Simony erődített udvarház

Simony erődített udvarház

"Az emeletes, háromosztatú, hosszoldalán bejárati toronnyal bővített épület a késő középkori magyarországi kastélyok jellegzetes megjelenési formája."

Simony települést ("Symoni") 1260-ban említi oklevél a mellette vezető fontos út kapcsán (Győrffy). A régészeti leletek alapján már a kőkorban és a késő bronzkorban is éltek itt.

A 13. század közepe előtt a Nyitra kanyarulatát két mesterséges árokkal átvágták, a legnagyobb, 22x33-38 m méretű szigeten épült meg a birtokközpont. Ez először egy fa épület volt, majd megépült a 8,2 x 8,2 m alapterületű, 1,5 - 1,6 méter falvastagságú lakótorony. Anyaga vegyesen kő és tégla volt, alsó szintjén egy fával bélelt 2,8 méter mély kúttal. Építtetője a Hontpázmány nemzetségből származó Simonyiak őse, "Vak" Simon comes, vagy apja, Mortunus (Martonos) volt 1250 körül. Ez a torony még a 13. században elpusztult, valószínűleg 1290 előtt, amikor Csák István elfoglalta a birtokot (a pusztulási rétegből 4 db IV. László-kori pénzérme került elő). Csák Máté halála után (1321) a Simonyiak visszaszerzik birtokukat, és 1324-ben Mihály "de Simony" fiai, Pál és Lukács felosztják egymás között.

14. század közepén a lerombolt lakótorony közvetlen közelében kiépítik az új birtokközpontjukat. A korábbi torony helyét elegyengették, a két árkot feltöltötték és egy 9,5 x 10 méteres kőfalú épületet emeltek. A volt toronyra részben ráépült egy kisebb épület és a területet árokkal vették körbe.

A Simonyiak ifjabb Stibor alatt részt vesznek a husziták elleni harcokban, ezért engedélyt kapnak a központjuk erődítésére. Ennek befejezését Zsigmond király 1426-ban engedélyezi, majd 1426. december 19-én Simonyi Imre fia: Imre és Miklós kérésére utasítja a garamszentbenedeki konventet, hogy iktassa be őket Simony vár (fortalitium seu Castellum lapideum) birtokába. Ebben az építési fázisban a kő épülethez egy téglalap alakú szárnyat építettek és két toronnyal egészítették ki. A castellum belsejében kút is volt. Az épület megfelelő védelmet biztosíthatott a családnak, mert külső erődítésnek nem maradtak nyomai.

A 16. században a Simonyiak részben elzálogosították a birtokot először enyingi Török Bálintnak, majd Thurzó Ferencnek. 1584-ben a család egyik ága reneszánsz stílusban építi át a kastélyt. Ebben a században az épület északi oldalához gazdasági épületeket toldottak, és az északi különálló épületet is megnagyobbították. A Nyitra folyó korábbi ága is feltöltésre került.

Simonyi Sándor 1633-ban bekövetkezett magtalan halála után a várkastély a család másik ágára szállt. A 17. században elbontották délnyugati tornyot és innen áthelyezték a bejáratot sz északi toronyba, amit megerősítettek. A legkorábbi gótikus épületrészt is megszüntették. Ekkor jelentek meg az épületen a kulcslyuk lőrések.

Az 1880-as években Simonyi Béla barsi alispán a várkastélyt restauráltatta. Itt helyezték el a családi levéltárat és fegyvertárat. Utolsó tulajdonosa Simonyi Mária Lujza volt, akinek 1971-ben bekövetkezett halálával kihalt a család.

A várkastély falkutatását Alexander Ruttkay végezte el 1985 és 1989 között. Simony utolsó nagyszabású rekonstrukciójára 2015-ben került sor, a várkastély 2016 májusa óta látogatható.

Források: Alexander Ruttkay: Sídlo pánov zo Šimonovian v stredoveku (); Bóna, M., 1996: Výsledky stavebno-historického výskumu kaštieľa v Partizánskom, časť Šimonovany. In: Archaeologia historica 21, 1996, s. 349-359.; Váliné Pogány Jolán szerk.: Az örökség hagyományozása Könyöki József műemlékfelmérései 1869-1890 (Forráskiadványok Budapest, 2000); Karczag Ákos – Szabó Tibor: Felvidék és Kárpátalja erődített helyei – Várak, castellumok, erődített kastélyok, városfalak, templomvárak, barlangvárak, sáncok és erődök a 10. századtól a 19. század végéig, Budapest, Nemzetstratégiai Kutatóintézet, 2018, II. kötet;

Megközelítése

A vár Partizánske (Simony) településen a Šimonovianska 92 szám alatt található egy kis liget/játszótér mellett. Parkoló az utca másik oldalán.

Szélesség: N - 48°37'52.5"
Hosszúság: E - 18°23'27.8"