során Dandó Ferenc és Radován Jakab hadnagyok hősi halált haltak. Augusztus 19-én a törökök rohammal elfoglalták az Óvárost, a harcok során a védők jelentős veszteségeket szenvedtek el. Zrínyi mintegy 800 vizézzel beszorult a várba. Egyes források szerint a támadók vesztesége minimum 3000 fő volt. A török tüzérség most már az Óvárosból is lőtte a külsővárat. Zrínyi eredetileg nem is akarta megvédeni az Óvárost, erre a tisztjei beszélték rá. Utólag Zrínyinek lett igaza.

Az augusztusi hőségben a lecsapolt tavon keresztül ostromtöltéseket építettek a vár déli bástyái felé. Itt kb. 150 méterre állították fel az ostromló tüzérséget. Ali Portug itt kapott halálos sebet, és egy ízben a nagyvezír is majdnem odaveszett.

A törökök aug. 26-án és 29-én is rohamozták a várat, mely során 4000 embert vesztettek. Ennek során az egyiptomi bég is elesett. A védők a menekülő Ali janicsáragát elfogták és karóba húzták.

A végórák

"Nem mér az nagy bánhoz közel menni senki,
De jancsár-golyóbis Zrinit földre veti:
Mellyében ez esett, más homlokát üti,
Vitézivel eggyütt az földre fekteti."

Szeptember 5-én a déli oldalon a törökök aknát robbantottak a délnyugati bástya alatt és betörtek a külsővárba. Zrínyi mintegy 600 túlélővel (ebből kb. 200 katonával) a szűkös belsővárba vonult vissza. A várban pusztító tűzvész tört ki.

A nagy vérveszteségeket elszenvedő törökök csellel akarták megadásra bírni Zrínyit: elhitették vele, hogy fiát, Györgyöt elfogták és és ő kéri, hogy adja át a várat. Zrínyi szept. 5-én levelet írt fiának, Györgynek: "Szemem fénye, szívem vére kedves fiam! Amit írtál tudomásul vettem, és megértettem. Te tudod azonban, hogy a mi családunk a bátorság szilárd talaján áll, s nekünk nem illik senkinek beszélni gyengeségről, és tehetetlenségről, mert ez gyávaság lenne tőlünk. Ilyen élet nekem nem kell. Amíg élek a pasa a várat nem kaphatja meg tőlem."

Szulejmán szeptember 7-én hajnalban meghalt, nem érte meg a vár bevételét. A török hadvezetés zendüléstől tartván titokban tartotta a halálát.

A tarthatatlanná vát belsővárból a védők kitörtek. A gróf mindkét zsebét arannyal töltötte meg, nehhogy a holttestének kifosztója szegény maradjon. Zrínyi a hídon kirontva kispuskájával egy agát lőtt agyon, majd karddal a kezében rohant az ellenség sűrűjébe. Utána Juranics Lőrinc haladt a dunántúli főkapitányság egyik oldalán Magyarország, a másikon pedig a király címerével díszített zászlajával. A nagyvezér és a jelen lévő basák megadásra szólították fel Zrínyit, de ő tovább kaszabolt. Ekkor jobb mellén egy golyó találta el. A sebesült gróf fél térdre ereszkedve folytatta volna a harcot, de jobb halántékán is találatot kapott és a földre rogyott. Hadnagyai körbeállták és ádázul küzdöttek érte, de a túlerő elnyomta őket rövidesen. A diadalittas törökök mintegy 3000-en elözönlötték a belső várat, mikor a kerek téglatoronyban tárolt puskapor felrobbant, és a robbanás megölte őket mind egy szálig.

Egy török forrás így írja le a védők hősies kirohanását: "Szombaton reggel Zirindsik a belső vár hídja fölött levő kaput kinyittatta, s 300 embernyi puskás, kardos és dzsidás hitetlent maga előtt bocsátván, „Haj, huj!” kiáltással és puskatűzzel kirohant az iszlám seregére. Fején aranyhímzésű bársonyföveg, mellén aranylánc, kezében aranyos markolatú szablya volt. Mivel a szemközt felállított janicsárágyúból egy ötdrachmás golyó mellen találta, hanyatt esett, összes katonái pedig egy pillanat leforgása alatt lekaszaboltattak. A janicsárok legvitézebbjei tüstént fölkapták az átkozottat, fejökre emelték, s még mielőtt gonosz lelke kiment volna tisztátalan testéből, a janicsáraga elébe vitték, hol arccal lefelé Kocsián (Hans Katzianer generálistól zsákmányolt löveg) ágyújára fektették, s egy janicsár levágta fejét a nyakáról. Szerencsétlen fejét a muhzir aga, bársonyfövegével és aranyláncával együtt janicsárjaival a szultán sátrához vitette. Itt sem maradt azonban sokáig, mert a nagyvezír, miután a fejet a maga sátorában rendelte, megparancsolta Gulabi agának, hogy küldje el azt a császár táborába."

Szigetvár ostromában a törökök kb. 42%-os veszteséget szenvedtek el halottakban és sebesültekben. E miatt és a szultán halála miatt nem is gondolhattak a hadjárat folytatására.

Istvánffy Miklós a krónikájában ezt írta Zrínyi holttestéről: "Zrínyinek az fejét az harc után egy kevéssel Ali fõ jancsár aga el vágata, (akinek az róla lefosztatott marhái is jutának együtt egy Perván nevű igen fõ lovával) s az táborban Mehemethez küldetvén, s ott karóban tétetvén az törököknek s egyebeknek csudájára lőn. Az derekát penig banjalukai Vilics Musztafa lovashadnagy, ki annakelõtte rabja vala, hamarjában eltemetteté.". Szokolli Musztafa elküldte a levágott fejet a győri táborba, ezt írva Zrínyi Györgynek: "Kár lett volna, ha ily lovagias vitéznek testét az ég madarai falják fel! Ha kívánod, atyád holttestét elküldöm, vagy küldj te őérette megbízható embereket és én átadom a holttestet..." A hős fejét nagy tisztelettel fogadták a királyi táborban is: felravatalozták, majd katonai díszkísérettel indították útnak Csáktornyára, ahol első felesége, Frangepán Katalin mellé temették el.

Sziget török kézen

A törökök az ostrom után rögtön nekiláttak a rommá lőtt és leégett vár helyreállításának. Szelaniki Musztafa - aki az 1566-os ostrom szemtanúja volt - ezt írta a visszaemlékezésében: "elhatároztatott, hogy a vár helye haladéktalamul megtisztíttassék, s mind a külső, mind a belső vár más, a legújabb módon fognak megerősíttetni, a mély árkok, bástyák és lőrések más méretek szerint lesznek. Evégből elegendő mennyiségű építőanyag beszerzéséhez a lehető legnagyobb buzgalommal hozzáfogtak, sőt egy dzsámi építésiéihez is hozzákezdtek." Szigetvár első török parancsnoka Iszkender bég volt.

Eleinte jelentős számú török haderő volt a várban. Hegyi Klára a számukat 1300 körülire teszi. Később ez a szám jelentősen csökkett, 1591-ben 325 fő volt.

1568. márciusában Thury György, Kanizsa kapitánya a szigetvári portyázó törökötek megverte, és a török béget, Iszkendert is elfogta.

II. Szelim szultán 1568. szept. 24-én utasította Musztafa budai pasát, hogy "Szigetvár belső vára falainak, a mecset kiépítendő helyeinek és a külső palánka falainak kijavítása végett szükséges deszkákat már mostantól kezdve szereztesse be, hogy a jövő tavasszal a javítási munka elvégezhető legyen." A vár bástyái már nem palánkból, hanem kő/tégla felhasználásával készültek.

1570-ben Szinán bég Szigetvár parancsnoka. A béke ellenére próbálta a Szigettől távol fekvő falvakat is megadóztatni.

1571. április 2-án a törökök tőrbecsalták és megölték Thury György kanizsai kapitányt. Az akcióban Pirszisz Ali szigeti bég is részt vett, érdemeit elismeri egy portai irat.

Az egyik bástya török felirata szerint az 1573-ban épült: "Ilyen tornyot épített a Sahnak segítségével Musztafa pasa és az Allah kegyelmével". Ali szigetvári bég 1573. február 3-án éjjel a siklósi, pécsi és kaposi őrségekkel egyesülve Kanizsát rajtaütéssel megtámadta. Egy Gáspár nevű pribék által kalauzolva a jégen átkelt és a városba behatolt. A törökök a házakat kifosztották, és mintegy 1000 fogolylyal, 750 lóval, 2 ágyúval és gazdag zsákmánynyal Szigetvárra visszatértek.

1575-ben egy jelentésben ezt írták: "A szigeti bég néhány hónappal ezelőtt, mint erről már beszéltem, császárunk sok falvát török adó alá hajtotta, s messze Kanizsán túl földünkre becsapott."

1577. május 21-én – Musztafa budai pasa Szigetvárra ment, hogy a "Szulejmán szultán sírkápolnáját vizsgálgassa." Ez valószínűleg a szultán sátra helyén felállított "türbe" lehetett.

1578. szeptember 28-án kelt levelében Szokoli (Szokollu) Mohamed budai pasa panaszkodik Ernő főhercegnek, hogy a kanizsaiak Szigetvár alatt portyáztak.

1591-ben Ali szigetvári bég egy éjjelen rajtaütött Segesden. Az őrséget felkoncolták, a várat felgyúlytották. Ezután Kis-komár (Zalakomár) várát lepték meg, az ottani kapitány fejét vették, nejét és testvérét fogságba hurcolták, a várat felgyúlytották.

Hasszán szigeti bég 1583. tavaszán megrohanta Körmendet, s miután számottevő ellenállásba nem ütközött, az egész vidéket ellenállás nélkül dúlta, több mint 300 fogllyal tért haza. 1586-ban a Muraközt dúlta. Még ebben az évben, a frissen kinevezett Sasvár szigeti bég seregét Zrínyi György, Batthyány, Nádasdy, és Trauttmannsdorff SzentBalázs és Kaczorlak között meglepte és szétverte. 2000 török esett el és 1500 volt a foglyok száma, köztük bégek és agák. Sasvár gyalog menekült, majd öngyilkos lett.

1595-ben felmerült egy esetleges keresztény ostrom lehetősége Sziget ellen, de elmaradt. 1596-ban a szigeti törökök támadták meg Babócsa magyar őrségét. Zrínyi György a kanizsaiakkal elűzte őket a falak alól, de az üldözésük közben Szigetvár falai alatt súlyos veszteségek érték.

Az 1660-as években a török utazó, Evlia Cselebi leírta a várat: "Mocsártengerben fekvő erős vár ez, amely négyszög alakú, s kerülete teljes 500 lépés; e vár négy szögletén nagy oszlop alakú, erős téglaépítésű négy bástya van".

Zrínyi Miklós 1664-ben a téli hadjárat során (január 27-én) elvonul Szigetvár mellett, érintve a türbé-t is. Feljegyezték róla, hogy noha katonái javasolták, elpusztítani nem engedte, kijelentvén: „nem halottak ellen, hadakozunk.” Ekkor a Zrínyi seregében lévő Esterházy Pál rajzolta le és hagyta ránk a türbé alaprajzát (galéria). Esterházy leírta Szigetet is: "...Sziget tehát igen alaposan megerősített vár, amelyet négy szabályszerű téglából épült, s egy ötödik, háromszor olyan erős bástya vesz körül, teljes egészében belemerül a mocsárba. Van egy vizesárokkal elválasztott négyszögletes külső vára is, amelyben igen magas kőtorony látható. Utána következik az ugyancsak körülövezett város, amelynek semmi összeköttetése sincs a külső várral, ez is minden oldalról vízbe merül úgy, hogy egész Sziget, amelyet a mocsarak vesznek körül, mint valami tó víz emezáltal szinte bevehetetlen, egyetlen vízzel körülvett látomás...".

Szigetvár visszavétele

1686. őszén Bádeni Lajos sorra foglalta vissza Simontornyá, Dombóvárt, Kaposvárt, Segesdet és Barcsot, Pécset és Siklóst. Szigetvár török őrségét 50 km-es körben keresztény erők vették körbe. A vár fő erőssége a tóvá duzzasztott Almás-patak volt. A tó a vártól nyugatra 420-600, keletre 260-440 m-nyire terjedt, északi irányba a 700 m-t is elérte, északkeletről, az Almás-patak völgyében még terjedelmesebb lehetett. A tónak azonban csak a központi fekvésű - mesterségesen kimélyített része volt szabad vízfelület, a távolabbi áthatolhatatlan mocsaras ingoványt alkotott. Bádeni Lajos Sziget ostromáról a következőket írta: "...Szigetet elfoglalni csak úgy lehetséges, ha korán felkészül a hadsereg erre... De Ön jól ismeri ennek a nehézségeit... nem tudunk mást tenni, mint lemondani Szigetről..." Sziget ellen az első támadást báró Hans Karl Thüngen generális 1686.december 19-én intézte. Gyenge katonai erejével természetszerűen semminemű számottevő eredményt nem ért el, csupán a város egy részét sikerült felégetnie.

Szigetvárt 1687 tavaszán vették blokád alá a keresztény erők. A blokádban résztvevő csapatok utánpótlása elégtelen volt, így a vár oszmán védői adóztatni tudták a környéket, így jutva ellátmányhoz. 1687 nyarán a várból kitörve megrongálták az eszéki hidat. Végül a vár sorsát a nagyharsányi csata pecsételte meg (1687.08.12), az oszmánok végleg elvesztették a kezdeményezést a Dunántúlon. Szeptember végén már 100 kilóméterre húzódott a határ Szigetvártól. A Haditanács a vár kiéheztetése mellett döntött. 1688. ápr. 14-én gróf Gabriele Vecchi császári alezredes vezényletével szoros gyűrűbe fogták a várat, 16 sánc vette körbe. Ezt Leonardo Anguissola meg is örökítette (galéria). A sáncoknak neveket is adtak, pl.: Szt. Gábor, Szűz Mária, stb. 1869 januárjára a védők állapota válságosra fordult, a hideg és éhezés miatt naponta több mint 10 áldozat volt. Végül Hasszán bég tárgyalások után febr. 13-án feladta a várat, de az utolsó törökök március 24-e után hagyták el Szigetet. Gabriele Vecchi lett Szigetvár kormányzója.

A kormányzó helyreállítatta a várat. A várfalak külső része téglaburkolatot kapott. Felépültek a kazamaták és új kaput létesítettek. Az egykori "Hegy" ágyúdomb helyén barokk óratorony épült.

A Rákóczi-szabadságharc alatt a kurucok nem ostromolták az erősséget. 1705. februárjában ugyan megrohanták a külvárost, de a császári helyőrség elkergette őket.

A várudvaron álló dzsámi tornya valamikor a 18. században egy villámcsapástól leomlott. Az 1930-as évek elején Andrássy gróf a dzsámival közös tető alá hozta a nyári kastélyát, ma ebben vármúzeum található. A várat 1966-ban a 400 éves ünnepségre helyreállították.

Szigetvár

Szigetvár - Civertan felvétele.

Szigetvár

Szigetvár - Civertan felvétele.

Szigetvár

Szigetvár - Civertan felvétele.

Források: Gerő László: Szigetvár (Várépítészetünk); Timár György: Királyi sziget. Szigetvár várgazdaságának iratai 1546-1565; Buzás Gergely - Kovács Olivér: Középkori várak; Papp, László: Szigetvár XVI–XVII. századi erősség-rendszere és ábrázolásai; Szerecz Miklós: Vitézség tükrei. Zrínyitől Rákócziig. – kézirat; Kő kövön blogspot; Bánlaky József: A magyar nemzet hadtörténelme; Sugár István: Szigetvár kapitulációja és a megadási szerződés; Dávid Géza: Szigetvár 16. századi bégjei; Vass Előd: Szigetvár város és a szigetvári szandzsák jelentősége az Oszmán-TÖrök Birodalomban 1565-1689; Magyar Hadi Krónika (2. rész); Kisari Balla György: Törökkori várrajzok Stockholmban;

A légifotókat a Civertan grafikai stúdió bocsátotta rendelkezésünkre.

Szigetvár rekonstrukciós rajzait a Pazirik Kft. bocsátotta rendelkezésünkre.

Szigetvár rekostrukciós rajza (Fodor Zsolt)

Szigetvár 1566 (TAE)

Hol található

Szigetvár, Vár utca. A vár belépődíj ellenében látogatható.

Szélesség: N - 46°03'01.8"
Hosszúság: E - 17°47'50.9"