Szent Katalin domonkos apácakolostor
Veszprém

A veszprémi Szent Katalin apácakolostort Bertalan veszprémi püspök alapította 1239-ben a veszprémi vár Szt. Benedek sziklája alatt, a Séd bal partján. Eltartásukra a püspökség jövedelméből évi 16 ezüst márkát rendelt káptalanja hozzájárulásával. Az épület hamar elkészült, 1241-ben már lakott volt.

A kolostornak két híres lakója is volt, a stigmatizált Magyar Boldog Ilona nővér, és IV. Béla lánya, a későbbi Szent Margit (1246 és 1252 között). Boldog Ilonáról nem esik szó Szent Margit legendájában, csak jóval később, évszázadok múltán tűnik fel a neve. A 14. század első évtizedeiben említik először, hogy ő lett volna Boldog Margit nevelője, de várost nem mond Ugo Campano domonkos generális. A pápai tizedjegyzék szerint Szent Katalin kolostorának apácái 1333-ben tíz pensát kis dénárokban fizetnek pápai tized fejében.

1246-ban Mihály fráter a kolostor elöljárója, ő veszi át Mária királynétól a kis Margit hercegnőt. Margit életéről itt olvashat többet. 1252-ben a hercegnő a frissen elkészült Nyulak-szigeti Szűz Mária apácakolostorba költözött, ahol haláláig tartózkodott ("mikoron ez szent szűz szent Margit asszony immár volna tíz esztendős, az ő szüleinek és predicator szerzetbeli frátereknek nagy tisztes társaságival és ő vele megmaradó jó szororoknak társaságával Bezprimbül Szent Katerina asszonynak clastromából változtatók, hozattaték az clastromban, melyet az ő szülei az Dunának szigetiben, mely sziget az időiül fogva nevezteték Szűz Mária szigetének, avagy Bodog asszony szigetének, mert annak előtte mondatik vala nyulaknak szigetének, az Mindenható Istennek tisztességére és Istennek anyjának, szeplőtelen Szűz Máriának neve és oltalma alá, első fondamentomátul fogva épitének, rakának és mind végig elvégezék, királyi nemes ajándokokkal megajándokozák, miképpen illik királyi felségeknek.").

1275-ben Izabella királyné a veszprémi domonkos apácáknak és a nekik segédkező prédikátor testvéreknek adományozta a Szent Katalin-városrészt az innen Jutasra vezető utcával és a Szent Benedek-szikla alatti malommal együtt ("...quandam terram in civitate Veszprém, vicum Sancte Katherine dictum, in qua quatuor domus curiales habentur, ac plateam, per quam de predicta terra seu vico ad possessionem Iutass pergitur ... simul cum molendino intra veras metas eiusdem terre in fluvio Veszprém vize sub ponte rupis Sancti Benedicti extrudo et omnibus ceteris earum utilitatibus ac pertinendis quibuslibet, claustro Sanctimonialium Sancte Katharine ac domicilio Fratrum Predicatorum eisdem sanctimonialibus assistendum in eodem vico fundato pro remedio anime sue contulisset...").

A 15. századra a kolostor elszegényedett, a templom és kolostor épülete súlyosan leromlott állapba került. 1474-ben Leonard Mansueti, a rend generális magisztere megbízta Episcopi János tartományi perjelt, hogy a kolostorból távolítsa el a három nővért, és adja át a házat a domonkos barátoknak. Az 1480-as években el kellett adni birtokokat és azok jövedelméből építették újjá az épületeket.

1520–30-as években még működött a kolostor. Valószínűleg Veszprém 1552-es ostromakor pusztult el. Köveit valószínűleg a többször ostromlott vár megerősítésére is felhasználhatták.

1907-ben Békefi Remig leírta a romok akkori állapotát: "Ezen kolostor egyházának falai részben még ma is állanak Veszprémben a Szent-Benedek-hegy alatt, ettől észak-nyugatra. A templom keletelt, anyaga terméskő; a consolok és faloszlopok faragott kövek voltak. A ma is meglevő templomromnak nagyon becses része az északi fal külsején látható 3,5 csúcsíves mező a kolostor kápolnájából. "

A Szent Katalin kolostor romjait 1936-ban ásta ki Rhé Gyula, de értékelhető leletetket alig talált. Néhány töredék, Árpád-kori kerámia, vaseszköz, üvegedény került elő. Az 1936-ban végzett feltárás adatai és az újabb megfigyelés alapján két - esetleg három - építési periódussal rendelkezett. Az első, kisebb templom egyenes szentélyzáródású volt. A hozzátartozó kolostor feltehetően kisebb lehetett, mint a feltárt falak alapján részben ma látható. Templomát a 15. században kelet felé megnagyobbították, új szentélye a nyolcszög három oldalával záródott. A meghosszabbított szentély északi oldalához Szűz Mária tiszteletére ekkor új kápolna is épült.

Cikk szerzője: Szöllősi Gábor