Börevár

A Somogy megyei Ságvártól pár km-re egy nagyméretű vár impozáns sáncai rejtőznek az erdőben. Oklevelek nem említik, ásatás még nem tisztázta a korát. 1812-ben a vártól D-re kb. 3 km-re lévő Szentlászlópusztánál (vagy Szentlászlómonostora) említik: "Valamely vár sáncai is találhatók itt, melyből, mint mondják, egy földalatti járat vezet egészen Ságvár helységig." Pesty Frigyes 1864-ben Börevárat Kupa (Koppány) vezér lakóhelyeként említi (Varga János jegyző alapján). A III. Katonai felmérés (1869-82) térképén Belevár néven szerepel.

A közeli Ságvár település az oklevelekben Ság ("Sagu") néven szerepelt 1138 és 1329 között. Ságvár néven ("Sagwar ") először 1460-ban jelent meg, ekkor Gáni Kristóf birtoka volt. Talán Börevárra utal a településnévben megjelenő vár utónév. Az oklevelekben viszont szerepel a mára eltűnt Bere település. Ez is lehetett a névadó.

A kétrészes vár egy É-D irányú gerincen közelíthető meg. A keskeny plató északi végén van a vár, kettős árokkal leválasztva a hegyről. A két árok előtt kb. 40 méter hosszan aszimetrikus árkolás figyelhető meg a keskeny gerinc két oldalán a völgy felé, ezzel is megnehezítve a vár megközelítését. Az árkok rendkívül karakteresek (18 ill. 25 méter szélesek, 5 és 7 méter mélyek). A várat teljesen körbeárkolták a keleti és nyugati oldalán is. Az első várrész meglepő módon bevágásokat tartalmaz. A második, belső várrész platóját árok választja el az elsőtől és kb. 9 méterrel alacsonyabban kezdődik. E belső várrész platója erősen lejt É felé. A végén két átvágás zárja le a várat, szélességük 12-15 m, mélységük 3-6 m, majd a meredek hegyoldal következik. A vár teljes területe 150x57 m, 0,67 ha. A két várrész platójának területe együttesen 0,05 ha.

Magyar Kálmán 1972-ben járta be a várat, alatta a kövesút melletti partoldalban embercsontokat talált. Az 1987-ben az ismételt bejáráskor középkori cseréptöredék került elő.