Mihályi

Mihályi

Dőry kastély

A település neve egy 1198-ban, Imre király által kiadott oklevélben szerepel először, mely szerint Csák Ugrin győri püspök megkapta a királytól a felségsértés bűnébe esett Pál, soproni várjobbágy Mihályi nevű birtokát. A püspök végrendeletében Mihályit testvérének, Csák Miklós soproni ispánnak engedi át.

1237-ben a fehérvári káptalan átírja Csák soproni ispán azon oklevelét, amelyben a Kér nemzetségbeliek ("de genere Quer") kiegyeztek Izsák comessel, és ennek a mihályi (terre Mihal) és kázméri földeket bizonyos árért átengedik.

1299. június 1-én a fehérvári káptalan előtt a Csák nemzetségből való János fiai megosztoznak: a vértesmelléki birtokok Ugrinnak, a Rába melletti Miháli nevű birtok ("possessio Myhal") pedig Domokosnak és Jánosnak (a Kisfaludiak ősének) jutott osztályrészül.

A 14. században a rokon Mihályi és Kisfaludi család pereskedéseiben szerepel a település. 1359. dec. 20-án A győri káptalan bizonyságlevele szerint Miháli Ugrin fia Pál egyrészről, másrészről pedig Kázméri vagy Kisfaludi Lőrincz fia János és ennek testvérei Mihályiban, a szent György templomában családi irományaikat maguk között felosztották, a közöseket pedig a káptalan sekrestyéjében tették le.

A Mihályi család is több ágra szakadt, belőlük lettek Linkóhátiak, Ugrinok és Csákiak. 1438-ban az Ugrinok nagymihályi kúriája több épületből állt és gyümölcsöskert tartozott hozzá. Az ágak kihalásakor V. László király 1455-ben fiúsította az elhunyt Ugrin János négy leányát, az ő kezeik révén lettek birtokosok Varbóki Nagy György, Pinnyei István, Kisfaludi Benedek és Ládonyi István.

1470 és 1473 között Ládonyi István és felesége a négy részre szakadt vagyont magához váltotta, 1473. május 29-én a csornai konvent egyedüli Ugrin örökösként őket iktatta birtokba. Fiaik folytatták a birtok szerzést, Imre cseszneki, Miklós galgóci, majd 1525-től visegrádi várnagy volt.

Ládonyi Miklós a bécsi egyetemet is megjárt Demeter nevű fia a korábbi Ugrin kúria helyén építette meg a négy saroktornyos reneszánsz várkastélyát. "Castellum Mihályi" első említése 1567-ből származik. Az építőmester bizonyos "Antaly mester" volt, aki 1574-ben pecséttel igazolta Ládonyi özvegyének, hogy a munkáját kifizették. A négy saroktornyos várkastétyt a körítőfalon kívül földdel töltött fapalánk vette körbe, amelyet kívülről a Kis-Rába vizével elárasztott, széles árok védett.

Ládonyi Demeter Miklós nevű fia 1591-ben török fogságba került, húgai a kiváltására mindent pénzzé tettek. 1596-ban Miklós mindent a húgaira, Annára és Zsuzsannára hagyott. Az ő férjeik voltak a katonaköltő Wathay Ferenc és Kisfaludy Balázs. 1598-ban kötött birtokegyezségükben "domus etcuria nobilitaris in modum fortalitij erecta in Myhaly" elnevezéssel szerepel a kastély. 1599-ben jegyezte fel Wathay, hogy felesége, Ládonyi Anna, a "Mihali castelnak felitt" birtokolja. 1601-ben, felesége halála után, Wathay eladta részét Kisfaludynak, aki 1609-ben kapta meg a kihalt Csáki család részeit is, és így egy kézben egyesítette a Csák nemzetségből származó családok vagyonát.

A 15 éves háborúban Győr és Pápa eleste után Nádasdy Ferenc dunántúli főkapitány javasolta a magánföldesúri kastélyok megerősítését, őrséggel való ellátását. Mihályi Kapuvár elővára lett volna a tervezet szerint. Erre Győr és Pápa visszafoglalása miatt nem került sor. A háborús pusztítások azonban Mihályit sem kerülték el, 1594-ben és 1604-ben is felperzselték a települést és a kastélyt is.

A kastélyon 1624-től ismét többen osztozkodtak. 1652-ből ismert a belső leírása, ekkor az épület Kisfaludy Erzsébettel kötött házasságával részben Niczky Gáspáré, egy része pedig Káldy Ferencé volt. A fennmaradó részen Kisfaludy Balázs 17 unokája osztozkodott. A leírás felsorolja a helyiségeket: "Palotás Öregh Szoba", "Palotás Ház", "egy szenes Bolt ház", "egy eöregh Pallásos Kályhás szoba", "egy eöregh bolth Kályhás szoba, abbul nylo bolth bastiaual". Az 1670-es években a kastély fele Niczky György tulajdona. A sok tulajdonos kezében az épület egyre rosszabb állapotba került, többször is tatarozni kellett.

A kastély lassú, állandó jellegű leszegényedését a Rákóczi-szabadságharc katonai eseményei betetőzték. Mihályit először 1704-ben, másodszor 1709-ben égették fel a császári hadak, a kastély mindkét alkalommal elpusztult, és még 1711-ben is romokban volt.

A kastély hátsó részének újjáépítését Niczky György kezdte meg 1712-ben, a késő reneszánsz jegyében. A kastély udvari oldalára toszkán oszlopos, árkádos folyosó készült. A keleti kastélyrész újraépíttetőit nem ismerjük, őket a Kisfaludy és a Rátky család 18. század első felében élt tagjaiban kereshetjük. Niczky elébb a Káldy-részt vásárolta meg, majd a Kisfaludy-örökösök részeiből is többet megszerzett. 1730 körül a kastélynak már csak kis része volt a Kisfaludyaké, keleti fele a Rátky családé, a nyugati, hátsó fele pedig a Niczkyeké volt. 1738-ban Niczky állíttatta a Kis-Rába partjára Nepomunki Szent János szobrát (galéria).

A 18. század második felében újból átépítették a kastélyt. A keleti oldal két saroktornyát lebontották, új középrizalittal és a déli sarok toldásával szimmetrikus barokk homlokzatot alakítottak ki. A szádad második felében későbarokk átalakítás volt az épületen, ekkor alakították ki a kastély körüli angolparkot. [Ennek a közlésnek ellentmondhat az első katonai felmérés térképe (1782-85), amin még mind a négy torony látható - Sz.G.]

1780 körül mindkét család kihalt. A Rátky birtokot a morva Barthodeiszky família, s tőle a Chernél család, a Niczky birtokot pedig a Fiáth család örökölte. Ebben az időszakban a kastélyon nem épült semmi. Tőlük, illetve több oldalági örökösüktől vásárolta össze a kastélyt a hozzá tartozó uradalommal együtt 1860 táján Dőry Miklós. Ő romantikus, neogót stílusban építette át a kastélyt. A Dőry családé volt a 20. század közepéig.

Mihályi kastélyát 1969 és 1974 között állították helyre. 2006-ban és 2008-ban régészeti feltárás volt. E szerint már a 13-14. században a várkastély elődjét vizesárok és fa palánk vette körbe. A 15. század végén két tégla épület volt a kastély területén. A kutatás egyik legfontosabb megállapítása az volt, hogy a szabályos alaprajzú, négysaroktornyos kastély kiépítése során régebbi épületek maradványait is felhasználták, tehát nem csak fa épületek álltak itt.

Források: Kiss Jenő: Mihályi nyolcszáz éves (Tóth László); Koppány Tibor: A mihályi kastély kutatása és helyreállítása; Koppány András - Sarkadi Márton - Thúry László: A mihályi volt Dőry-kastély. A 2006. és 2008. évi kutatások eredménye; Nagy Imre–Páur Iván–Ráth Károly–Véghely Dezső: Hazai okmánytár. Codex diplomaticus patrius III. (Győr, 1866.); Nagy Imre: Sopron vármegye története. Oklevéltár első kötet 1156-1411 (Sopron, 1889);

A légifelvételeket a Magyar Várarchívum Alapítvány bocsátotta rendelkezésünkre.

Hol található

9342 Mihályi, Korona u. 1. Jelenleg nem látogatható.

Szélesség: N - 47°30'52.5"
Hosszúság: E - 17°05'42.2"