Bács vára

Bács megyét, melynek központja Bács vára és városa volt, Szent István király idejében alapították. Első okleveles említései a megyének 1071-ből és 1111-ből ismertek. A megye székhelyen ispáni vár is épült. A Mosztonga szigetén levő bácsi várban két ízben is volt ásatás, de a földvár pontos építési idejét nem tudták meghatározni: egyaránt eredeztették Szent István idejéből és egy évszázaddal későbbről. Egy trapezoid alakú, rácsszerkezetű, a kisebb ipánsági várak közé tartozó fa-föld vár volt. Az ispánsági vár  előzménye egy ős-, illetve réz- és vaskori telep volt. A 11. század utolsó harmadában Bács érseki székhely lett,  mikor I. László ide helyezte a kaocsai érsekség központját. A 12. század közepétől általában a kalocsai érsek viselte a bácsi érseki címet is, a 13. század elején egyesítették a két érsekséget. A vár melett gazdag város is kialakult, Idrisi arab utazó 1154-ben elismerően írt róla: "B.k.s.y.n  [Bács] híres város, amelyet a többi nagyváros mellett tartanak számon. Itt piacok, kereskedések, iparosok és görög tudósok találhatók. Gazdaságaik és művelt földjeik vannak. A búza pedig igen olcsó, mert bőségben van náluk." 

A 12. század közepén a magyar-bizánci háborúk alatt Bács többször is az események középpontjába került. II. Géza király a hadjáratai alkalmával 1157 tavaszán és 1158 húsvétján is Bácson tartózkodott. 1164-ben a II. Géza fia és törvényes örököse ellen fellépő IV. István ellenkirály bizánci segítséggel betört a Szerémségbe. Manuel bizánci császár (Szent László unokája) és IV. István serege Bács mellett egyesült, III. István törvényes magyar király hada egyenlőre visszahúzódótt előlük a Tisza mögé. A király rokona, II. Vladiszlav cseh herceg haddal jött III. István megsegítésére és Jaroszlav halicsi fejedelem is küldött segédhadat. Az egyesült királyi sereg megindult Bács felé. Manuel bizáncsi császár a hadainak nagy részével visszavonult a Duna déli partjára, IV. Istvánnal csak Kalufész Nikeforoszt hagyta egy kisebb görög csapattal. Mire a magyar király és szövetségeseinek serege elérte a bácsi ellenséges tábort, addigra IV. István is átmenekült a Dunán. 1165-ben IV. István ismét betört a Szerémségbe, de a királyi seregek ismét kiszorították. A magyar sereg a Zimony várába menekült IV. István kiostromlásába kezdett. IV. István 1165. április 10-én Zimonyban meghalt (talán mérgezésben), a védők szabad elvonulás feltétele mellett átadták Zimonyt.

Bács vára és városa 1241-42-ben elpusztult, vagy a Kötöny meggyiklolása után kivonuló kunok, vagy a tatárok által. Csák Ugrin kalocsai-bácsi érsek a muhi csatában halt hősi halált.

1263-ban V. István ifjabb király a bácsi várhoz tartozó Kezy földet Marcell fiainak, Kelemen és Márton várjobbágyoknak adományozta.

Az ispánsági vár sáncainak nyomvonalán épült fel a 13-14. században a téglavár, attól kissé beljebb (lásd Kőnig Frigyes alaprajzán). Ez történhetett IV. Béla várépítési utasítására, vagy egyes kutatók szerint I. Anjou Károly idejében.

A bácsi várat Várday István kalocsai érsek átépíttette 1458 és 1462 között. A Ferrarában és Padovában tanult humanista főpap figyelembe vette a kor olasz hadiépítészetét, a munkálatokat itt és Kisvárdán is Sztritei László bácsi várnagy irányította. Bácsról a kisvárdai építkezésekre magyar mestereket küldött.

1471-73-ban Egervári László volt az érsekség bácsi várnagya.

Az Újlaki Lőrinc herceggel elmérgesedett viszonya miatt 1494. november közepén II. Ulászló király Nándorfehérvárról Bács várába ment, és az árulás gyanújával terhelt Újlaki Lőrincet is ide rendelte. A herceg maga helyett anyját küldte a király kiengesztelésére. A Bácson egybegyűlt urak - Váradi Péter kalocsai érsek, Ernuszt Zsigmond kincstartó, Drágffy Bertalan erdélyi vajda - erélyes fellépést sürgettek. A királyi sereg november 21-én megkezdte a közeli Újlak ostromát, a harcok megkezdése után pár nappal a király Bácsról az Újlakhoz közelebb álló Atya várába tette át a székhelyét. Németújvár várának elvesztése után Újlaki meghódolt a királynak.

A szegedi országgyűlést követően (1495. október) II. Ulászló a pestis elől menekülve Csanádon át Bácsra utazott, és egészen az újévig ott tartózkodott.

1512-ben Szalánci Antal bácsi várnagyot említi oklevél.

1514-ben Bakócz Tamás érsek keresztes háborúra való felszólítását Bács várában, Titelen és Zomborban hirdették ki a megyében. Amikor a keresztesekből gyújtogató és fosztogató lázadók lettek, Dózsa György Mészáros Lőrinc ceglédi pap és Nagy Antal vezetésével mintegy 3000 embert küldött a megyébe, akik itt is pusztítani kezdtek. A Bács várába menekült nemeseket és Frangepán Gergely kalocsi érseket Pogány Benedek körülzárta és ostrom alá vette. Szapolyai Lendvai Bánffy Jakabot küldte ellenük, aki megtörte az ostromzárt. Oláh Balázs a nándorfehérvári és szabácsi várőrséggel szétverte a megyében pusztító paraszt hadat.

1520. szeptember 21-én II. Lajos Frangepán Gergely kalocsai-bácsi érsek halála miatt utasította Oroszvári Jósa Miklós és Erdélyi Boldizsár bácsi várnagyokat, hogy a várat Szerdahelyi Imreffy Mihály királyi istállómesternek adják át. Szeptember 22-én a bácsi káptalan jelentette a királynak, hogy parancsára Bács várát nem tudta elfoglalni a várnagy különféle kifogásai miatt.

1523-tól Tomori Pál töltötte be a kalocsai érseki címet. Ő építteti fel a vár kapuja elé a mára már elpusztult különálló kapuvédművet, amit híd kötött össze a várral.

1526-ban Szulejmán hadjáratában a török sereg elfoglalta és kirabolta Bácsot. A török történetírók két különböző verziót írtak le. Dszelálzáde Musztafa szerint még Pétervárad ostroma alatt egy martalóc csapat megrohanta Bács városát: "A Tuna partjához közel volt egy Bads néven ismeretes város, mely a vereséget szenvedett királynak nagy városa vala; volt egy nagy temploma az ördögök imádására, telve a gyehennára valók bálványaival. A szerencsés hadsereg ezt, a pokollal egy helyen álló várost kirabolta, lakosai közül a férfiakat leölte, a nőkből számtalan sokat kézre kerített s egyéb zsákmánynak is nem volt száma és határa. A lakosok színe-java ama templomba zárkózott, mely akkora volt, mint egy vár. A bezárkózott kutyák ikincliig harczoltak a győzelmes sereggel s mivel az átkozottaknak puskáik voltak, belülről igen sok müszülmánt vértanúvá tettek, ikindi után megnyílt a győzelem kapuja: a hit harczosai ezt a templomot is szétrombolták s számtalan foglyot ejtettek és határtalan zsákmányt nyertek."

Kemálpasazáde ezzel szemben másképp számol be az eseményekről. Ebben a szultán foglalja el Bácsot, miután Pestet 1526. szeptember 25-én felgyújtva a Duna bal partján megkezdi kivonulását az országból: "... egy erős várhoz érkezett, melynek tornyai szembe néztek a nappal, bástyái az égboltig nyúltak s melyet a nép Bács néven ismert. E kő-alapra épített, szilárd erődbe zárkózott gonoszok a kifosztatástól teljes biztosságban érezték magokat s nem féltek attól, hogy bármely ellenség meggyőzhesse őket. Alapja a vizek fenekén nyugodott, bástyái a felhőkben vesztek el. A szultán a háborgó tengerhez hasonló csapatokkal ide érkezvén, megszállott közelében…A mint a győzhetetlen sereg körülfogta a magas falat, a vár parancsnoka s e tartomány válija és a város többi lakói — hogy a hatalmas szultán haragjának árja el ne borítsa életüket, házaikat, javaikat és családjaikat s hogy a pusztító tűz föl ne égesse élelmiszereiket — e végső szükségükben kegyelemért esedeztek, hogy megmentsék életüket. Így ők magok megmenekültek attól, hogy a kard és rablánc martalékai legyenek. Miután a várat, a hitetlenségnek e régi tanyáját, a benne levő fegyverekkel és egyéb hadi szerekkel együtt átadták a hatalmas szultán szolgáinak, ők magok könnyes szemekkel, hajadon fővel s csupán a rajtok levő ruhával kivonultak, minden málháikat, javaikat a hódítónak hagyva. A hátrahagyott ágyuk és egyéb hadi eszközök a fegyvertár részére lefoglaltattak. Ezután kifosztották a piacokat és utcákat. Miután letépték e virágos kertnek virágait, lombjait és gyümölcseit, fölgyújtották a házakat. E város, mely még az imént pompás rózsaligethez hasonlított, most égő kemencévé lett, melynek füstje fellegekben szállt föl a kék ég boltozata felé".

Miutána törökök elvonultak, 1526 őszén a Szapolyai János által felfogadott Cerni Jován vezette rác (szerb) paraszt-katonák előbb megszállták az elhagyott Bácsot, majd még mindig 1526 novemberében, Futaknál átkeltek a folyam déli partjára, s előbb Cserődöt, majd Bánmonostort foglalták vissza rohammal. Cserni Jovan már 1527. február elején Ferdinánd oldalára állt, és a csapatai pusztítani kezdték a magyar földesurak birtokait.

1528 július elején már az egész török ármádia a Száva és a Dráva között állt. Erejére jellemző, hogy a Ferdinánd-párti Beriszló István szerémségi főkapitány, aki a közeli (Duna-bal parti) Szentlászlóról tehetetlenül nézte végig a harcokat, sokáig abban a hitben volt, hogy maga a szultán áll vele szemben. Részben ezért is szólította föl július 3-án a Helytartóságot, vegye át tőle a Duna-Tisza közén lévő Bács, Félegyház, Szalka és Dobor várait, mert ő maga képtelen azokat megvédeni.

Mehmed bég 1529. év januárjában már Bács-Bodrog vármegyében táborozott seregével, és sikerült neki árulással elfoglalnia Félegyházát és Bács várát is. Szalaházy János I. Ferdinándhoz 1529 január 23.-án írt kelt levele szerint Beriszló István embereinek hitszegésével jutott török kézre a két vár. A törökök nem adták át Szapolyainak, hanem megtartották és őrséggel látták el. Szulejmán szultán a sikertelen bécsi ostrom után visszavonulásakor november 4-én Bács alatt táborozott.

A török defterek szerint 1543-ban a várban 72 védőnek fizettek zsoldot (39 müsztahfiz, 6 topcsi, 25 azab, 2 kalafatcsi). 1546-ban Bács két városrészben – a bácsi várkapitány és a lovasok mahalléiban – összesen 33 adómentes muszlim lakost írtak össze, köztük egy agával és két tizedessel az élen 13 lovast, mellettük 5 müsztahfizt (egy tizedest és négy köz-gyalogost), valamint egy tüzért és egy ácsot. 

1576-ban a budai pasa panaszolta, hogy "a királyi hadak egész Titelig kalandoztak és Bács városát is felprédálták".

A 15 éves háború Bács környékét is elérte. 1598-ban a török sereg lovassága a telet délvidéki városokban, Pécsett, Bácsban, Eszéken és Zomborban töltötte. Ezeken ütöttek rajt a hajdúk. 1599-ben Pálffy Miklós küldött hajdú csapatokat a déli vidékekre. Ezek Tolnánál szétverték és foglyul ejtették a törökök dunai flottilláját, elfoglalták Valpó, Erdőd várait, megverték az eszéki béget és felgyújtották az eszéki hidat. Bács városát is felprédálták, maga Pálffy írta levelében: "1600 hajdú a bácsi bégnél kótyavetyét tartott".

Egy bizonytalan adat szerint a hajdúcsapatok 1604. szeptember 12-én is megostromolták és fosztogatták Bács városát: "Die 12. sept. Bácsbul a magyarok a vezér basa előtt kijönnek, porral felvetették [felrobbantották] és pusztán hagyák. Hatvanbul is kijönnek és török száll belé." Ez valószínűleg elírás, nem Bácsra, hanem Pestre vonatkozik. Annyi biztos, hogy 1604-ben a török defterek szerint sokkal több katonát fizettek ott, ami a vár elleni gyakori támadásokkal magyarázható. 1607-ben a bácsi lovasok közül 45-öt Esztergomba helyeztek át. 1615-ben már csak 13 azab és 6 tüzér szerepel a zsoldlistán. 1623-ban Habib Musztafa lett a vár új kapitánya.

1665-ben Evlia Cselebi Bácson járt, ő 80 várkatonáról írt naplójában. A várat és várost is leírta: "Négyszögű, téglaépítkezésű csinos vár egy tó mellett, mely vizét a Dunából kapja. Nyugotra nyíló egyetlen kapuja van. Az árkon túl, a csigás felvonóhíd fejénél két erős építkezésű nagy bástyán nyolcz darab sáhi ágyú van. A kapu fölött levő két tornyon deszkazsindelylyel fedett kupola van. A várban a parancsnok, imám, müezzin, zenekarvezető és tüzérparancsnok házain kívül más ház nincs. A vár közepén egy nagy börtön van. A börtön mellett Szulejmán khán alacsony dsámija van. A vár alja mind üres boltozat. Mocsaras hely. A tóra néző kilátó-tornyon gyönyörű kilátóhely van, mely az ulemák gyülekezőhelye. A vár kerülete hétszáz lépés. Külső városa. Tömés palánkakerítésű fala van, mely időjártával itt-ott megrepedezett. Kerülete háromezerhatvan lépés. Körülötte a vár mocsaras tava van; csupán egyik oldalon van útja. Két kapuja van : az egyik délkeletre, a másik északra a kertekre és szőlőkre nyílik. E városban kétszáz cserepes tetejű ház van, többnyire kőből építve. A Csarsi-kapun belül Metin pasa dsámija van ; ugyanott van a bírósági épület is. E városban fürdő nincs, hanem a városon kívül van egy kicsiny, két rekeszű fürdő. ... E Bács vára népe is bosnyák s bosnyákul beszélnek és kereskedéssel foglalkoznak. Valamennyien a határszéliek ruháját viselik s fejükre kalpagot tesznek"

Bács vára 1686-ban szabadult fel, a 46 fős őrsége egyszerűen elvonult Szeged várába. Az üres várat megszállták a császáriak.

1704. június 29-én II. Rákóczi Ferenc a solti kuruc táborból megindulva július 7/8-án elfoglalta a bácsi várat, melyet  Heinrich Pflueg Nehem-gyalogezredbeli kapitány az elő felszólításra feladott. A kurucok felgyújtották a várat.  A bácsi vár elvesztette hadászati jelentőségét, a település a Rákóczi-szabadságharc végén csak árnyéka volt önmagának, 1715 -ben csak 29 adófizetője volt, de csakhamar újra benépesedett, és 1719 -ben mezővárosi rangot kapott négy országos- és egy hetivásár-joggal. 1720  körül a császári kormányzat Bács várost és környékét visszajuttatta az érseknek, mint az érsekség régi birtokát.

A vár anyagát a környékbeli lakosság hordta el egészen 1842-ig, amikoris a kalocsai érsek főispáni felszólításra megtiltotta a téglák bontását és gondoskodott a várrom védelméről. Ennek köszönhető, hogy máig impozáns falai vannak.

2006-ban megkezdett felújítás eredményeképpen rekostruálták a vár öregtornyát, és a vár idegenforgalmi és oktatási központtá nőtte ki magát. A Bácsi vár felújítására az évek során 800 ezer eurót költött a Tartományi Műemlékvédelmi Intézet.